Nem kisebb fába vágtad a fejszédet, minthogy első magyar snowboardosként szeretnél kijutni Oroszországba, a 2014-es Szocsi Téli Olimpiára. Hogy halad a felkészülés?
Gyarmati Panka: Rengeteget edzek, mert még nincs fix helyem a versenyen, ugyanis az olimpiai kvalifikáció még nem zárult le. Nem egyszerű a bekerülés. Ezért nagyon sokat kell dolgoznom. Most Amerikában vagyok, ahol kint a hóban is tudok gyakorolni, de mellette nagyon sok száraz edzést is csinálok. Minden nap végzek különböző erősítő és koordinációs gyakorlatokat, illetve cardiozom még.
Ha jól tudom, a 2014-es Téli Olimpia előtt lesz még komolyabb versenyed.
Gy.P.: Ez így van, augusztus közepén, Új-Zélandon rendeznek egy rendkívül fontos világkupát, majd decemberben, Amerikában a Copper Mountain-en, januárban pedig a svájci Gstaad-ban lesz jelentős versenyem. Ezeknek óriási tétje van az olimpiai kvalifikációt tekintve. A világranglistán jelenleg úgy a 34. helyen állhatok, s minimum tízzel előrébb szeretnék kerülni. Mindent megteszek, hogy ezeken a világversenyeken jól szerepeljek, és kijussak az olimpiára, de ez nem könnyű.
Kik segítenek a felkészülésben?
Gy.P.: A családom, az edzőim és a barátaim lelkileg is és minden másban is támogatnak. A szponzoraimnak, vagyis az OTP Juniornak, a Red Bullnak és a Schiedelnek pedig hálával tartozok, mert különböző edzésekre és versenyekre juthatok el a segítségükkel. Nélkülük nem is lenne lehetőségem versenyezni.
Miért pont a snowboard? Hiszen Magyarországon nem sok alkalmas hely van arra, hogy ezt a téli sportot űzd.
Gy. P.: Ezt nem lehet csak úgy megmagyarázni. Nagyon sok sportot kipróbáltam, de a snowboard volt az, amibe igazából beleszerettem. Talán az adrenalin lehet az oka.
Elárulod, melyik a kedvenc trükköd?
Gy.P.: Kimondott kedvencem nincs. Ez mindig attól függ, hogy milyen a napom, vagy éppen hogy milyen pályán vagyok. Egy trükköt azonban sokkal nehezebb elsajátítani, mint kivitelezni. Míg az előbbi csupán egy napig tart, addig a tanulás nagyon sok időbe telik.
A díjaidat felsorolni is nehéz: többszörös magyar bajnok vagy mind junior, mind pedig felnőtt kategóriában, junior világbajnoki címet is szereztél, sőt felnőtt Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhetsz. És még huszonegy éves sem vagy. Mire vagy a legbüszkébb?
Gy.P.: Azt hiszem a legnívósabb eddig a világbajnoki címem, de természetesen minden díj egy-egy újabb mérföldkő a karrieremben. Mindegyik címre büszke vagyok.
Egy speciális téli sportokra és közgazdaságtanra szakosodott középiskolába, a schladmingi SkiHandelsSchule-ba jársz. A tanulás és a rengeteg gyakorlás mellett mennyi időd marad magadra?
Gy.P.: Sajnos nincs túl sok szabadidőm. Hétköznap iskolába járok, a téli hétvégéimen versenyzek, nyáron pedig edzek. Idén azonban hivatalosan is befejezem a tanulmányaimat a Skihandelsschule-ben.
Rengeteg munkát, fegyelmet és kitartást kíván ez az életmód, amit nem mindenki tudna betartani. Sokaknak mutathatsz követendő példát. Szerinted hogyan érhetik el a mai fiatalok hozzád hasonlóan az álmaikat?
Gy.P.: Csak azt tudom javasolni nekik, hogy soha ne adják fel. Nekem sem volt könnyű itthon hagyni a családomat és a barátaimat tizenhat évesen, de tudtam, hogy ez az, amit igazán szeretnék, amiért küzdenem kell. Eddigi ausztriai éveim alatt nagyon sokszor voltam mélypontom, de soha nem adtam fel.
Még akkor sem adtad fel, amikor egy komolyabb sérülés miatt ki kellett hagynod egy kis időt.
Gy.P.: Nagyon rossz időszak volt, ám a családommal és a barátaimmal sikerült átvészelnem ezt az időszakot is. Sokat segített, hogy mindig pozitívan álltam a dolgokhoz. Miközben lábadoztam, állandóan arra gondoltam, hogy újra a havon leszek, mert borzasztóan vágytam már rá. Hiszem egyébként, hogy ezért is tudtam olyan könnyen felépülni.
Hihetetlenül fiatal vagy még, de gondolkodtál már azon, hogy tíz év múlva mit fogsz csinálni?Hol látod magad? A közgazdasági végzettségedet kihasználva vagy kisgyerekeket snowboardra oktatva egy havas lejtőn? Mit gondolsz, mi a te utad?
Gy.P.: Mennyit gondolkodtam már ezen a kérdésen! Választ azonban még sajnos nem találtam. Az az egy biztos, hogy nem akarok és nem is tudnék egész nap egy irodában ücsörögni, viszont oktatni sem lehet a végtelenségig. Bízom benne, valahol a kettő között majd megtalálom a saját utam.
Zsingor Tünde
