Szórakozás

Lovasi András: „ezzel az erővel akár meg is halhatnék”

Nincs bakancslistája, úgy érzi, minden megvalósult.

Laptársunk, a Marie Claire interjút készített a Kossuth-díjas zenésszel, énekessel, aki szerint 50 évesen jóval kiszámíthatóbb az élet, majdnem végig belátható az előtte lévő út. Lehetnek persze meglepetések, érezheti az ember, hogy másik városban, országban öregszik meg, de a saját sorsát tekintve ez lényegtelen. Bár 50 éves kor körül szoktak az emberek összeállítani bakancslistát, Lovasi Andrásnak nincs ilyen.

Úgy érzem, minden megvalósult, ezzel az erővel akár meg is halhatnék.

Nem akar eljutni a Kilimandzsáró tetejére, az Antarktiszra, nincsenek titkos vágyai, olyan szexpozíciók, amiket ne próbált volna ki. Bár beülne egy ’50-es évekből származó Mercedes kabrióba, nem tragédia, ha nem lehet. 20 évesen nem gondolt semmire.

Az 50 évesek olyan trottyoknak tűntek akkor, és ez valóban így is volt.

20 évesen, a késői Kádár-korszakot szürkének látta, gyerekként pedig riasztónak szülei sivár és kilátástalannak tűnő életét. A bezártságnak volt egy közép-kelet-európai bája, de

alapvetően nem a nagy gondolatok, a nagy szabadság, a nagy ívek időszaka volt. A divatipar ma fenntartja a fiatalság kultuszát, van az a mondás, hogy az 50 az új 30, vagy valami hasonló.

A zenész szerint a rendszerváltás nem hozott gyökeres változásokat az emberek életében,

sajnos sok minden illúziónak bizonyult, ami a mi generációnkat meghatározta a kora ’90-es években, de megvan a lehetőség, hogy ha nem akarsz a nyájban bégetni, akkor nem kell ezt tenned.

Huszonéves lányai közegében valamennyire otthonosan mozog, de azt is látja, hogy a gyerekei generációját nehéz motiválni, mert azt látják, hogy a magyar társadalomban nem a teljesítmény, ha a jó helyezkedés a siker záloga.

Mamahotel: jog kontra felelősség

Igen, ez a jó szó rá, jól kell tudni helyezkedni. Ezt nagyon gyorsan, már az általános iskola felső tagozatában leveszik a gyerekek. A másik jelenség, amit magam körül látok, az, hogy azokban a családokban, ahol a szülők megengedhetik maguknak, hogy támogassák a gyerekeiket, sokkal később engedik el a kezüket, mint ahogy az én generációmban volt.

Szerinte ez nem annyira jó, mert rengeteg a lézengő gyerek, aki nem tud magával mit kezdeni. Nincs saját útja, motivációja, hogy dolgozzon, hiszen apuka úgyis eltartja.

30 éves aranyos kisfiúk, akikre aztán a barátnő sem tud úgy felnézni, mint egy komoly férfire.

Neki tök természetes volt, hogy 18 éves korában az apja azt mondta, ha nem ment egyetemre, dolgozzon, járuljon hozzá a rezsihez. A klasszikus apa-fiú kapcsolat mellérendelt kapcsolattá vált. Vízválasztó volt a  kocsmatúrájuk, berúgtak együtt, és ő fizetett mindent. Őt még nem vitték el a lányai, vagy legalábbis még mindig ő fizetett, szóval az

ő generációjuk korábban igényli a felnőttkor jogosítványait, ugyanakkor a  vele járó felelősséget nem akarják annyira hozzá.

Lovasi az interjúban elárulja azt is, mit gondol a szerelemről, és azt is, hogy második feleségével, Földes Eszterrel, kezdetben gyűlölték egymást, aztán jött a rokonszenv, utána a szerelem, ami elég erős volt ahhoz, hogy egy hét alatt felrúgja addigi életét. Mára alkotótársak lettek. Nemcsak azért figyel magára, hogy ha lesz gyerekük, ne tolószékben tolják az érettségijére, hanem azért is, mert a 2,5 órás koncerteket ki kell bírnia. Az Arénában életműkoncertet ad, most először olyat, amikor azt mondja, ez én vagyok, ezeket a dalokat én írtam, most 50 évesen körülbelül itt tartok.

Mit adott nekünk nekünk Lovasi András?
Vízvezetéket mondjuk épp nem, de azért az 50 éves zenész karrierjét rengeteg album, politizálás, filmek és Kossuth-díj szegélyezi.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik