Az 50. életévét szombaton betöltő sportoló a pályafutása során nyert olimpiát (2002-ben csapatban), van két ezüstérme (1998 Nagano, csapat; 2002 Salt Lake City, egyéni), kétszer volt világbajnok síugrásban, kétszer sírepülésben.
Pályafutása legsikeresebb idénye a 2001/2002-es volt, amikor – első sportolóként a világon – úgy lett a Négysáncverseny legjobbja, hogy mind a négy viadalt meg tudta nyerni.
Manapság télen az ARD-csatorna szakértőjeként dolgozik, emellett egy egészségpénztárral is partneri kapcsolatban áll és áprilistól októberig akár 20 előadást is tart a kiégéssel kapcsolatos tapasztalatairól.
A téma aktuálisabb, mint valaha, a kiégési esetek száma az egekbe szökik. Azt szoktam tanácsolni, hogy hallgassanak a belső hangjukra, és vegyék komolyan a figyelmeztető jelzéseket.
Ha a stressz és a nyomás túlságosan nagy, akkor figyelni kellett a belső navigációs rendszerre. Az olyan mondások, mint a »majd elmúlik« nem segítenek. Ne féljenek orvoshoz menni, ha állandóan kimerültnek érzik magukat vagy hosszan tartó depressziós időszakai vannak” – nyilatkozta.
Bevallotta, ő kicsit későn kapott észbe, szerencsére nem lett belőle tragédia.
„2004 februárjában korán befejeztem a szezont, és Spanyolországba mentem nyaralni. Aztán ott egyszer csak összeestem. Hazaérve azonnali segítséget kértem egy klinikán, ahol az első két hétben pszichotróp gyógyszert kaptam, hogy túléljem a következő éjszakát.
Ha akkor nem mentem volna egyenesen a klinikára, Robert Enke sorsára jutottam volna
– utalt a 2009-ben öngyilkosságot elkövetett futballkapusra.
„Szerencsére segítséget kaptam, és olyan útra kerültem, ahol újra élvezhettem az életet. Azóta ügyelek arra, hogy levegőhöz jussak. Így átvészelem az olykor stresszes időszakokat.
Az alap pedig egyértelműen a családom. Ez a különbség a korábbihoz képest: akkoriban nem tudtam megvalósítani, hogy élsportolóként legyen barátnőm is.
