Második feleség vagyok, és közös kasszán vagyunk a férjemmel, így van rálátásom arra, mennyit költünk. A férjemnek az előző házasságából született egy fia, a gyerektartást rendesen fizetjük, és amikor kéthetente hétvégén velünk van a gyereke, igyekszem neki is mindent finomságot megadni, amire vágyik (sütivel, üdítővel várom, satöbbi). A férjem azonban időnként kitalál valamit, mivel lepné meg a fiát, ami miatt többször volt köztünk konfliktus. A legutóbb negyvenezres sportcipőre költött, most pedig laptopot szeretne vásárolni a fiának. Értem, hogy mindent meg akar neki adni, csakhogy nekünk két közös gyerekünk is van, egyiküket sem kényeztetjük el, és elegem van abból, hogy rendszeresen oda hordja a pénzét, minket pedig egyáltalán nem vesz figyelembe. Meddig van beleszólásom abba, hogy ő mennyi pénzt ad az előző házasságába? Vagy egyáltalán nincs? Közös kasszán vagyunk, így úgy érzem, jogom van szólni, ha azt látom, félévente kétszázezer forint plusz landol az első gyerekénél a gyerektartáson felül. Mit tehetek?
Az olvasói levelet Márti küldte nekünk, a mozaikcsaládok egyik fő problémáját, az anyagiakat érinti a problémája, ami párkapcsolatok egyik legfontosabb területe is.
Mit lehet tenni?
A pénz a párkapcsolatok négy alappillérének egyike, és ha ezen a területen gond van, akkor az a párkapcsolat egyéb területeire is hatással lesz. Dominó-elv szerűen rombolhat, hiszen felbomolhat az egyensúly a két ember közt, és egyáltalán nem biztos, hogy mindkét fél helyén tudja kezelni az anyagi gondokat. Az egzisztenciális válság például olyan mértékű is lehet, hogy akár válással végződhet: megtörténhet, hogy a nőnek kell eltartania a családját, amíg a férfi helyreáll anyagilag.
Amiről olvasónk ír, bonyolult ügy, ami igen sok családot érinthet ma is: az elváltak újraházasodnak, új családot alapítanak, aminek tulajdonképpen a hozott gyerekekkel kapcsolatos konfliktusok csúnyán véget is vethetnek. Van jó, van rossz példa is, olvasónk esetében a pénz a probléma, illetve a fő kérdés az, meddig szólhat bele a második feleség abba, mennyi időt és pénzt áldoz a hozott gyerekére a férj. A válasz az, hogy semennyire, hiszen ebben a felállásban a második feleség nem pótanya, hanem egyfajta felnőtt barát, akinek tulajdonképpen nincs beleszólása abba, hogy a férj és az első feleség milyen értékrendre neveli a közös gyereküket. A válással nem szűnt meg kettejük felelőssége a nevelésben, így ha ők azt az utat járják, hogy elkényeztetik a gyereket és igyekeznek neki mindent megadni, akkor az az ő saját közös döntésük.
Ez szerencsés, ha jómódban élhet mindkét család, de kellemetlen, ha a pénzt fogni kellene. Hülye helyzet, ha az előző házasságban született gyerek külföldi táborokba járhat és a legújabb sportcipő van rajta, a közös gyerekeknek pedig be kell érniük jóval kevesebbel. Ők azt látják, hogy apu mindent megad a féltesónak, ők pedig hoppon maradnak.
A megfelelő kommunikáció és az őszinteség segíthet megoldani az anyagiakkal kapcsolatos gondokat: az előző házasságban született gyerek érdekeit szem előtt tartva bátran egyeztessenek arról, melyik gyerekre mennyit költenek és mi az, ami mehet a közös pénzből. Ilyen helyzetben célszerű végiggondolni a közös pénzt, talán jobb lenne, ha a férj külön kasszát tartana az előző házassága miatt, és a maradékot osztanák be közösen. Ez csak egy a lehetőségek közül, közösen jó meghozni a döntést, és ahhoz alkalmazkodni.
A mozaik családban ugyan az anyagiak is nagy próbatétel elé állítanak mindenkit, azonban a legnagyobb hibákat azzal követhetjük el, ha át akarjuk venni az anya vagy apa szerepét, vagy ha rá akarjuk kényszeríteni az új társra a szülő szerepét az előző házasságból született gyereknél. A felnőtt baráti szerep a járható út, és ha mellette a közösen döntött nevelési elveket betartjuk. Persze jó adag rugalmasság és türelem is szükséges, hiszen a mozaikcsaládoknál minden állandóan változik, az ünnepek körül különösen sokszor fordulhat elő, hogy alkalmazkodnunk kell az exekhez.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
