A jövőre 100 éves Magyar Lovassport Szövetség 2,8 milliárd forint állami támogatást költött el arra, hogy a magyar díjugratócsapat kijusson a 2024-es párizsi olimpiára.
A lovas szervezet 2020-ban előbb célként megfogalmazta az olimpiai részvételt, majd lobbizni kezdett az ehhez elengedhetetlenül szükséges forrásért. Eredményesen tette, így az EMMI 2020. december 30-án mintegy 3 milliárd forint állami támogatást ítélt oda a szervezetnek. A szövetség a magyar állami ménestelepek atyjaként ismert Csekonics József nevét viselő, a 2021. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakra szóló, mindössze három és fél oldalas sportágfejlesztési programában írásban is rögzítette terveit és annak lehetséges kivitelezési formáját, az állami támogatás pedig 2021-ben meg is érkezett a szövetség számlájára.
2021. június 15-én a szövetség a program végrehajtására létrehozta a 100 százalékos tulajdonában lévő, Lovassport Nonprofit Kft. (LNKft) nevet viselő céget, amelybe a honlapunk birtokába jutó megállapodás szerint tovább is utalták a megkapott állami támogatás több mint 90 százalékát. Az LNKft közel másfél év alatt ugyan elköltötte a 2,8 milliárd forintot, de a magyar díjugratócsapat a győztes Izrael (9 hibapont) és Lengyelország (18) mögött kilenc ponttal elmaradva (27) csak a harmadik lett a prágai olimpiai kvalifikációs versenyen, és mivel csak az első kettő jutott ki a játékokra, lemaradt az olimpiáról, azaz a célt nem sikerült elérni.
Lapunk úgy tudja, hogy több lovas tagszervezet is törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett a Fővárosi Törvényszéken a szövetség, a kft.-je, a szerződései és pénzügyei kapcsán. Az ügyben az Átlátszó adatpert indított a Lovassport Nonprofit Kft.-vel szemben, amit első és másodfokon is megnyert, így ki kell adni a szerződéseket.
Információnk szerint a sportot felügyelő Honvédelmi Minisztérium felső szintjére is eljutott az ügy. A sportág egyébként is különös érdeklődésre tarthat számot az elöljárók között, mert a miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf ifjabb korában maga is díjugrató volt, éppen a szövetség székhelyén, a Nemzeti Lovardában, a Budapesti Lovas Klub színeiben versenyzett. Ráadásul azok közül, akik részt vállaltak a – még hivatalba lépése előtt megítélt – támogatásból futó program megírásában és kivitelezésében, többen is együtt rótták vele a köröket a Tattersal-vágtapályán.
A minisztérium arra a kérdésünkre, hogy vizsgálják-e a szövetség és az LNKft által kötött szerződéseket, különös tekintettel a német lótenyésztő cégével kötött megállapodást, azt felelte:
A Magyar Lovasport Szövetség a Csekonics József Program megvalósítására kapta a támogatást, melynek keretében ezt az összeget az 5 olimpiai szakág (díjugratás, díjlovaglás és para-díjlovaglás, fogathajtás, lovastorna, lovastusa) fejlesztésére fordíthatja. A Szövetség a támogatást 2021. január 1. és 2023. december 31. közötti időszakban felmerülő költségekre használhatja fel, a felhasználási – pénzügyi teljesítésre előírt – határidő 2024. január 31., az elszámolási határidő pedig 2024. február 28. napja. Az ellenőrzési folyamat ezt követően kezdődik.
Hogyan ment kétmilliárd forint ugyanahhoz a német tulajdonú céghez?
