Suhajda Szilárd első magyar hegymászóként próbált tisztán, vagyis teherhordók és mesterséges oxigén használata nélkül feljutni a világ legmagasabb hegycsúcsára, a Mount Everestre.
Suhajda május 24-én kezdte meg a csúcstámadást, majd a visszafordulási határidő lejárta után is folytatta a mászást. Ezután nagyjából 8700 méteres magasságból már nem jelzett a műholdas telefonja. Május 25-én egy másik expedíció serpája a reggeli órákban körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcső aljában látta őt.
Május 26-án a legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat indult a keresésére hajnalban, azonban minden erőfeszítésük ellenére sem sikerült megtalálni Suhajda Szilárdot. A család úgy döntött, ha megtalálják, akkor is az Everesten marad a hegymászó holtteste.
Pintér László szakíró, hegymászó tájékoztatta a közvéleményt Suhajda Szilárd expedíciója alatt, kedden pedig az RTL Reggeli c. műsorában beszélt arról, mekkora sportteljesítményre is vállalkozott Suhajda, ugyanis miközben évente 600 ember jut fel a Mount Everestre segítséggel, addig összesen 221-en jártak a csúcson oxigén nélkül, és nekik is csak töredékük nem vett igénybe semmilyen asszisztenciát. Ahhoz tudja hasonlítani, mint ha valaki ebike-on, illetve hagyományos kerékpáron ülve tekeri le a Tour de France-t. Pintér László szerint az oxigénpalack nélküli mászás jelenti a hegy valódi megtapasztalását.
Szerinte Suhajda Szilárd volt Magyarországról jelenleg a legfelkészültebb arra, hogy mindenféle segítség nélkül feljusson az Everest csúcsára, de apró tényezők – mint például az, hogy betegeskedett a csúcstámadás előtt – mind-mind visszavethetik egy hegymászó teljesítményét, és nem tudja kihozni magából azt, amire egyébként képes lenne.
Elhangzott az is, hogy Suhajda Szilárd nem az elismerésért, hanem magáért mászott, egy hozzá hasonló szintű hegymászónak a kihívás a fontos. Az úgynevezett Big Five elérése volt a célja, melyek közül a K2-t és a Lhotsét korábban sikeresen megmászta.
„Szilárdot elképesztő módon vonzották a magas hegyek. Ez egy varázslatos, fenséges közeg, még a maga nyersesége mellett is. De ott tudja az ember igazán átélni, megtapasztalni, hogy mennyire pici. Az életet értékelni. Az alázatot és a tiszteletet megtanulni. És Szilárdnak ez volt fontos” – mondta Pintér, aki megjegyezte, hogy akik nem érzik át a hegymászás motivációját, azokkal nem is lehet ezt igazán megértetni. Azzal minden hegymászó tisztában van, hogy lehet, nem jön vissza a hegyről, de ez nem beszédtéma.
Ez nem egy öngyilkos szakma. Sok olyan hegymászó van, aki végigcsinál egy egész pályafutást, és szépen megöregszik. Ezrek vannak, akik sikerek után gond nélkül térnek haza, csak ők nem kerülnek be a tévébe. Azért tűnik ilyen halálosnak ez a sportág, mert gyakorlatilag az összes halált megírják. Sikerről csak akkor van szó, ha nagyon nagy siker, mert valaki első ebben vagy abban. Ez egy teljesen torz képet nyújt erről a sportágról. Veszélyes, de nem ennyire. Szilárd sem úgy ment oda, hogy 33 százalék az esélye, hogy nem tér vissza. Úgy ment oda, hogy meg fogja csinálni.
Pintér László még elmondta, bevett szokás, és nem is feltétlen a család akarata, hogyha megtalálják Suhajda Szilárd holttestét, akkor sem hozzák le a hegyről. Hegymászóknál jellemző, hogy ott maradnak, ahol a végső nyughelyük van. „Ott van, ahova a legjobban vágyott” – mondta.
A csúcs előtt már nem szívesen adja fel az ember
Szintén az RTL-nek nyilatkozott dr. Karsay Lóránd arról, hogy nyolcezer méter vagy afölötti magasságban már olyan folyamatok indulnak el az emberi szervezetben, amik a leépülés felé vezetnek. Amikor a szervezet nem jut elég oxigénhez, fejfájás, hányinger, dezorientáltság lép fel, és a döntési funkciók beszűkülése is jellemzi ezt az állapotot.
Úgy lehetne ezt jól megfogalmazni, hogyha ilyen állapotba kerül az ember, és matematikatanár az illető, és az a feladat, hogy két egyjegyű számot összeadjon, akkor nem biztos, hogy ezt meg tudja csinálni
– mondta Karsay Lóránd, aki szerint ilyen magasságban az előképzettség már nem sokat számít, azzal együtt is sokszor lehetetlen észszerű döntést hozni. Ezek a tünetek valakinél nyolcezer méter felett is alig jelentkeznek, mások viszont sokkal keményebben élik meg, a jelei akár már 2700-2900 méteres magasságban is jelentkezhetnek.
Az ATV Start című műsorában Kollár Lajos, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat vezetője nyilatkozott, aki arról beszélt, mennyire komplex feladat, mikor egy hegymászónak fel kell ismernie, mi az, amit még tud, és amit már nem tud teljesíteni.
Van egy eufória is, mert rengeteg munka van benne. A csúcs előtt ötven, hatvan száz méterrel nem szívesen adja fel az ember, de ez az, ami a legtöbbször a halálba sétáltatja a hegymászót. Egy furcsa megjegyzésem lenne: a hegy biztosan nem hibázik. Tehát mindenképpen a hegymászónak kellett valamit tenni ahhoz, hogy ez így végződjön. De ilyen nagyon sokszor előfordul – és nemcsak a hegymászásban, hanem máshol is
– mondta.
