A kiterjesztett valóság (vagy angolul: augmented reality) lényege, hogy az erre létrehozott program a valóságot a képernyőn megjelenő dolgokkal egészíti ki. A rendszer eddigi legnagyobb hátránya az volt, hogy a digitális tartalom megjelenéséhez általában valamilyen, erre kitalált jelzésre van szükség. Ezen jelzések folyamatos jelenléte pedig nagyjából annyira természetes interfészt szolgáltatott, mint a 3D szemüvegek szükségessége a 3D-s filmek esetében.
A Sony legújabb fejlesztése, a SmartAR (vagyis Okos Kiterjesztett Valóság) a jelzések helyett a világban valóban létező tárgyakra (plakát, asztal, pohár, stb.) reagálva hozza be – szó szerint – a képbe a digitális tartalmat.
Azoknak, akiknek ez még nem lenne elég, a digitálisan létrehozott világ az eddigieknél sokkal természetesebben lép interakcióra a valódival. Például egy virtuális labda nemcsak hogy képes leesni az asztal széléről, de az útjába kerülő könyvről le is tud pattanni.
Amennyiben ilyen tempóban halad tovább a technológia, hamarosan elkezdhetünk búcsúzkodni a hagyományos képernyőktől, hiszen egyszerűbb lesz felkapni egy szemüveget, amely szó szerint képes kiterjeszteni – ezek után oly korlátozottnak tűnő – valóságunkat.
