A kényszeres posztolástól kiéghetnek a magyar influenszerek

Németh Csilla, azaz Csillsz november 17-én új tartalmat töltött fel YouTube-csatornájára, majdnem napra pontosan két hónappal azután, hogy elkészítette Viszlát, Youtube című videóját, amiben arról beszélt, hogy a tartalomgyártás már nem jelent számára örömet, a rutinszerű alkotás miatt pedig kvázi kiégett. A visszatérésnek több oka volt, az ő esete pedig a teljes magyar influenszervilágot félelemben tarthatja – azaz mi van akkor, ha egyszer csak rutinná, már-már kellemetlenné válik az anyaggyártás?

Mert így fennáll a veszélye annak, hogy előbb-utóbb a követőknek is feltűnik, ha a videós csak muszájból posztol.

Nézzük időrendben, mi is történt vele:

• Szeptember közepén bejelentette, hogy abbahagyja a videózást közel 100 ezer feliratkozót számláló csatornáján.
• Rögtön ezt követően létrehozott egy új fiókot a YouTube-on, ahol angol nyelvű, környezettudatos életmóddal kapcsolatos videókkal igyekezett motivációra lelni.
• Végül most november közepén visszatért főcsatornájára, mondván, ha nagyon gyakran nem is, de megpróbálja az egészet kötöttségek nélkül, de folytatni.

Márpedig ez a fajta kötöttség nagyban jellemzi a magyar influenszer-garnitúrát és a YouTube-ot, ugyanis a tartalomból lesz bevétel, itt pedig kimondottan fontos a rendszeresség, a folyamatos online jelenlét.

Az algoritmus nem díjazza a kihagyásokat, így meglehet: ha valaki heti egy videóval jelentkezik a követőinek, abból kisebb elérés származik, ezzel párhuzamosan kevesebb szponzor áll majd sorba, hogy megkeressék a tartalomgyártót.

Csillsz is ezt a problémát járta körül legutóbb, elmondása szerint az alábbiakra jutott a videózással kapcsolatban:

addig szeretném csinálni és úgy szeretném csinálni, hogy maga az alkotás legyen benne élmény a számomra. Szeretném, ha lennének a csatornán videók, viszont mégsem szeretném, hogy ugyanoda kerülnék vissza, hogy hétről hétre kényszernek érzem, hogy adott időben, adott napon legyen egy videó, amit kiteszek a csatornámra.

Szerinte a kötöttség a kreativitás legnagyobb ellensége, mert folyamatosan új dolgokkal szükséges előállni, ha feliratkozók gyűjtése és megtartása a cél.

„Találjunk ki valamit, amit gyorsan fel lehet venni” – mutat rá Csillsz arra a gondra, ami körüllengi a melót. Ugyanis ha nincs poszt, úgy a szó online értelmében vett láthatóság sincs, így válik egy idő után ördögi körré az ügy.

Nagyjából a 17 perces videó első harmada foglalkozik a problémával, ezeket a témákat érintve:

• jó-e a közösségi médiás detox,
• a mostanság divatos influenszertrendek miért ölik ki az emberből a kreativitást,
• meddig lehet érdemi keretek között youtuberkedni.

Konzekvenciája szerint akkor kell videózni, ha belső indíttatást érez az ember, ez a fajta szerencsés helyzet pedig kétségtelenül meg is van a szakmában. Egyfelől azért, mert a hozzá hasonló tartalomgyártóknak többfajta lehetőségük van a pénzkeresésre, elég a szponzorált videókra, Instagram-posztokra gondolni, ezekből pedig jó eséllyel nem havi egy összeg érkezik a számlára. Másfelől a cégekkel kötött kollaborációk valóban jól fizetnek, így mind a youtubereknek, mind pedig az influenszereknek adott volna, hogy kvázi hátrébb lépjenek kis időre, ha túlzott monotonitást vélnének felfedezni tevékenységükben.

Ez sokaknál megoldható lenne, elnézve a magyar influenszerpiacot, ahol nem ritka a napi négy-öt fizetett Instagram-poszt vagy heti két szponzorált videó bizonyos témákban.

Nem is ártalmas az alkotói szünet, mert a fentebbi megoldásokkal a hitelesség is elveszhet, hiszen ha egyszerre tizenöt influenszer esküszik ugyanarra a hajkapszulára, esélyes, hogy a követőkben kérdőjelek merülnek fel az őszinteséget illetően.

• Legutóbb a YouTube-ot érintő másik jelenséggel, a Czibók László videói alatt feltűnő, gigantikussá nőtt kommentkultúrával foglalkoztunk.
• Korábban pedig azzal a magyar influenszerrel, aki maga mögött hagyta a fast fashion világát.

Kiemelt kép: Instagram.com/csillszvlog