Hónapokkal ezelőtt többször is véleményt kinyilvánította politikai véleményét, sőt, mondhatni egyedüli élsportolóként szólalt fel nyíltan a kétszeres olimpiai arany-, háromszoros ezüst- és egyszeres bronzérmes kajakozó, Csipes Tamara, aki nemet mondott a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, és nem lett a kormány új családpolitikai kampányának az arca. Később pedig azon is kiakadt, hogy Rákay Philip asztrológus felesége, Wieber Orsolya lovagkeresztet kapott.
Öt évvel ezelőtt volt az első kormánykritikus megszólalásom, előtte némileg burkoltabban fogalmaztam. Aztán az elmúlt egy év lett nagyon felfokozott, és hát de… Sokszor rohadtul féltem. Én jelenleg csak a sportból élek és ebbe fektettem 25 évet az életemből, ezért volt bennem ez a szorongás, ha úgy érzik, sok vagyok, akkor le tudnak nullázni minden téren
Jött egy-egy biztató szó
A napilapnak adott nagyinterjúban elmondta, mégis túl akart lépni a félelmein, mert úgy érezte, nem számít a jelenlegi kényelme.
„Ha kimegyek az utcára és a körülöttem lévő emberek nincsenek jól, attól az én közérzetem is rossz. Szeretek kilépni a saját buborékomból: a közegem sem csak az élsport, láttam, sokan mennyire szenvednek. És hát nem Orbán Viktortól, nem a Fidesztől kapom az életjáradékot, ami egyébként a Gyurcsány-kormány alatt is hatályban volt, hanem a magyar emberektől, az ő adójukból.”
Elmondta, eleinte nem volt biztos abban, hogy eljutnak az üzenetei másokhoz, de aztán jött néhány pozitív visszacsatolás.
„Mindenhonnan visszahallottam, hogy beszélnek erről, a kajak-kenu mellett akár vízilabdás, úszó vagy kézilabdás körökben is. Olyan emberek foglalkoztak vele, akiknek a nyolcvan százalékát nem is ismerem. A sport szinte minden szegmenséből, parasportból, utánpótlás-edzőktöl, sportvezetőktől, szülőktől is jött egy-egy biztató szó. És igen, olyan üzenetet is kaptam más élsportolótól, hogy ugyanazt gondolja, amit én, de sosem merne kiállni, büszke rám és csináljam tovább.
Volt, aki azt írta, az utolsó héten, a posztjaim hatására döntötte el, nem a kormánypártra fog szavazni. A hat olimpiai érmem kapcsán nem beszéltek rólam ennyit, mint a közéleti szerepvállalásom miatt.
Kirakatember nem lenne
Kapott belülről is támogatást, volt, aki úgy hívta fel telefonon, hogy „szia, te kis szabadságharcos”, de olyan is, aki azt mondta, bár egyetért az ideológiájával, azzal nem, hogy szembemegy azzal a kormánnyal, amelyikből jól él.
„Sőt, volt sportvezető, aki negatív példaként említett egy sportolótársamnak ugyanezért. Összességében véve nem tudtak mit kezdeni a jelenséggel, inkább elkezdték ignorálni, amit a kajakon kívül csináltam, mintha nem is létezne, mindig csak annyi volt a kérdés, hogy megy az edzés. Talán összeakadt néhány fogaskerék. Én pedig csak szórakoztatónak gondoltam.”
Úgy fogalmazott, szívesen vállalna szerepet az új kormány munkájában, de nem bármi áron.
Csak olyan pozícióba mennék, ahol valódi munkát tudok végezni… Kirakatember nem akarok lenni, ha valamilyen elgondolást hülyeségnek tartok, akkor jelezhessem, legyen bizalom felém, legyen beleszólásom a döntésbe, és én is bízzak abban, hogy valóban jobbá tesszük a társadalmunkat.
Az interjúból még kiderült az is, hogy
- a Magyar Kajak-Kenu Szövetségből kétszer is rászóltak pár évvel ezelőtt, hogy ne csinálja, de nem ijedt meg.
- nem tekint magára influenszerként, noha közel tizenhétezer követője van
- mindenhonnan hoz értékeket, és nem szeret jobbos vagy balos dologban gondolkodni, sokkal inkább halmazokban és egységben.
- a TAO-rendszer oda vezetett, hogy a szponzori kultúra maradékát is kiölték, így lett ez egy ördögi kör, és a sport már nem tud a piacról megélni. Ezért kell rendszerszintű változás.
- úgy érzi, a Los Angeles-i olimpiáról még éremmel tudna hazajönni, de az élsporthoz olyan belső motiváció kell, amit pénzzel nem lehet kiváltani.
