melkovics tamás

Európai kuriózum, ami Magyarországon 1848 tavaszán történt, ám az emlékezetből lassanként épp a lényeg kopik ki, az ellentétes értelmezés pedig már a kortársak körében elindult: reformok vagy forradalmi lendület vezetett hazánk legnagyobb rendszerváltásához?

A reformkor egyik legkiemelkedőbb államférfia a nemzet mártírjaként rögzült a köztudatban, és onnan is kezd kikopni. Pedig abban a közegben, ahol Batthyány miniszterelnök lehetett, ott Kossuth, Széchenyi, Deák és Eötvös „csak” miniszter volt.

Batthyány Lajos elítélése és kivégzése még a megtorlás belső logikájával is szembement, de a miniszterelnöknek meg kellett halnia. Az egyik golyó a szívébe fúródott, a másik átszakította a fejét.

Lemondása után Batthyány Lajos fegyverrel akarta a hazáját szolgálni, de egy baleset közbeszólt. Tiszta volt a lelkiismerete, de számított a megtorlásra – menekülni nem volt hajlandó.

Azt a haderőt köszönhetjük a mártír miniszterelnökünknek, amely sikerrel vívta meg az önvédő harcot, és felszabadította az országot 1849 tavaszára.

Batthyány Lajos egy ponton állítólag azzal fenyegetőzött, hogy szétveri az országgyűlést: ők vívták ki azt a győzelmet, amiért ma Petőfit éltetjük.

Perényi Zsigmond báró volt a szabadságharc egyik legidősebb vértanúja, sírján ma is olvasható: „Meghalt, mert hazáját életénél jobban szerette.”

Széchenyi István megkötözött kezekkel és lábakkal hagyta el Magyarországot, a miniszteri székből egyenesen egy elmegyógyintézetbe került.

Kisfia halála az őrület szélére sodorta első miniszterelnökünket, miközben a reformellenzék ügye is padlóra került. Közel-keleti utazásán elrabolták, elkapta a himlőt és tetoválást készíttetett a karjára.

Batthyány megértette, hogy kellő erőt csak a köznemesség és a főnemesség összefogásával lehet felmutatni: miközben a főrendek morgolódtak, „a két Lajos” összefogott Magyarországért.

Idegenszívű lett volna a magyar arisztokrácia? Batthyány Lajos harcostársai megadják a feleletet: bemutatjuk a (szó)párbajhőst, a szerelmest, a legszebb férfit, a szellemidézőt és a többieket.

Batthyány Lajos fellépésére a magyar főnemesség felébredt, egy csapásra a főúri ellenzék vezéralakjává vált, egy farsangi bálon viselt jelmeze pedig a hatalom felé küldött kihívásként is értelmezhető. A titkosrendőrség hamar veszélyforrásként azonosította a személyét.