“Nagy tekintély ez!” – örömködött egy férfi Fényeslitke főutcáján. Az adagiós Nagy Sanyi után most még egy hírességgel büszkélkedhet a Záhonyhoz közeli település: ByeAlex, azaz Márta Alex szombaton megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivál magyar döntőjét.
Az 1500 lelkes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei község legtöbb lakosa valamilyen szinten rokonságban áll egymással. Akit itt Mártának, Pappnak, Papiknak, Lippainak vagy Gyürének hívnak, biztos helybéli. Hogy könnyen meg lehessen őket különböztetni egymástól vagy kapnak egy előnevet, vagy egy betűt a vezetéknevük elé. Vagy a Mártát „th”-val írják.
ByeAlex győzelme felpezsdítette a települést. A nyugdíjas Lippai Imréné például fel sem foghatja, a győzelem után miért kezdték el azonnal támadni Márta Alexet. Ő ugyan nem ért a könnyűzenéhez, de mint mondta, azt tudja, hogy az egy nagyon rendes, tehetséges fiú, aki a maga erejéből lett az, aki.
“Ismerem a szüleit is – magyarázta. – Az anyukája itt dolgozik az iskolában. Különben én is néztem a tévét szombaton, mint itt mindenki. Szerintem jó szövegíró” – tette hozzá.
Talán épp a támadásoktól féltette szüleit Márta Alex, amikor arra kérte őket, tartsák távol maguktól a sajtót. Ámbár mi csak azt szerettük volna, ha szülei mesélnek arról, milyen volt gyereknek Alex, álmodozott-e már az iskolában is a színpadról, s mit éreznek most, hogy fiuk képviselheti az országot a nemzetközi dalfesztiválon. Kerestük őket otthon, de nem nyitottak ajtót, aztán az édesanya munkahelyén, az iskolában is. Erika azonban megüzente, fia kérésére nem szeretne nyilatkozni. Sőt, rokonságukat is erre kérték.
Mivel édesapja a polgármesteri hivatalban is megelőzött minket, kérve az ott dolgozók megértését és tapintatát, az iskola felé vettük az irányt. Itt járta az általánost Alex, majd a kisvárdai Bessenyeiben érettségizett, a miskolci egyetemen pedig filozófia szakon diplomázott. Tanulás mellett dolgozott is, hogy a költségeit fedezze.
Alex és a szabadságharc (Fotók: Cservenyák Katalin)
A litkei általános iskolában hétfőn a volt tanítvány, iskolatárs volt a téma, amelynek konklúziója: szorgalommal, tehetséggel és kitartással az ország keleti szegletéből is magasra lehet jutni. Alex erre az élő példa.
“Nagyon, nagyon, nagyon örülök!!!” – ujjongott a másodikos Csonka Orsolya, amikor arról kérdeztem, mit szól, hogy falubelije nyerte a döntőt. “Amikor kimondták a nevét, én az ágyon ugráltam, anyu a földön, és visítottunk. Apa 13, anya 20 sms-t küldött”- árulta el a kislány.
“Nem ismerjük személyesen, de mi is nagyon örültünk, nagy dolog, hogy így feltört egy fényeslitki ember” – tette hozzá a nyolcadikos Barabás Alina.
Volt tanárai csendes, visszahúzódó fiúként jellemezték Márta Alexet. Elsős tanító nénije, Papp Erzsébet ma már nyugdíjas, ő elsőtől harmadikig tanította. Úgy emlékszik vissza rá, hogy nagyon értelmes, szorgalmas, szolid, szófogadó gyerek volt. Vékony, magas, barna kisfiú volt. Kisebb szerepekre szívesen vállalkozott, de azt sosem gondolta volna Erzsike néni – aki kérte, őt ne fotózzuk -, hogy énekes lesz.
“Ismerem a szülőket is, dolgos polgári család, akkoriban még a vasútnál dolgoztak mindketten. Mindig érdeklődtek a gyerek előmeneteléről. Alex hálás volt minden dicséretért” – mondta. Nem érti, a zsűri miért húzta le így a fiút szombaton, szerinte a közönség már csak dacból is rá szavazott.
