A közelmúltban, több írásomban is foglalkoztam a sportolás fontosságával, egészségmegőrző, testformáló szerepével. Nem csoda, hogy mind többen fordultak hozzám a kérdéssel: „Csak fogom magam, megyek az edzőterembe, és elkezdem emelgetni a súlyokat? Ennyi lenne az egész?”
Nos, nem egészen – derül ki Lajkó Krisztián fitnesz szakedző szavaiból, aki egy nagyon komoly veszélyre hívja fel a figyelmet. – Azt már gyerekkorban megtanuljuk, hogy milyen jelentősége, fontos szerepe van a mozgásnak, a sportnak ez emberi szervezetre. Sajnos amint telnek, múlnak az évek egyre inkább háttérbe szorul ez az ismeretünk, és belekerülünk abba az őrlő malomba, ahonnan csak kemény akaraterővel, elszántsággal, elhivatottsággal lehet kilépni és tenni valamit az egészségünkért.
A sport javítja az egyén állóképességét, erőnléti állapotát, szebbé teszi a testet, de csak kellő odafigyeléssel, kontrollal érdemes, szabad egyesületi tagoknál általában megoldott a kötelező időszakos sportorvosi vizsgálat. Sajnos a hobbi, amatőr sportolókra viszont nem jellemző, hogy szűrővizsgálatokon vennének részt. Pedig minden mozgásformának, sportnak meg van a maga veszélyforrása, sérülési lehetősége. Arról nem is beszélve, hogy a hiú emberek nem veszik
sporttevékenységet végezni.
A versenysportolóknál, figyelembe, hogy a kor előre haladtával csökken a terhelhetőségi színt és a teljesítmény – mondta el Lajkó Krisztián. Majd egy fontos kérdésre kínált választ: mit is jelent az, ha valaki sportos szívvel él? – A köztudatban, a hétköznapi életben ezt a jelzőt érdemelte ki az a sportoló, sportszerető ember, aki a végsőkig kitart, nagy akaraterővel
rendelkezik. Az orvostudomány, testkultúra berkein belül azért ennél komolyabb és veszélyesebb értelmet nyert, amióta annyira kifejlődött az orvostudomány, hogy látható felvételt lehet készíteni a belső szerveinkről. Rendszeres testmozgás hatására a szív tömege megnő, erősödik a vér keringető képessége, javul a test oxigénellátottsága.
Csak gondoljunk bele, hogy egy-egy edzés után lépésről lépésre feszesebb a testünk, erősebb az izomzatunk, növekszik a hajszálér hálózatunk. Ez alól a szívizomzatunk sem kivétel, csak ezt az izmot szabad szemmel nem láthatjuk. A versenyzők esetében az intenzívebb, terhelés hatására sajnos bekövetkezhet, hogy a szív hajszálérhálózata nem tudja követni a szív növekedését, és így ez a gyarapodott szív kevesebb oxigénhez jut, mint ami számára elegendő lenne. Ennek az lesz a következménye, hogy az edzett, legalább is látszólag jó erőnlétben levő szívnél oxigénhiány lép fel, kialakulhat egy szívizomelhalás, vagy egy nem megfelelően működő szívizomzat szívritmuszavart okozhat.
Mint már említettem, hogy élsportolók ennek jobban ki vannak téve, és sajnos a hobbisportolók esetében is gyakori ez a kockázat. Nem szeretném elvenni a kedvét azoknak az embereknek, akik időt, energiát, pénzt szánnak kedvenc sportjukra, csupán figyelmeztetnék: körültekintően, megfontoltan, fokozatosan végezzék a sporttevékenységüket. Adjanak elegendő időt a fejlődésre, regenerálódásra. Érdemes úgy elkezdeni a rendszeres testmozgást, hogy tudatában vagyunk annak, milyen adottságokkal rendelkezünk.
Ez lehet akár veleszületett, vagy az évek során kialakult. Sokszor nincs is tudomás arról, hogy milyen állapotban van a testünk motorja. Ennek hiányában pedig akár veszélyes is lehet egy keményebb, intenzívebb edzéssorozatba belekezdeni – figyelmeztet Lajkó Krisztián.
– Ezért emlékeztetnék arra, hogy az orvostudománynak van egy ágazata, az úgynevezett sport kardiológia, amely elemzi a mért, látott, vizsgált eredményeket, és meghatározza, hogy az intenzív sport mekkora és milyen veszélyt jelent az adott személyre. Személyre szabottan mérik és ellenőrzi az egyén EKG-ját, pulzusát, szívének a méretét, terhelhetőségét. A legkisebb panasz esetén is javaslom a szakorvos felkeresését, de évente legalább egyszer érdemes egy kardiológiai vizsgálaton megjelenni. Külön hangsúlyozom: soha ne feledkezzünk meg saját korlátainkról. Nem másokat akarjunk mindig
legyőzni, ne dőljünk be a nagyszájú dicsekvők szövegének, hanem ésszerű edzésterv alapján saját erőnket, állóképességünket növeljük.
