Foci sport

Hatvan éve gyászoljuk a berni döntőt

Hatvan éve, 1954. július 4-én szenvedett 3-2-es vereséget a svájci labdarúgó-világbajnokság Bernben rendezett döntőjében a toronymagasan esélyes magyar Aranycsapat.

Mind a mai napig nincs megnyugtató válasz arra a kérdésre, miképpen történhetett meg, hogy a magyar csapat, amely 1950 óta nem szenvedett vereséget nemzetközileg jegyzett mérkőzésen, és a csoportmérkőzések során 8-3-ra legyőzte az NSZK-t, hogyan maradhatott alul a döntőben. Ráadásul úgy, hogy az együttes Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2-0-ra vezetett, bár aztán a 19. percben az állás 2-2 volt. A győztes gólt a második félidő 39. percében Helmut Rahn szerezte.

 Fotó: Europress Fotóügynökség

A 2014. június 13-án elhunyt Grosics Gyula, az Aranycsapat kapusa tíz esztendeje, a vb-döntő ötvenedik évfordulóján így emlékezett: “Még most sem tudok megbékélni a történtekkel. Óriási csalódás volt, nemcsak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. A közvélemény szinte megkövetelte, elvárta tőlünk az aranyérmet, hiszen hosszú évek óta nem kaptunk ki senkitől, győzelmet győzelemre halmoztunk.”

Grosics elmondta, hogy a vereség magyarázatául számos dologra lehetne hivatkozni: a magyar csapat az uruguayiak ellen hosszabbításban megnyert elődöntő után lekéste a vonatot, s csak későn, taxikkal jutott a szállodába; a döntő éjszakáján a magyarok szállodája mellett népünnepélyt rendeztek, a hangos zene miatt szinte semmit sem tudtak aludni; a németek a csoportmeccshez képest öt új játékossal álltak ki; az angol játékvezető a meccs végén nem adta meg Puskás teljesen szabályos gólját; a magyar kapust a német találat előtt Rahn lerántotta a fűre.

Mindehhez még hozzátehető, hogy Puskás sérüléséből nem teljesen felépülve futott ki a gyepre, hogy Sebes Gusztáv szövetségi kapitány felforgatta az együttest, hogy a szakadó esőben a németek már stoplis Adidas-cipőben játszottak, az pedig csak nemrég derült ki, hogy a nyugatnémet csapat tagjai közül többen (akkor még legálisan) metamfetamin nevű serkentőszert kaptak.

 Grosics azonban így fejezte be nyilatkozatát: “Mindaz, amit elmondtam, egyáltalán nem indokolja a vereséget.” Az Aranycsapat hátvédje, utolsó élő játékosa Buzánszky Jenő úgy vélekedett: “utólag könnyű okosnak lenni. Ami viszont tény: azon a délutánon a németek jobbak voltak és nyertek.”

A világsajtó a magyarokat dicsérte és sajnálta. A francia lapok “teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan eredményt” emlegettek, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint “a magyar válogatott… bebizonyította, hogy kétségkívül a világ legjobb labdarúgó együttese”, a brit Sunday Express szerint “a magyarok nagy balszerencsével küzdöttek, és még így is nyerhettek volna, ha Puskás értékesíti két nagy helyzetét.”

A Népsport összegezése így hangzott: “A gólhelyzeteket jobban kihasználó nyugatnémet csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat… Kétségtelen az is, hogy játékosaink … úgy vélhették, hogy nem ez a legerősebb ellenfelük a tornán. Abban, hogy a német csapat fölénk tudott kerekedni, kétségtelenül szerepe volt a hibás összeállításnak is, de annak is, hogy a játékvezető egy szabályos gólunkat nem adta meg. Mint a pályán kiderült, Puskás mégsem volt teljesen rendben… Hiba volt továbbá két balszélső csapatba állítása.”

A váratlan vereség hatalmas megrázkódtatást okozott Magyarországon. A négy esztendeig legyőzhetetlen Aranycsapat a sikerre éhes nemzet büszkesége volt, a játékosokat szinte istenként dicsőítették, az ország apraja-nagyja kívülről fújta az összeállítást. A döntőt országszerte a rádiók előtt hallgatták az emberek, sőt a Népstadionban 40 ezren követék nyomon a kihangosított közvetítést.

A szurkolók nem tudták feldolgozni a kudarcot, tömegesen vonultak az utcára, kirakatokat törtek be, Puskást és Sebes Gusztávot szidalmazták, Sebes lakásához, majd a Rádióhoz vonultak. A pesti népnyelv által “kis magyar focialista forradalomnak” nevezett megmozdulásoknak az államvédelem vetett véget.

 Fotó: Europress Fotóügynökség

A játékosok titokban érkeztek haza, a vonatról korábban leszállva a tatai edzőtábort érintve valósággal “hazaszöktek”. Két évvel később, az 1956-os forradalom után aztán az Aranycsapat szétesett, s a magyar labdarúgó-válogatott többé nem jutott világbajnoki döntőbe.

Amit a magyarok berni tragédiaként éltek meg, azt a németek berni csodaként. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése. A háborúból hazatérők, a menekültek, az elüldözöttek első ízben érezték úgy, hogy felértékelték őket. A lap szerint Németország ezen a napon aratta első diadalát a második világháború óta.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.