Foci

Akinek még a kutyája is Labda volt

kubala-laszlo(210x140)(1).jpg (kubala lászló)
kubala-laszlo(210x140)(1).jpg (kubala lászló)

Budapesten járt a huszadik század legjobb Barcelona-labdarúgójának fia. Interjú az ifjabb Kubalával.

Ahogyan arról írtunk, a Vasas-Kubala Akadémia Fáy utcai központjában felavatták Kubala László bronzszobrát. Kutas László szobrászművész alkotását Carlos Kubala és Enrique Pastor de Gana, Spanyolország nagykövete leplezte le pénteken.

Idén lenne 85 éves Kubala László, aki éppen június 15-én írta alá szerződését a Barcelonával. Ott lett ismert, elismert labdarúgó. Olyannyira, hogy pár éve minden idők legjobb Barca-játékosának választották; 349 mérkőzésen 270 gólt szerzett. A Gijón elleni 1952-es bajnokin hét gólt lőtt, emellett volt 16 mesterhármasa, 1-1 mesternégyese és mesterötöse is. Volt a Barca, a Real Murcia, a Cordoba, a Malaga, az Elche, Paraguay és 11 évig a spanyol válogatott edzője. Ikon, akinek 2009 óta a Nou Campban két méter magas szobra áll – a stadiont anno miatta kellett egyébiránt kibővíteni, annyian akarták látni a játékát.

Kubala a politika és a Rákosi-diktatúra elől menekült el Magyarországból 1949-ben, korábban Csehszlovákiában, a Slovan Bratislavában játszott, ott vette feleségül Anna Viola Daucikot, akinek édesapja szintén neves focista volt. Még a csehszlovák válogatottban is szerepelt, így történhetett meg, hogy a világon ő az egyetlen labdarúgó, aki három nemzet színeiben lépett pályára karrierje során.

Nincs a helyén kezelve hazánkban Kubala László emléke, ezért is örült nagyon Carlos Kubala, hogy a Vasas az akadémiája révén próbálja ápolni a szellemi hagyaékot. Villáminterjúra volt lehetőségünk a Fáy utcában.


A képre kattintva galéria nyílik a szoboravatásrólFotó: Berecz Valter

“Nagyjából tíz alkalommal jártam korábban Magyarországon, tavaly november előtt még édesapámmal úgy öt-hat alkalommal néztük meg a csapattársait. Emellett, mint jégkorongozó, jártam a Kisstadionban” – emlékezett Carlos Kubala.

Téma volt odahaza a magyar származás, az itt eltöltött évek, a magyar válogatott, az egykori csapattársak?

Szinte minden nap szóba került Magyarország. Édesapám egész életében szíve mélyén őrizte magyarságát, és nagyon fontos volt neki az is, hogy kövesse a játékostársai sorsát. Rengeteget jártunk a barcelonai magyar konzulátusra, szinte második otthonunk volt.

Az ön életében jelen volt a labdarúgás?

Jól emlékszem, az első gyerekjáték, amit kaptam, az egy labda volt. A gyermekéveimre visszagondolva folyamatosan az öltözőben érzett masszázskrémek illata, és a frissen vágott fű illata jut eszembe. Ilyen értelemben igen.

Ha Lionel Messivel kellene édesapját összehasonlítania, mit mondana?

Ha önnek Alonsót kellene Fangióval, mit mondana?

Nem sok mindent tudnék…

Ugye? Teljesen megváltoztak az idők, más korokat élünk. Gondoljunk csak a modern labdákra, vagy a stoplis cipőkre. Amit harminc-negyven éve használtak, ma már kiállítási tárgyként menne csak el. Olyan tehetségekről beszélünk, akik megelőzik a korukat. Nekik mindenük a labdarúgás volt, ebben persze hasonlítanak. Apámnak a legkedvesebb társa a labda volt – Messinek is az -, emiatt még a kutyánkat is így neveztük el. Így, magyarul: Labda.

Laci és Pista – avagy az én Kubala-mesém

Minden famíliának megvan a maga híres embere a családi legendáriumban, az enyémben ezt a szerepet Kubala László, avagy – ahogy anyukám emlegeti mindig – Kubala Laci bácsi töltötte be.

