2012 nem csak a majáknál volt tragikus
Szűk másfél évtizede fordulat történt Bruce Willis karrierjében. Miután a Drágán add az életed! negyedik része a pénztárakban jól termelt, viszont mérsékelt kritikai sikert hozott 2007-ben, a színész menedzsmentje rájött, hogy a filmstúdiók jó darabig nem kopogtatnak majd blockbuster-filmek forgatókönyveivel a színész ajtaján, így a könnyed akció-, illetve vígjátékfilmek felé terelték Willist. Ez a két műfaj egyébként egész karrierje során váltogatta egymást, a nézőknek pedig nemcsak a színész harcos énje, de a komikus oldala is bejött.
2010-ben érkezett egy üdítő kivétel, Sylvester Stallone felkérte kollégáját A feláldozhatók egyik szerepére. A filmben a nyolcvanas és kilencvenes évek szinte összes akciósztárja szerepelt, Willisnek pedig sok dolga nem volt: egy csibészes mosoly a szája sarkában, illetve pár ügyes beszólás a korábbi filmjeire utalva elengedőnek bizonyult.
A kritikusok nem igazán, a nézők viszont nagyon szerették az elkészült művet, a sikerből pedig kijutott Willisnek is. Ez a film is bizonyítja, Bruce Willis 2012-ig jól válogatta meg, mit vállal el színészként és mit nem.
- A 2010-es Red akcióvígjátékként nemcsak vonzotta a nézőket a mozikba, de jó értékeléseket is kapott.
- Ahogy a 2012-es, Oscar- és Golden Globe-díjas Holdfény királyság is, amiben főszerepet kapott.
- És szintén ebben az évben jelent meg Willisszel a Rian Johnson rendezte a Looper – A jövő gyilkosa című sci-fi, ami hatszor akkora bevételt (180 millió dollárt) termelt, mint amennyibe a gyártás került.
A Collider 2021 augusztusában elemezte Willis karrierjét, ebben egyértelműen a Drágán add az életed! ötödik, Budapesten forgatott részét nevezték annak a pontnak, ahonnan Willis karrierje megállíthatatlanul elindult a lejtőn, de legalábbis nagy szerepe volt abban, hogy Willis kikerüljön a reflektorfényből.
Drágán add a béredet!
Még el sem indult a mozifilmes karrierje, de ahogy kilépett 1988-ban a A simlis és a szende című vígjátéksorozatból, Willis tudta, hogyan bánjon a hatalmas filmstúdiókkal. Szinte azonnal megkapta a Drágán add az életed! főszerepét, amire John McTiernan rendező nehezen talált karizmatikus sztárszínészt. Stallone, Schwarzenegger, Al Pacino, Harrison Ford és Mel Gibson is a lehetséges jelöltek között volt, de az érintettek különböző okokból mind visszamondták a szerepet, így végül az éppen forgatási szüneten lévő Willisre esett a választás. Ő pedig jól tudta, hogy a stúdió alig talál embert, ezért olyan gázsit kért tévés színészként, mint amit a nagy mozisztárok kapnak: ötmillió dollárt akart, amit meg is kapott.
A nyolcvanas évek végén az akciófilmek főszereplőjének archetípusa a duzzadó izomzatú, Rambo-féle hős volt, aki majdhogynem sebezhetetlen, emberfeletti az ereje és úgy gyilkol, akár egy gép. McTiernannek Willisszel sikerült megalkotnia egy másfajta hőst: az egyszerű melóst, akinek az átlagoshoz hasonlító testalkata van, pont rosszkor van rossz helyen, de a szíve és bátorsága miatt felülkerekedik az akadályokon. Bár a készítők sejtették, hogy a nézők azonosulni tudnak majd a figurával, a stúdió végül a moziplakátra a filmben látott fiktív Nakatomi Plazát rakta a színész helyett. Willis neve ugyanis még nem csengett ismerősen, de a forgatás helyéül szolgáló Fox Plázát mindenki jól ismerte Los Angelesben.
