Míg más kultikus sorozatok reunion-epizódokat ünnepelnek, és az eltelt idő még a hibákat is a nosztalgia rózsaszín mázával fedi el, addig a Bűbájos boszorkák esetében épp az ellenkezője történik.
Interjú az Árni című filmmel, velencei fesztiváltámogatásból bemutatkozó Vermes Dorkával, aki azt mondja: rendezőként ugyanolyan bizonytalan a jövője, mint bárki másnak Magyarországon.
A nyolcvanas évek elején egymás után keletkeztek az ötvenes-hatvanas esztendőket visszaidéző magyar filmek. Ezek közül kettőnek sláger adta a címét. Az egyik volt a Megáll az idő, a másik a Cha-cha-cha, utóbbiban tűnt fel az akkor még főiskolás Rudolf Péter.
Az Árni vetítése alatt kényelmetlenül fészkelődünk, lebegünk a moziszék felett, vagy éppen legszívesebben bebújnánk alá. Vermes Dorka merészen mutatja meg a magány kilátástalanságát, az emberi gyarlóságot és a kapcsolatok kialakulásának titokzatosságát.
A levegő urai a befejező etapja Tom Hanks és Steven Spielberg nagyszabású második világháború sorozat-trilógiájának. A bombázó pilóták hősiességét megörökítő sorozat alkotói óriási energiát fordítottak a látványvilágra, de vajon a sorozat többi rétege is ilyen jól működik-e?
A fordulatokkal telepakolt Argylle nem játszik a nézői figyelemmel. Hozza a kliséket és a paródiájukat is, látunk itt keringőzős, gázbombától lila ködös mészárlást, de kiömlött olajon, pengén korcsolyázós késelést is. Kritika.