Noha Csekonics Józsefről, az állami ménestelepek megszervezőjéről nevezték el a programot, az arra kapott pénz nem e hagyományok ápolására ment, hanem az említett Paul Schockemöhle cégéhez. A szerkesztőségünk birtokába jutott szerződés szerint Bazsó Gergely András, a lovasszövetség 2021 júniusában létrehozott kft.-jének ügyvezetője – az Opten adatbázisa szerint a cégnek mindössze egyetlen alkalmazottja van – 2021 novemberében szerződött le a német lókereskedővel és a szerződés értelmében már az olimpiai kvalifikációs verseny megkezdése előtt hónapokkal a teljes, 5,5 millió eurós összeget átutalta a Schockemöhle Gmbh. számlájára.
A 78 éves, korábbi sikeres német lovas az 5,5 millió euróért cserébe
- öt darab, általa olimpiai szintűnek mondott díjugrató versenylovát adott bérbe egyenként 500 ezer euróért. Ez 2,5 millió euró, 2021. végi árfolyamon körülbelül 900 millió forint.
- További tíz lovát – hat kancát, két mént és két heréltet – eladott a Lovassport Nonprofit Kft.-nek. Ez kétmillió eurós, azaz nagyjából 720 millió forintos tétel.
- Ugyanebben a szerződésben az eladó vállalta az öt bérelt ló versenyekre történő szállítását, és a versenyeken való sikeres részvételük tárgyi és személyi feltételeinek biztosítását, a lovak tartását, szállítását, kovácsolását, takarmányoztatását, állatorvosi alapellátását és vizsgálatát, edzők foglalkoztatását és a nevezési díjakig mindent. Ezért további egy millió eurót, vagyis mintegy 360 millió forintos előlegszámlát nyújthatott be.
Csakhogy a kvótáról döntő, végül az olimpiai kijutás szempontjából sikertelen, az idén július végén rendezett prágai kvalifikációs versenyen az egyik legjobb magyar versenyző, ifjabb Szabó Gábor végül mégsem a szövetség által bérelt német lovak egyikén ült, hanem egy mezőhegyesi, azaz magyar tulajdonú ló nyergében ügetett be a pályára. Információnk szerint azért, mert nem kapott olyan lovat, ami az általa több éve lovagolt, magyar tulajdonban lévő Chabala névre hallgatótól jobb lett volna.
De a tíz megvásárolt ló közül mindössze egy vett részt még a szeptember végén befejeződött magyar bajnokságon is. Ám Szuhai Péter Corbluecenta PS-sel feladta a versenyt, nem állt rajthoz a döntő második, 155 centis akadályokkal is tarkított pályáján, miközben egyik rokona, Szuhai Rodrigó, egy másik, évek óta trenírozott saját lóval országos bajnok lett.
Úgy tudjuk, a Casalltola PS nevű német kanca pedig már azért pihen a Nemzeti Lovardában, mert Szabó a megfelelő képességek hiányában egyenesen cserére javasolta.
A 24.hu a tíz véglegesen megvásárolt ló hollétét, jelenét, jövőjét firtató kérdéseire Stróbl Dorottya szövetségi főtitkár azt a választ adta: „A vásárolt lovak nagy része már Magyarországon van, kivéve azokat a lovakat, amiket Szentirmai Ferenc továbbra is Németországban tréningez. Mivel a lovak tartási és versenyeztetési finanszírozása a jövő évtől megváltozik, ezért a lovak tartással, versenyeztetéssel egybekötött további képzésére pályázatot ír ki a Szövetség (NLSF Bizottság). Jelenleg a lovak átlovasítás előtt állnak.”
Arra a kérdésünkre, hogy a tíz megvásárolt szövetségi ló költségeit ki fedezi, azt felelte:
A lovak tulajdonosa a Magyar Lovassport Szövetség 100 százalékos tulajdonában lévő, Lovassport Nonprofit Kft. A lovak az élsportot fogják a jövőben szolgálni a minél eredményesebb nemzetközi eredmények elérése érdekében. A Szövetség nem adja bérbe a lovakat, mivel a támogatásból vásárolt lovak a támogatói okirat szerint nem adhatók bérbe. A Szövetség (Lovassport NKft) vállalta a lovak tartását és versenyeztetését az eredményes szereplés érdekében. A Szövetség (Lovassport Nkft) fizet a lovak bértartásáért és a lovaglásáért a támogatás felhasználási időszakának végéig. A kiadás a költségtervben szereplő tétel.
Mi a probléma a lóbérléssel és a lóvásárlással?
Kádár Attila, a Pellet Hungary LSE elnöke, aki a az egész eljárási folyamat, a szerződések, a lóbérlések, a lóvásárlások kapcsán saját, és több más egyesület nevében törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezett a Fővárosi Törvényszéken a Magyar Lovassport Szövetséggel szemben, megkeresésünkre így fogalmazott:
Lehet lovat bérelni olimpiára, de olimpiai szintű lovat és nem olyan lovat, ami soha nem volt még csak hasonló szintű versenyen sem, ami az olimpiai szintet képviseli.
Ha pedig vásárlunk lovakat, azok „állami lovak lesznek”, ami a régi szocialista korszakban megszokott volt, és sajnos nem vált be. Mint mondta, díjugratásban tudomása szerint a világon mindenhol a magántőke juttatja el a versenysportot az olimpiára, természetes szelekcióval.
Kádár szerint arról a szintátlagról, amelyen a magyar díjugratók állnak, az olimpiai felkészülés jóval összetettebb és időben hosszabb feladat annál, minthogy másfél évvel Párizs előtt bérelt lovakkal vágjon bele bárki is.
„Nem csak a ló, a lovas is olyan tapasztalat birtokában kell legyen, ami megteremti a minimum tisztességes helytállás hátterét. Szakmai alapok nélkül, kapkodva, minimum felelőtlenség belevágni egy ilyen vállalkozásba, pláne úgy, hogy a bérelt lovak „műszaki tartalmát” nem ismerjük, nem tudjuk, mi alapján bérelték ezeket a lovakat. Az illetékesek folyamatosan mellébeszéltek a feltett kérdéseinkre” – érvelt az egyesületi vezető, aki maga is lelkes díjugrató.
A kvalitás a különösen érzékeny kérdés, mert ismeretei szerint azoknak a lovaknak, amelyek már több hibátlan pályával bizonyítottak ezen a top szinten
több millió euró a piaci ára. Azok a lovak, amelyek idővel, hosszú évek edzésmunkája és versenyeztetése után ugyan alkalmasak lehetnek, de még nincsenek ezen a szinten, akár pár százezer euróért is megvásárolhatók, de a felkészülésük és a menedzselés is több százezres eurós nagyságrend.
Reálisan elérhető cél az olimpiai csapatverseny?
A szövetség 3,5 oldalas Nemzeti Lovassport és Sportló Tenyésztési, röviden Csekonics Programjában a 2024-es párizsi olimpiai eredményes kvótaszerzése kapcsán azt írta:
A díjugrató szakág rövidtávú célkitűzése bérelt lovak segítségével valósulhat meg. A már magas szinten versenyző lovak bérlete, vagy lízingje segítségével lovasaink gyors csatlakozást találnának az élsporthoz.
Középtávú megoldóképletként pedig azt fogalmazták meg, hogy a bérelt lovak mellett „fiatal lovakat vásárolunk, amelyek egységes kiképzési és menedzselési rendszerben találnak utat a legjobb sportolóinkhoz. A programba kerülő lovak közül a kancáknak és a méneknek természetesen a magyar sportlótenyésztést kell szolgálniuk”. Utóbbi kapcsán meg kell jegyezni, hogy a tíz megvásárolt ló közül kettő herélt, így azok tenyésztésbe állítása lehetetlen.
A célok között szerepelt egyébként az is, hogy: a „2028-ig tartó időszakban megrendezésre kerülő Eb-, vb- és olimpiai kvóta szerző versenyeken sikeres egyéni és csapat eredmények elérése”, pláne a „2028-as Los Angeles-i olimpián döntős helyezés elérése”.
Kádár Attila azon kérdésünkre, hogy a tíz, darabonként 200 ezer eurós áron megvásárolt ló minőségileg miért nem alkalmas arra, hogy 2028-ig olimpiai kategóriájú lovat trenírozzanak a magyar lovasok belőlük azt felelte:
Az eddigi teljesítményük és versenyeredményeik nem tükrözik azt a képet, ami reálisan azt a feltételezést igazolná, miszerint alkalmasak lehetnek a 2028-as olimpiára.
Az ugrólótenyésztés-, és az olimpiák sporttörténelme egyébként is azt mutatja, a célok már a megfogalmazásuk pillanatában messzemenően ambiciózusnak tetszettek.
A magyar ugrólovak problémája onnan ered, hogy a második világháború után szinte a teljes magyar sportló-, különösen a mezőhegyesi ménesgazdaság kiváló tenyészállományát Szovjetunióba hajtották, valamint a díjugratás katonasporti és „úri passzió” volta miatt a következő négy évtizedben a fogathajtás állt közelebb kommunista kormány ideológiájához. Ezért a lótenyésztés is abba az irányba ment el, így hazánkban manapság sem születnek tucatjával olyan hátasok, amelyek több évnyi kiképzést követően eljuthatnának a nemzetközi elitbe, pláne az olimpiákra.
Mindezek okán a magyar díjugrató szakág sok-sok évtizede tisztes távolságból szemléli a világelitet – az olimpia versenyeit még inkább. Egyéniben magyar lovas legutóbb 2000-ben járt olimpián, akkor Túri József kvalifikálta magát Sydneybe, ahol aztán Superville nevű lovának sérülése miatt meghiúsult az indulása. Előtte 1992-ben Barcelonában Göttler Vilmos lépett fel: Kemál 36 nyergében a középmezőnyben végzett.
A csapatversenyhez viszont négy, ezen a szinten tapasztalt lovas és minimum kétszer annyi extra ló szükséges a sérülések, betegségek, formahanyatlás miatt.
A szakág egyetlen olimpiai érmét 87 évvel ezelőtt, még az 1936-os berlini olimpián, a ludovikás tisztként szolgáló, és Gömbös Gyula honvédelmi miniszter, majd miniszterelnök Sellő nevű lovát lovagló Platthy József szerezte (akkoriban a szabály szerint csak katonák, tisztek indulhattak az olimpiákon díjugratásban).
Csapattal legutóbb 43 évvel ezelőtt, az 1980-as olimpián vettünk részt, de azt is csak annak köszönhetően, hogy a nyugati világ, amely a díjugratás – erősebb – négyötödét adja, bojkottot hirdetett, távol maradt Moszkvától. Ettől még tény, a csonkaolimpián a legendás Dr. Kollár Kornél kapitány irányításával Balogi András (Artemis), Krucsó Ferenc (Vadrózsa), és Hevesy Barnabás (Bohém) a negyedik helyen végzett.
Az elmúlt évtizedekben nemhogy egyszerre négy főnek, azaz egy teljes csapatnak, hanem egymástól függetlenül mindössze két szerencsés lovasnak (közülük Turi József évtizedeken át Angliában élt és angol tulajdonú lovakon versenyzett) sikerült sok-sok év áldozatos munkájával olyan tudással felvértezni egy-egy lovat, hogy keresztülverekedjék magukat a szintén bitang erős regionális olimpiai kvalifikáción, amelynél
A legjobb magyar díjugratók jelenleg jobbára a regionális szinten versenyeznek. Igaz, Czékus Zoltán 2022-ben, ifjabb Szabó Gábor pedig 2017-ben innen is eljutott a Világkupa-döntőbe. Még ha egy-egy lovasunk kitartása, szakmai tudása, fizikai felkészültsége elegendő is lehet a világszinthez, négyesével ez már nem megy.
