A világ egyik legkeményebb, leghangosabb és legbalhésabb szurkolói csoportja érkezik Felcsútra, a Videoton-Partizan Beograd Európa Liga-playoff visszavágójára. Nem az egész, csak a veleje. Az első, 0-0-s döntetlent hozó belgrádi meccsen egy korábbi illetlen montenegrózás és albánozás, majd petárdázás miatt nem lehettek ott a szerb ultrák.
A Grobari (magyarul Sírásók) szurkolói csoport nagy múltú alakulat. Európa-szerte ismertek fantasztikus koreográfiáik, a stadionon belüli pirotechnikai megoldásaik és a rendőrökkel vagy a konkurens szerb csapatok ultráival való összetűzéseik. Íme egy kis ízelítő a májusi, Mladost elleni bajnoki mérkőzésükről:
Az 1970-ben alakult gárda 362 Sírásója – ennyi jegyet adtak el nekik – most Felcsútot venné be. De kik is ők valójában, mi hajtja őket? Annyi biztos: nem mindig a futball.
Az antiszemitizmus, a nacionalizmus és a bunyó a minimum
Mindent megteszünk annak az érdekében, hogy megtaláljuk és elítéljük ezeket az idiótákat
– fogalmazott a Tottenham Hotspur elleni, 2014-es Európa Liga-csoportmeccs után a Partizan főtitkára, Darko Grubor.
Grubor fenyegető és dühös nyilatkozata nem a véletlen műve: a Grobari ultrái antiszemita molinót húztak fel az angolok elleni meccs közben. Tették ezt tudatosan a banjicai koncentrációs tábor felszabadításának 70. évfordulója előtt néhány nappal úgy, hogy a Tottenham leghíresebb szurkolói csoportja a Jid Army nevet viseli, és a találkozót egy izraeli bíró, Alon Jefet vezette.
A Grobari nem viccel, ha erőszakról, odamondásról vagy nacionalizmusról van szó. A huligánok nem egyszer fenyegettek meg játékosokat, játékvezetőket, és többször kerültek összetűzésbe az ellenfél szurkolóival, a rendfenntartó szervekkel. Az egyik leghíresebb ilyen húzásuk a 2007-2008-as szezonjába került a klubnak.
A 90-es évek délszláv háborúja, és annak utóhatása a mai napig érezteti hatását a volt jugoszláv tagállamok szurkolói között, így nem túlzás azt állítani: mindenki utál mindenkit. Ideértve a szerbeket, a horvátokat, a bosnyákokat, de még az albánokat is. Ahogy lenni szokott, hazai környezetben sincsenek kibékülve a nagy szurkolói csoportok.
A mai Fradi- és az Újpest-tábor közötti ellenszenv eltörpül a Grobari és a Delije (Crvena zvezda) ősi ellenségeskedése mellett. A két futballcsapat találkozóján általában nem a sport, hanem a szurkolói (nacionalista) rigmusok, az egymásnak való üzengetés – legyen az verbális vagy nonverbális (pirotechnika) – dominál.
Nincs összetartás a csoportok között, ez a szerb mentalitás része. Mi felajánlottuk a Delijének, hogy kiállunk velük ötven-ötvenben, fegyverek nélkül. De ők jobban szeretnek többen, fegyverrel a kezükben támadni. Szurkolónak lenni Belgrádban 365 napot kíván tőled. Én nem vagyok gengszter, de itt úgy kell élnem, mint egy bandita. Én nem harcolok fegyverekkel, de ők pisztolyt is használnak, amit mi elítélünk. Mindig azt mondom, egy törött kar hamar begyógyul, de feltámadni nem tudsz
– mondta egy orosz lapnak a Grobari egyik vezetője. A két csoport között súlyos incidensek történtek a múltban. 1999-ben a Partizan ultrái átlőttek egy rakétát a Delije közé. Egy embert eltaláltak, aki a helyszínen meghalt. Egy évre rá, 2000-ben pedig óriási verekedés tört ki a pályán, amely után több embert is komoly, több esetben vágott vagy szúrt sebekkel vittek kórházba.
Az is sokat elmond a két ultracsoportról, hogy Oroszországban és Görögországban is olyan partnerekkel állnak összeköttetésben, amelyek szintén rettegettek.
Amikor nem a balhén a fókusz, ilyen hidegrázós, amikor a Partizan ultrái szurkolnak:
Kit érdekel a meccs, ha lehet egy jót bunyózni?
Az Egyesült Királyságban néhány éve bezárt Bravo csatorna 2007-ben, egy dokumentumfilm erejéig már bemutatta a Partizan Beograd félelmetes ultráit. A film első mondata sokat elárul arról, hogy milyen mentalitással készültek a csoport tagjai egy-egy nagyobb meccsükre – és még inkább saját ütközetükre, mivel a foci ilyenkor csak másodlagos.
Igazából nem érdekel a meccs, nem fontos az eredmény, mi is megvívjuk a saját harcunkat, amely sokkal fontosabb, mint a futball
– mondta egy szurkoló. Természetesen nem szabad messzemenő következtetést levonni néhány ember elborult elméje miatt, de azért az tény, hogy ez a hang ott van a csoport tagjai között, írhatunk 2000-et, 2007-et vagy épp 2017-et.
Érdekesség, hogy a film éppen akkor készült, amikor a Grobari visszatért a Partizan meccseire, miután 2005 és 2007 között bojkottálták szeretett klubjuk összecsapásait a gyenge, szerintük lélektelen játék miatt. A Bravo stábjának megszólalt az egyik vezérszónok is, aki már árnyaltabban fogalmaz.
Nekünk a futball a mindenünk, minket csak a Partizan és a Grobari érdekel
– mondta, de azért hogy a földön maradjunk, a film egy perccel később már a Grobari főhadiszállásán mutatja be, hogyan hadonásznak a skandálás közepette pisztolyokkal a szerb nehézfiúk.
A mellékelt videók láttán mindenki döntse el maga, előnyt vagy hátrányt jelentett a Videoton számára, hogy a harminckétezres Partizan Stadion az odavágón üresen tátongott.
Ami biztos, szurkolóikkal a lelátón a Partizan-játékosok is jobban hajtanak majd, hiszen látják, vannak emberek, akik képesek értük a tűzbe menni. A Felcsútra kilátogató Videoton-fanatikusoknak szurkolásban – és csak abban – velük kell szembeszállni. A Pancho Aréna ugyan kicsi, de az akusztikája olyan, hogy készülhetünk, félelmetes hangulat lesz, ellenben ha nem szedi össze magát a fehérvári közönség, egészen biztos, hogy szurkolás terén simán elbír a kilencszeres túlerővel a Grobari.
Még szerencse, hogy a mérkőzés nem a lelátón dől el. A pályán a sorsolás utáni 50-50 százalékos esély az első mérkőzés 0-0-s végeredménye, valamint az ott látott játék ismeretében mindenképp a Videoton javára billenti a mérleg nyelvét. Ha nem is sokkal, de egy-két százalékkal mindenképp.
