Szórakozás

Ezer arcáról lehet ismerős mindenkinek – Mucsi Zoltán szerepei az Átriumban

fotó: Lakatos Péter
fotó: Lakatos Péter
Számtalan karakterét ismerjük filmekből vagy a hazai színházi életből: volt már Don Quijote, szerepelt Csányi János legendássá vált Szentivánéji álom-rendezésében, játszott Szomjas György kultikus Roncsfilmjében, mégis Jancsó Miklós 1999-ben bemutatott, Nekem lámpást adott a kezembe az Úr Pesten című filmje hozta el számára az országos ismertséget.  Mucsi Zoltán már több mint negyven éve van a pályán, és bár leginkább az indulatos és lehengerlően szabadszájú Kapa karaktereként közismert, szatirikus és drámai szerepekben is otthonosan mozog, utóbbiról bárki meggyőződhet a Kultúrbrigád aktuális előadásaiban az Átrium színházban.

Fotó: Lakatos Péter

Mucsi Zoltán a hármas számú esküdt Reginald Rose legsikeresebb és legismertebb művében, a 2018 óta töretlen sikerrel futó 12 dühös ember című darabban. A történet szerint egy tizenkét, elsőre átlagosnak tűnő emberből álló esküdtszék hivatott dönteni egy kamasz bűnösségéről, aki minden bizonnyal megölte saját apját. Úgy tűnik, minden terhelő bizonyíték a fiú ellen szól, teljes bizonyossággal bűnös. Ám az elsőre egyszerűnek tűnő döntés hirtelen bizonytalanná válik, mert a nyolcas számú esküdt (Gyabronka József) kételyeivel gondolkodásra ösztönzi a másik tizenegyet. Kezdetben a hármas számú esküdt (Mucsi Zoltán) sem különbözik a többiektől, akik lehetőleg minél hamarabb pontot tennének az ügy végére. Ám ahogy sokasodnak a kétségek a fiú bűnössége kapcsán, egyre indulatosabbá, támadóbbá válik társai iránt, míg végül teljesen egyedül marad. Bár utolsóként ő is beadja a derekát, saját hibás döntéseivel való szembesülése ennél is nagyobb csapást mér rá.

A darab krimibe ágyazottan mutat rá a minket körülvevő előítéletességre és arra, hogy ma már szinte senki nem ért egyet senkivel. Hogy milyen nehéz szembenéznünk saját magunkkal és mulasztásainkkal, hogy milyen viszonylagos az „igazság” és „hazugság” szavak jelentésmezője, hogy mennyire erősen hatnak ránk társadalmi különbözőségeink, és hogy milyen könnyű nem csupán a vélemények manipulációja, de az emberek egymás ellen fordítása is.

Fotó: Lakatos Péter

Mucsi Zoltán a Móra Ferenc szatirikus kisregényéből készült Fábri Zoltán-film, a Hannibál tanár úr színpadi adaptációjában játssza a főszereplőt, Nyúl Bélát az Átrium színpadán. Az ikonikussá vált történet akkor és most is – a Kultúrbrigád előadásában – erős politikai áthallással bír: a gátlástalan karaktergyilkosság és a társadalmi bűnbakkeresés egyenes következménye a kisember bukása, aki, mivel nem hódol be a hatalomnak, feláldozható. Nyúl Béla Hannibálról szóló írása előbb tizenöt perc hírnevet, majd csúfos bukást hoz a külvárosi tanár számára: a politika megtépázza, nemzetárulónak kiáltja ki, hiába küzd az elvtelen vádak ellen, végül teljesen kiszolgáltatottan és alávetetten marad egyedül a hatalomnak behódolt és megvezetett tömeggel szemben.

Fotó: Lakatos Péter

A Kultúrbrigád előadása nem változtat Móra kisregényének történetén, nem aktualizálja azt a mai viszonyokra, éppen ezért sokkoló, hogy mindezek ellenére mégis megdöbbentően újszerű és félelmetesen aktuális az előadás ma is: tragikus, de mégis a mindennapjainkat látjuk viszont, persze néhol humorral ellensúlyozva.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik