A küldöttség – amelyet 13 sportágban szereplő 39 versenyző alkotott – 15 éremmel, öt arannyal, hat ezüsttel és négy bronzzal zárt a francia fővárosban. Ez a szám még emelkedhetett volna vasárnap, ha a kajakos Varga Katalin tudja tartani második pozícióját a KL2-es fináléban, amelyben azonban elfújta a szél, és emiatt végül negyediként ért a célba.
„Kezdjük a végével! Az egész paralimpiát megúsztam sírás nélkül, amikor valami nagyon szépen sikerült vagy amikor kevésbé, valahogy megálljt tudtam parancsolni ennek, de Kata miatt nagyon bánkódom. Borzasztóan sajnálom, hogy ez most itt nem jött össze neki. Mondhatunk ilyen közhelyeket, hogy ilyen a sport, meg megyünk tovább, de ezek nem mindig működnek. Nagyon büszke vagyok rá és nagyon hálás vagyok neki mindazért, amit megtesz a magyar parasport mozgalomért” – mondta az MTI-nek Szabó László.
„Tokióban azt mondtam, hogy ez a magyar parasport aranycsapata, az idei eskütételen pedig azt, hogy megnyitottuk a magyar parasport aranykorát. Igazat mondtam. Ez a csapat itt Párizsban már az aranycsapat plusz, az aranykor kapuját kinyitottuk és nyitva tartjuk” – nyilatkozott a sportvezető.
„Előzetesen úgy fogalmaztam, hogy 68 számban 68 aranyéremért jövünk. Ezek közül ötöt a nyakunkban hazaviszünk, egyet vagy kettőt szerintem elvettek tőlünk mások, azért a 63-ért pedig, amit most nem viszünk haza, újra és újra el fogunk jönni.”
Az MPB elnöke teljes mértékben elégedett a magyar versenyzők teljesítményével, hozzáállásával.
Ez a csapat fantasztikus volt. Minden sportoló megtett mindent minden egyes eredményért, ez a legfontosabb.
Számtalan nagyszerű helyezés, egyéni legjobb eredmény született. A 15 érem parádés, a szomszédaink közül csak Ukrajna előz meg bennünket, az összes balti, balkáni és skandináv ország mögöttünk van és kilenc európai ország van előttünk. Ott vagyunk, ahol a helyünk van, a magyar paralimpiai csapat extra teljesítményt nyújtott. Minden magyar büszke lehet és legyen is rájuk!” – mondta Szabó László, akiben ezzel együtt maradt hiányérzet.
„Az a sportvezető, aki nem úgy megy haza egy versenyről, hogy minden érmet, amit csak lehet, hazavitt, annak legyen hiányérzete. Szeretném, ha ez a gondolkodás átmenne a magyar sportba, mert aki komolyan veszi a sportot, az így gondolkodik. Ha mi ezt nem tesszük és nem ennek mentén építjük fel az életünket, a munkánkat, akkor vesztesek leszünk. Márpedig mi győztesek akarunk lenni” – fejtette ki.
Hangsúlyozta, összességében lebilincselő volt, amit a magyar sportolóktól látott.
„Kiemelni nem szeretnék senkit, egyvalami azonban biztos: van négy sportolónk, Konkoly Zsófia, Pap Bianka, Ekler Luca és Kiss Péter Pál, aki Tokió után ismét aranyérmes lett. Nyilván ők állnak a csúcson, hiszen az aranyérmes fölött már csak egy van, aki az aranyérmét meg tudja őrizni” – mondta.
Arra a kérdésre, hogy milyennek látta a paralimpia hangulatát, a lebonyolítást, Szabó László szinte csak szuperlatívuszokban válaszolt.
A franciák extra paralimpiát csináltak. A versenyek lenyűgözőek voltak, a szervezés, a körülmények, a kreativitás, az ötletek szenzációsak.
Nézői szempontból hibátlan volt minden. Szervezői oldalról tudnék sorolni hibákat, de nem teszem, mert nem akarom senki szájízét elrontani, és már mindegy is” – fogalmazott.