A sajtót is lázban tartotta Willis mozis debütálása: egy 1988-as New York Times-cikkben például azt fejtegették, hogy ha Willis kvázi ismeretlenként ötmilliót zsebel be, vajon mennyit kellene fizetni – az akkor már rég mozisztár státuszban lévő – Michael Douglasnek az 1984-es A smaragd románca esetleges folytatásáért. A cikkben megjegyezték, hogy bár az ötmilliós fizetés nem ismeretlen jelenség, általában sikerfilmek folytatására adtak akkoriban ennyit egy vezető színésznek – Bill Murray például hétmillió dollárt kapott akkor a Szellemirtók második részéért.
Willis anyagiassága egész karrierjét végigkísérte, mindez viszont csak tíz éve váltott ki nyilvános nemtetszést valakiből. Sylvester Stallone (az első két rész bevételeit látva) tervezett egy harmadik Feláldozhatók-filmet, és sokáig úgy tűnt, Willis is szerepet kap benne. A színésznek négy napos lett volna a munkája, ezért naponta egymillió dollárt kért, ám Stallone összesen hármat tudott adni. Ebből jókora szóváltás kerekedett, Willis fenyegetőzésig ment, azt mondta, nem vállalja a filmet, ha „nem fizetik meg rendesen”. Stallone aztán a Twitteren közölte:
Willis egy kapzsi és lusta ember, ami tökéletes párosítás, ha valaki véget vetne a karrierjének.
Nem kellett sokáig új színészt keresgélni: Harrison Ford örömmel vállalta hárommillióért is a felkérést – róla Stallone később azt mondta, sokkal simulékonyabb, kellemesebb személyiség, mint Willis. Utóbbi később meg is lepődött azon, hogy két nap alatt találtak a helyére másik húzónevet. Viszonya Stallone-nal az elmúlt évek során egyébként újra rendeződött.
„Bruce Willis egy kibaszott faszfej”
Nemcsak Willis kapzsisága, hanem munkafelfogása is régóta beszélgetések tárgya Hollywoodban. Számos anekdota szól arról, hogy A simlis és a szende forgatásán nem jött ki jól a másik főszereplővel, Cybill Shepherddel. A színésznő az Entertainment Weeklynek adott interjút néhány éve, akkor azt nyilatkozta, a szereplőválogatáson több mint tizenöt színésszel volt olvasópróbája, de csak Willisszel volt meg köztük a kémia.
A sorozat végén már testdublőröket is alkalmaztak a forgatásokon, nehogy egy helyen kelljen tartózkodnia a két színésznek. Ha pedig romantikusabb jelenetet forgattak, ahol mindkettejükre szükség volt, szinte azonnal vitatkozni kezdtek és mindketten dívaként viselkedtek.
Évekkel később megromlott a viszonya Michael Bay rendezővel is, akivel az Armageddon forgatásán dolgoztak együtt. A kétezres években Willist arról kérdezték egy internetes miniinterjú keretei közt, mit szólna egy Bay-féle Drágán add az életed!-hez, amire meglepő választ adott:
Tönkretenné a filmet. Kevesen is dolgoznak Bay-jel mostanság, én például soha többé nem akarok. Egy ordibáló rendező nem a legjobb élmény.
Bay is megszólalt, így fogalmazott: nehezen hiszi, hogy ezt mondta Willis, amennyiben mégis, akkor inkább személyesen neki kellett volna elmondania. Végül oda is szúrt: szerinte szomorú, hogy a régi idők nagy sztárjainak már csak ilyen apró felületeik vannak arra, hogy elmondhassák a véleményüket. Bay munkájára egyébként nem kevés színész panaszkodott már az elmúlt években, Megan Fox például Hitlernek nevezte a közös Transformers-filmjeik után.
Kevin Smith mondta eddig Willisről a legkeményebb véleményt. 2010-ben került a mozikba a Két kopper című vígjáték, aminek a forgatása rendkívül nehéz volt, ugyanis Willis nem volt hajlandó követni a rendezői instrukciókat, úgy gondolkodott, több mint két évtizedes pályáján megtanult mindent, amit egy színésznek kell. Miután végeztek a film munkálataival, a rendező tartott egy partit, ahol köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vett a munkában: „Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani, aki a filmen dolgozott. Kivéve Bruce Willisnek, aki egy kibaszott faszfej”.