A fényképalbumok lapozgatása közben számtalan történetet hallottam arról, hogy milyen rendes, szeretetre méltó ember, és mekkora futballjátékos volt ő az ’50-es, ’60-as években. Kubala Laci még siheder korában a Ganz TE csapatában kezdett focizni. Alig 16 évesen már a felnőtt csapatban rúgta a bőrt, óriási tehetségnek tartották. Itt ismerkedett meg Simon Pistával, az én másod-nagybácsimmal, akivel a köztük lévő több mint 10 éves korkülönbség ellenére is nagyon jó barátok lettek.

Laci nem maradt sokáig a Ganzban, a Ferencváros játékosa lett, Pista pedig később edzőként szolgálta a csapatot. A kapcsolat azonban nem szakadt meg, sőt túlélte Kubala Pozsonyban töltött éveit, visszaköltözését, majd azt is, hogy úgy döntött: elmenekül Rákosi Magyarországáról. Itthon maradt édesanyjára, a hűséges barátokkal együtt, Pista is vigyázott.

A forradalmat és vérzivataros éveket követően a feledésre ítéltetett, ám Spanyolországban, a Barcelona csapatában ünnepelt futballsztár nem hagyta cserben régi cimboráit. Elég, ha csak megemlítjük: emigrálásuk után Puskás Öcsinek és Kocsis Sándornak is segített beilleszkedni a mediterrán légkörbe. De Laci a Magyarországon maradtakra is gondolt. Amint lehetett Pistát is meghívta feleségével együtt Barcelonába, hogy megmutassa neki a várost, a Benidormban épülő tengerparti szállodáját, a bikaviadalokat és az őmiatta kibővített Camp Nou stadiont. Így jutott el hozzám Kubala Laci bácsi története.

Egy történet, amelyet sokáig csak kevesen meséltek Magyarországon, és csak a családi legendáriumokban létezett. Szerencse, hogy a miénkben, fényképeken és képeslapokon, láthatóvá is vált. Most pedig meg is elevenedett számomra Carlos Kubala személyében, aki édesapja szobrának avatására érkezett Budapestre.

Régóta vártam ezt a találkozást, mert gyermekkorom meséinek egyfajta igazolódására számítottam, és nem kellett csalódnom. Carlos remegő kézzel helyzete az orrára a szemüvegét, hogy jobban megnézze az alig 16 éves édesapját és Simon Pistát is ábrázoló Ganz TE csapatképet, amelyet pár másik fotó társaságában mutattam neki. Megérte tehát a hosszú várakozás.

„Édesapám mindig is a szívén viselte régi csapattársai és barátai sorsát. Nagyon kár, hogy a történelem és a politika úgy alakult, hogy sokuknak nem adatott meg az, ami neki” – mondta nekem meghatódva. Én úgy gondolom, bárhogy is alakultak a dolgok, Laci és Pista barátsága és a sport iránti feltétlen szeretetük sokkalta nagyobb erőt képvisel a történelemnél és a politikánál.

Remélem, az elkövetkezendő években Kubala László, akit nyugaton Puskással és Di Stéfanóval említenek egy lapon, akinek Barcelonában egész alakos szobrot állítottak és, akiről utcát neveztek el, elfoglalhatja méltó helyét nemcsak a családi legendáriumokban, hanem a magyar sport panteonjában is.

Varjasi Viktor

 

A Vasas-Kubala Akadémia hétvégi tornáján a helyi srácok mellett a Videoton-Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia, a Sturm Graz és a spanyol Real Murcia korosztályos együttesei vesznek részt.

„A szervezési munkák akár egy évig is eltarthatnak, ha a tornát összekötjük egy diplomáciai eseménnyel, és ez most így történt. A torna gondolata tavaly nyáron fogalmazódott meg, majd decemberben felvette az akadémia Kubala László nevét” – mondta Sipos-Varga Árpád, az U16-os torna szervezési igazgatója.


A képre kattintva archív képek a focistáról!

„ Akkor hirdettük meg 2012-re a Kubala-évet a család támogatásával. Ez az emlékév felölel több sporteseményt, ennek fő állomása a hétvégi torna. Olyan együtteseket hívtunk meg, amelyeknek köze van Kubala László pályafutásához – a Murcia például vele érte el a legjobb eredményét a bajnokságban, az 5. helyet. Szeretnénk ideszoktatni nagynevű utánpótláscsapatokat is, egyre jobban fejlődni, hagyományt teremteni. Még nem próbálkoztunk a Barcelona meghívásával, erre még nem vagyunk felkészülve, de idővel ez is megtörténhet”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik