Az 1936-ban Sztálin személyes utasítására alapított rajzfilmstúdió, a Szojuzmutfilm ma is Európa legnagyobbja, épületeit pedig olyan legendák hagyták el, mint Cseburaska és Gena, a krokodil figurája, vagy épp a szocialista Tom és Jerrynek tekintett No, megállj csak! (Nu, pagagyi!).
Voltak persze emellett kevésbé sikeres, vagy épp érthetetlenül szürreális próbálkozásaik is – így például az 1978-ban készült Kapcsolat (r.: Vlagyimir Taraszov), melyben egy, a természet lágy ölére mappájával érkező, boldog festőművészt ismerhetünk meg, aki kétségkívül hasonlít az 1968-ban bemutatott Beatles-rajzfilm, a Sárga tengeralattjáró John Lennonjára, de az egész filmen érződik a gombafejek hatása – és az 1972-es Keresztapáé, hiszen a film egészén végigvonul Nino Rota kissé átgyúrt, bazárivá silányított szerzeménye.
A pillangókra és madarakra való rácsodálkozásban (és az őket gonoszul fogva ejtőkre gondolásban) elfáradó, felhőtlenül boldognak tűnő főszereplő egy apró tó homokos partján próbálja kipihenni a nagy nézelődés fáradalmait, ezt azonban egy furcsa űrhajó színes, alakváltó zselészörnye szakítja meg.
Az idősödő Lennon-epigon persze menekülőre fogja a dolgot, de a furcsán kóválygó szembogarú, ám jó szándékú ufó se adja fel, a történet pedig végül boldog véget ér:
A Keresztapát a Szovjetunióban egyébként nem mutatták be, így az emberek csak ebből a meglepően sikeres – többek közt az 1979-es Trieszti Tudományos-Fantasztikus Filmfesztiválon, illetve a franciaországi Lille-ben ugyanekkor rendezett rövidfilm- és dokumentumfilmfesztiválon is díjat nyert – filmből ismerhették a zenét.