Ki felelős a gyengébb filmjeiért?
Nem hiszem, hogy nagyon jó lennék a színészkedésben. De ettől még szeretem csinálni
– nyilatkozta Willis néhány éve az Esquire-nek adott interjújában. A színész utóbbi évei arról szóltak, hogy a VoD-piacra gyártott filmeket. A mozaikszó a video on demand rövidítése, a VHS-korszak utódjaként is tekinthetünk rá. Számos sztárszínész találta meg karrierje új szakaszát itt, például Nicolas Cage, Al Pacino vagy John Travolta.
Az Independent úgy írja le a VoD erejét, hogy azok a színészek tévednek ide, akiknek már nincs erejük a mozivásznon, de kereslet még van irántuk. Csakhogy a koronavírus-járvány – mint sok mást – ezt is teljesen újradefiniálta. Amikor a moziknak is be kellett zárniuk és a filmek streaming-szolgáltatókon kerültek a nézők elé, mindenből szimpla VoD-film lett. Minőség ide vagy oda, együtt vannak a felhőben, azonos szintről indulnak aztán a néző majd eldönti, hogy Kong és Godzilla harcát vagy Bruce Willis újabb lecsúszott zsarukarakterét szeretné elindítani a kanapéról.
2011 környékén Willis megismerkedett Randall Emmett producerrel, aki Mark Wahlberg asszisztenseként kezdte hollywoodi karrierjét, mára pedig alapító-tulajdonosa az Emmett/Furla/Oasis Films filmvállalatnak. Ő vette rá a színészt, hogy egyre több VoD-filmet forgasson, aki azóta már tizenhét filmben szerepet vállalt a cég égisze alatt. Ezekre a művekre három dolog jellemző: nem a legkreatívabb címekkel kerülnek forgalomba, gyatra kritikákat kapnak a nézőktől, a filmek költségvetéseinek jelentős százaléka pedig Willis fizetésére megy el.
Érzékeltetésképpen néhány új filmje az IMDb pontszámai alapján:
- Fejvesztve: 3,6/10,
- Trauma center: 4,2/10,
- Éld túl az éjjelt!: 4,1/10,
- Kódolt kockázat: 3,3/10,
- Breach: 3,1/10,
- Kozmikus bűn (aminek alább látható a plakátja): 2,5/10.
Ezek a Bruce Willis-filmek közel sem olyan minőségűek, mint a színész korábbi alkotásai: egy kaptafára menő akciófilmekről beszélünk, amikben Willis játékáról is süt az unottság és ugyanazokat a sablonkaraktereket játssza. Beszédes, hogy tizenkét filmjét jegyezték előre 2021-ben, amiknek készítése őrült munkatempóban is zajlik, némelyikkel három-négy nap alatt végeznek. Emiatt sokan kritizálják is, de érdemes megnézni, milyen út állt Willis előtt, mikor arról döntött, hatvan év felett is akciósztárként dolgozna tovább:
- vagy marad Hollywoodban, de fizetési igényei, rossz csapatjátékos alkata miatt csak mellékszerepeket kap.
- Vagy a VoD-piacon folytatja, ahol azt csinál amit akar: legtöbb filmjében ő a húzónév, a gázsiknál nincs szükség alkudozásra, és míg egy mozifilmek hónapok alatt forognak le, addig itt gyors munkatempóban szállíthatja a produkciókat, amivel saját munkamániáját is csillapítani tudja.
Bár nem valószínű, hogy anyagi gondjai lennének Willisnek (115 millió dollárt keresett csak a Hatodik érzékkel, ez még mindig a legtöbb pénz, amit színész valaha kiszedett egy filmből), de tendencia volt mostanában, hogy gyakorlatilag energiaital-reklámtól kezdve kocsiakkumlátor-márka hirdetéséig mindent elvállal, ha megfizetik érte. Hogy ez kínos-e, arról majd a rajongók döntenek, viszont
