A Wham!-mánia lecsengése
1984-ben a Wham!-faktor leáldozóban volt. A popszakma üres, giccses, semmitmondó produktumként tekintett a duóra, amely rövidnadrágban próbálta eladni a kubai életérzést 1981 óta a többi közt a Club Tropicana című zenéjével is. Az akkor 21 éves George Michael ráérzett, ennél többre lesz szükség ahhoz, hogy egész életében a zenélésből élhessen, így saját kezébe vette az együttes irányítását. 1984-ben a neves londoni székhelyű Advision stúdióban rögzített egy dalt, ez volt a Last Christmas, ami (minden későbbi sikere ellenére) egy összetákolt valaminek tűnt a producerek szemében.
Pedig Michael mindent megtett azért, hogy komolyan vegyék: a zene teljes hangszerelését magára vállalta, lenyesegette a pénzéhes menedzsereket a Wham!-ről, még Andrew Ridgeley-t, a banda másik tagját sem engedte közel a karácsonyi tematikájú produktumhoz, ő is kizárólag a klipben tűnik fel. Egyedül hangmérnökét, Chris Portert vitte magával Londonba, hogy slágert készítsenek a Last Christmasből.
George nem volt zenész. Semmin nem tudott játszani, mégis azt akarta, hogy mindent ő csinálhasson ezen a számon. Fáradságos volt, mire elkészítettük, mert mindent körülményesen oldott meg
– emlékszik vissza Porter a Guardian néhány évvel ezelőtti cikkében. Meglátása szerint a Last Christmas azért lett sikeres, mert „úgy hangzik, mint semmi, de mégis minden”. A szám alapjai nagyon egyszerűek, a refrén megjegyezhetővé teszi, erre törekedett Michael a megíráskor. Megjelenése után komoly vitákat generált, mert nagyon hasonlított a Kool & Gang Joannájára, Barry Manilow meg egyenesen be is perelte az együttest, mondván lenyúlták az 1978-ban megírt Can’t Smile Without You című zenéjét. Végül úgy úszták meg a pénzbírságot a Wham!-nél, hogy egy zenetudománnyal foglalkozó professzor legalább hatvan darab olyan dalt mutatott a bíróságon az elmúlt száz évből, melynek akkordjai és dallamai tűpontosan megegyeztek.
Bár Manilow érveiben is lehet valami, ezt hallva:
A semmiről sem szóló klip
Michael úgy érezte, egy jó karácsonyi dalhoz autentikus klip dukál, aminek elkészítéésre a tévéreklámokban utazó rendezőt, Andy Morahant kérte fel. Olyan környezetet szerettek volna találni, ami tökéletes karácsonyi hangulatot teremt. Michael ráadásul annyira ráfeszült a zenére, hogy még az Advision stúdiót is kidekorálta ünnepi díszekkel, hogy jobban átérezhesse a dalt a feléneklésekor. Rettenetesen hosszú keresés folyt, mire Morahan végül 1984 októberére talált egy jónak látszó helyszínt az Alpokban. Egy svájci településre, Saas-Feere esett a választás, eleve nehéz volt ebben az időszakban olyan helyszínt találni, ahol van hó.
Az énekes összerántotta a klipben szereplőket, és nekiindultak Svájcnak: a modell Kathy Hillt is felkérte a szereplésre, ő alakította a klipben Michael szerelmét. Az énekes – amellett, hogy Morahan volt a rendező – szintúgy vasszigorral felügyelt mindent az ottlétük idején. Ő volt az, aki kigondolta, milyen legyen a látvány, gondoljunk itt a ma már retrónak számító öltözékekre, vagy a buli helyéül szolgáló apartman díszítésére. Ha már apartman: kettő helységet béreltek ki a forgatás idejére, az egyik volt a fűtött, ahol aludtak, a másik pedig csak a felvételek elkészítéséhez szolgált. Ez teljesen fűtetlen volt, szóval nagyjából fagyoskodtak a vágóképek alatt, és amint ezt letudták, már rohantak is vissza a meleg lakrészbe.
A klipben láthatjuk, hogy egy nagy partit rendez a társaság, italoznak és beszélgetnek. Kathy Hill visszaemlékezései alapján eredetileg nem volt tervben, hogy az asztalra kipakolt alkoholt elfogyasztják, de életszerűtlen lett volna, ha zárt üvegek mellett zajlik a buli. Így páran – köztük a modell is – rendesen becsiccsentettek. Egyedül George Michael nem:
Nem szoktam inni forgatáson, de az a jelenet megkövetelte. George alig ivott, végig komoly volt. Néha kisétált az operatőrökhöz, hogy ellenőrizze, milyenek a felvételek.
Problémák is akadtak a fűtetlen apartmanon túl: egy felvonóval érkeznek meg a házakhoz, csakhogy a valóságban ez a felvonó félúton lerobbant, Michaelék pedig húsz percig ücsörögtek a levegőben, mire a szakemberek mozgásba tudták lendíteni a járművet. Morahan azt gondolta, hogy az anyja féltve őrzött ékszerét valahogy belerakja a klipbe: ezt adja Michael Hillnek szerelme zálogaként. Csakhogy az ékszer már az első nap eltűnt, végül teljesen véletlenül bukkantak rá a hóban.
Nem kell filmesztétaként vizsgálni a Last Christmas 1984-es klipjét, hogy rájöjjünk, nem a dal köré felvett videóklip miatt lett nagyon sikeres a szám. Valljuk csak be magunknak: ez a 4:40 perc semmiről nem szól igazán. Ezt Hill azzal is megerősítette, hogy elmondta, a hóban futkározó jelenet is teljesen spontán volt, George Michael röhögtette őt futkározás közben. Morahan ázsióját egyébként feljebb tolta a klip, később számos videós anyagot készített neves bandáknak, és még nagyjátékfilmig, a Hegylakó 3.: A mágus rendezéséig is eljutott.
Michael precizitása ekkor már szinte beteges méreteket öltött, a már említett hangmérnök úgy fogalmazott az énekessel kapcsolatban, hogy pontosan tudta, milyen tehetsége van, így meg merte kockáztatni, hogy a zeneipar nagykutyáival is úgy tárgyaljon, ahogyan csak szeretne. Ekkor már nem számított, hogy a Wham! leszállóágban van (1986-ban fel is oszlottak), ugyanis Michael szólókarriert tervezett, amelyhez a szinte egymaga megírt és elkészített Last Christmas egy óriási,
