A grönlandi fókák a Kanada keleti partjainál úszó jégtáblákon párosodnak és nevelik kicsinyeiket a tavasz folyamán, majd észak felé indulnak, ahogy a víz melegedni kezd. Ma már azonban egyre több fóka vetődik partra az Egyesült Államok keleti partvidékén.
Ahogy az Atlanti-óceán északi részén csökken a tengeri jég kiterjedése, úgy egyre növekszik azoknak a fókáknak a száma, amelyek elpusztultan vagy legyengülten sodródnak ki a partra. A PLOS ONE című folyóiratban közölt tanulmány azt sugallja, hogy a tengeri jég mértékének csökkenése legalább részben felelős a fókák partra vetődésének megszaporodásáért.
Brianne Soulen a tanulmány társszerzője és biológus szerint a demográfiai tényezők is jelentős szerepet játszanak ebben. Ugyanis a partra vetődött állatok jelentős hányada fiatal és többségük hím nemű, mivel ők hajlamosabbak messzebbre úszni, amikor egyedül vannak.
A fiatal borjak azért is vannak veszélyben, mert ők szoptatás után magukra maradnak. Amikor pedig kevés a tengeri jég, a meglévő táblák zsúfolttá válnak, így néhány állat a vízbe kényszerül azelőtt, hogy megtanulnának táplálkozni vagy tájékozódni.
