A szervezők a Heysel Stadion szektorainak kijelölése során a mintegy 60 000 fő befogadására képes nézőteret úgy osztották fel, hogy közvetlenül a liverpooli tábor mellett egy „semleges zónát” alakítottak ki a helyi szurkolók számára. Itt hibáztak óriásit.
Brüsszelben ekkor jelentős olasz közösség élt, így a szektorban, amelyet csupán egy fémkerítés választott el az angoloktól jobbára ők váltottak jegyet.
A két tábor 19:10 magasságában kezdte a balhét, ekkor verekedtek össze, a döntő kezdőrúgása előtt majd egy órával.
Felvezetésként a belga ifjúsági válogatott tagjai játszottak barátságos mérkőzést a Juventus és a Liverpool szerelésében. Az angolok mezében játszó srácok már 3-0-ra vezettek, amikor a zebracsíkosok szépítettek. Több se kellett az angol szurkolóknak, az addig csak kölcsönös verbális inzultálás után áttörték a semleges zónát határoló fémkerítést, és megrohamozták az olasz szurkolókat.
A visszafogottabbak egy falon át próbáltak menekülni a szektorból, ám a a betonszerkezet összetört, és sokakat maga alá temetett. A zavargás 39 – többnyire olasz – halálos áldozatának és több száz sebesültjének döntő többsége itt és ekkor szerezte sérülését.
A szervezők csak a két csapatkapitány segítségével tudták megfékezni a megvadult szurkolókat, majd máig döbbenetes módon úgy döntöttek, megtartják a meccset, ahol végül Michel Platini büntetőből szerzett találatával 1:0 arányban a Juventus nyert.
Fotó: Europress
A tragikus események sorozatát hozó BEK döntő ok, okozati összefüggéseit számos bizottság, szakértő vizsgálta, de ettől még tény, 29 év távlatából az 1985-ös tragédiát a szigetország, de akár az európai ma is honos modern, üzleti szemléletű labdarúgó-kultúrájának az origója. Mindez 39 halálos áldozat és több száz sebesült árán.
Hogy miért? Margaret Thatcher brit miniszterelnöknél a számos helyi balhé után ekkor telt be a pohár. Végleg. A tragédia után úgy fogalmazott: „Először itthon kell megtisztítanunk a játékot a huliganizmustól, és azután talán képesek leszünk arra, hogy visszatérjünk külföldre.”
És lőn. Az angolokat öt évre tiltották el Európától, de ennyi idő is elegendő volt számukra, hogy olyan törvényeket, szabályokat írjanak elő a futballjuk számára, amely garantálta és a mai napig biztosítja a sportág alapvetéseit. Mindez igaz a szurkolókra, a stadionokra és a klubok működési kultúrájára egyaránt.