“Innen is gratulálok neki, nagyon büszke vagyok rá” – tette hozzá Erzsike néni, és egy nyolcadikos ballagási képet mutatott, a hátsó sorban, középen, balról a negyedik Alex.
Magas, barna, csendes okos = Alex
Osztályfőnöke Slezsákné Puskás Mária tanította nekik a fizikát is. Alexnek nem ez volt a kedvenc tantárgya, de igyekezett megfelelni. A pedagógus úgy emlékszik vissza Alexre, hogy csendes, visszahúzódó fiú volt, aki nagyon jól kijött az osztálytársaival.
” Látja, milyen érdekes, általában azokra a gyerekekre emlékszünk jobban, akikkel valami probléma volt” – mondta Mária, aki azonban hiába kutatott az emlékezetében, semmi ilyen nem jutott eszébe a fiúval kapcsolatban. Alexéké egyébként egy jó képességű osztály volt, s akkor még divat volt „húzni” egymást, a jobbak segítettek a lemaradóknak a tanulásban.
Még szerepelni sem szeretett Alex, épp ezért lepődött meg mindenki, amikor az első videoklipjét meglátták. Mondták: két olyan hírességet is neveltek, mint Alex illetve az adagiós Nagy Sanyi, de egyiküket sem látták az iskolai ünnepségeken a színpadon.
Csimbók Zsoltné Emília büszke egykori tanítványára, akivel az utóbbi időben több e-mailt is váltottak. A magyar szakos tanár annak örült, hogy a zsűri is észrevette: a fiú dalszövegei szinte már versek. Verseket már általánosban is írt Alex, leginkább a maga kedvére. Tehetsége, művész hajlama már akkor megmutatkozott. Mostanra pedig – a pedagógus szerint – karizmatikus egyéniséggé vált.
“Nagyon örülök, hogy Geszti Péter nyilatkozatát azóta többször is megismételték, mert az ő véleményére adok”. Csimbók Zsoltné azt mondta: a fiú azért tudta megnyerni a magyar közönséget, mert egyszerűen csak megírta és elénekelte azt, amit gondol.
Alex egykori osztályterme és Csimbókné
“Remélem, ugyanúgy megnyeri majd az európaiak szívét is. Nincsenek sallangjai. Nekem Chris Rea jut eszembe róla, amikor kiáll a közönség elé egy szál gitárral” – elemez Friderikusz Sándorné (igen, a férjét Friderikusz Sándornak hívják), Alex másik magyartanára. Szerinte a fiú semmit sem változott, nem lett magamutogató, egyszerűen csak lazán veszi a dolgokat. Gyerekként is olyan volt: amit rábíztak, azt legjobb tudása szerint elvégezte.
“Helyes, szép arcú fiúcska volt” – mesélte Friderikuszné. “Ezért is nem ismertem meg, amikor vagy két éve bejött az iskolába. Köszöntem neki, hogy jó napot, és mentem órára. Utána jutott eszembe, hogy ez Alex volt. De nem beszélném rá, hogy vágassa le a szakállát, engem nem zavar, ez az ő dolga. Idővel a sapka is hozzá fog nőni a fejéhez, ehhez a műfajhoz hozzátartozik” – vélekedik
Alex nem volt egy csajozós, legalábbis így tudják a helybéli fiatalok. Több évig volt egy fényeslitki barátnője, de szakítás lett a vége. A mostani barátnőjét nem ismerik a helybeliek.
A nap végén, visszatérve az iskolába – mikor a folyosón megláttuk a friss felmosás nyomait – azért még tettünk egy bátor kísérletet arra, hogy az anyukával váltsunk pár szót, de legalábbis gratuláljunk a fiához. Utóbbi sikerült. Erika ugyanis – miután a záhonyi MÁV-nál leépítések voltak – takarítónőként dolgozik az iskolában. Talán nem sértjük meg a fiának tett ígéretét azzal, ha elmondjuk: anyukája nagyon büszke a fiára, és még mindig nem tudja elhinni, ami történt. Boldogságában zokogott az eredményhirdetéskor, s még most is remeg keze, lába, amikor arra a pillanatra gondol, mikor meghallotta a tévében fia nevét.
