Elsőre egészen kusza az előbbi néhány állítás, ugye? Ha lenne olyan, aki az utóbbi hetet barlangban töltötte volna, most jól figyeljen, mert összefoglaljuk a lényeget.
A WikiLeaks egy olyan honlap, ami különböző titkos iratokat és annál is titkosabb kormányzati és diplomáciai pletykákat szivárogtat a neten. Nemrég rákapcsolt egy kicsit és olyan mennyiségű és minőségű anyagot tett közzé, hogy a világ kormányai nem nézték jó szemmel. Időközben a honlap alapítóját már letartóztatták, de a pöttyöst az rúgta el igazán, hogy a honlapot megpróbálták lerántani a netről. A streisandeffektusnak megfelelően minél inkább próbálták eltitkolni az eltitkolni valót, annál híresebb és ismertebb lett.
Az egész eltitkolási botránynak az lett a vége, hogy néhány hacker és hacktivista elkezdte tükrözni a WikiLeaks tartalmát, hogy soha ne lehessen eltűntetni, ráadásul egy Anonymous nevű hackercsoport hadjáratba kezdett azon lapok ellen, akik megtagadták a WikiLeakset. Ide tartozik a PayPal, a Visa, a MasterCard, de nem kímélték a svéd kormány lapjait és most a brit kormányt fenyegetik.
Mivel az első támadások annyira nem voltak sikeresek, a csoport átlagembereket is elkezdett toborozni. Ezt azonban a Facebook és a Twitter már nem tartotta annyira jó ötletnek, úgyhogy hozzáféréseiket letiltotta.
Természetesen senki nem gondolja azt komolyan, hogy ez megállítja az anonímeket, de a két közösségi oldal hozzáállását csak dícsérni tudjuk. WikiLeaks jó, hackerek nem jó.
AJÁNLOTT LINKEK:
Streisand effektus – angolul (Wikipedia)
Facebook és Twitter a hackerek ellen – angolul (Mashable)
