A profi sport legelemibb része a tét, e nélkül ugyanis nincs vesztenivaló. A verseny pszichózisa érdekes módon nem feltétlen a győzelemről szól, hanem arról, hogy mennyit bukhatunk. Jobb esetben a felkészülés óráit, rosszabban esetben az egészségünket, szélsőséges esetben pedig akár az életünket is. Csak a jó szereplés minimalizálja a károkat: a fájdalmat, a fáradtságot, a stresszt, a végkimerülést. Hatványozottan igaz ez a motorsportokra, ahol a győzelem mellett szó szerint az életben maradás a tét.
Az autóversenyzés története alatt megszámlálhatatlanul sok embernek kellett meghalnia vagy egy életre rokkanttá válnia, hogy elkezdjenek nagyobb hangsúlyt fektetni a biztonságra. Merthogy az emberi test viszonylag törékeny. Nem feltétlen kell hozzá nagy sebesség, hogy csúnyán összetörjön.
Az életveszélyes sebesség relatív fogalom: halálos lehet az is, ha egy robogós ötvennél elnéz egy kanyart, de az is, ha rossz ütemben váltunk sávot az autópályán. A profi pilóták ezekhez az esetekhez képest elképzelhetetlenül nagyobb sebességgel próbálnak meg az idővel és nem utolsó sorban egymással is versenyezni. Ebben a tempóban, az emberi és a technikai teljesítőképesség határán egy kisebb hiba vagy figyelmetlenség is végzetes lehet.
A halálfélelmen való felülkerekedés adja a motorsportok lényegét, emiatt van minden mozdulatnak súlya, jelentősége, és ez az, ami miatt a nézők már több 100 éve képtelenek megunni.
Hogy mi történik, ha ezt a félelmet kivesszük a profi motorsportból? Erre adott érdekes választ az elmúlt pár hónap és az eRacing.
Szimuláció
Az autósport, ellentétben a focival vagy mondjuk a kosárlabdával, abban a szerencsés helyzetben van, hogy viszonylag könnyen szimulálható. Szükség van hozzá egy stabil szoftverre és nem utolsósorban megfelelő hardverre. Az autós szimulátorok elég népszerűek manapság, a bárki által megvásárolható középkategóriás kormány- és pedálszettek félelmetesen jó vezetői élményt tudnak nyújtani, egyes szoftverek pedig brutálisan élethűek.
Persze az igazi nagyágyúk távol maradtak az eRacingtől, ugyanakkor meglepően sok profi döntött úgy, hogy kipróbálja magát szimulátorban. De hogyan is kezdődött ez az egész? Íme, pár pontban a versenynaptár összeomlása:
- február 12-én a sanghaji hatóságok lemondják a Forma 1-es nagydíjat, mint ahogy minden egyéb tömeges sportrendezvényt a régióban,
- a március 13-i szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat szigorú egészségügyi szabályok mellett próbálták volna megrendezni, de végül egyre több csapat jelentette be, hogy nem vállalnák a kockázatot, ezért a Nemzetközi Automobil Szövetség lefújta a melbourne-i versenyt is.
- Az Egyesült Államokban március közepén úgy döntött a NASCAR és az IndyCar is, hogy elhalasztják a szezont egészen nyár közepéig, amíg a járványhelyzet nem javul annyira, hogy legalább nézők nélkül el tudják kezdeni az idényt.
A karantén alatt kibontakozó online versenyőrületet a mindössze 19 éves NASCAR-pilóta, Ryan Vargas Twitter-bejegyzése indította el. Vargas azt kérdezte a követőitől, hogy az iRacing nevű, amatőröket és fél-profikat tömörítő, rank-rendszerben működő platformon rendezzen-e egy nagy versenyt és közvetítse-e az egészet az interneten.
Should I do a big hosted race on iRacing?
Get some drivers and fans involved and Find a way to have someone stream it? I feel like we all need something to pick our spirits up.#NASCAR— Ryan Vargas (@RyanVargas_23) March 13, 2020
A válasz a követők és a versenytársak részéről egyértelmű igen volt, így Vargas megrendezte a versenyt, ami hatalmas siker volt: a március 19-i virtuális nagydíjat különböző csatornákon tízezrek nézték végig. A sikeren felbátorodva a NASCAR felkarolta az ötletet, az iRacing platformmal és a FOX sportcsatornájával együttműködve március 22-én virtuálisan megrendezték az elmaradt szezonnyitót azon a Homestead-Miami versenypályán, amelyen a valódi szezonnyitó is zajlott volna.
A meghívásos versenyen szimulátoros profik és profi versenyzők küzdöttek meg egymással, sőt volt olyan, már visszavonult pilóta is, aki csak a virtuális verseny kedvéért tért vissza egy utolsó futamra. Az előjelek alapján arra lehetett számítani, hogy az e-versenyzésre a korlátozások lazítása után úgy tekintsünk majd, mint a versenyzés jövőjére, csakhogy nem egészen ez következett.
Második dobás
A futam közvetítése több mint egy órával lépte túl a tervezett időkeretet, jól megkavarva ezzel a FOX műsortervét. A versenyen nagyjából 5 körönként kellett bejönnie a biztonsági autónak, olyan sokszor ütköztek a pályán. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű.
Ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a pilóták nagyon könnyű kézzel vezettek. Sokszor extra kockázatot vállaltak, könnyelműen, magukat és másokat veszélyeztetve manővereztek. Jó példa erre a később, április 5-én megrendezett virtuális bristoli nagydíj, ahol Bubba Wallace és Clint Bowyer szó szerint úgy lökdösték egymást a pályán, mintha dodzsemeztek volna a vidámparkban.
Az egészet egyébként Wallace unta meg előbb, aki a sokadik adok-kapok után úgy döntött, hogy egyszerűen kilép a versenyből, amivel nem tette túl boldoggá az őt szponzoráló Blue Emu nevű céget. Ez az eset tökéletesen megmutatja, hogy az eRacing legnagyobb problémája a tétnélküliség.
Bár a virtuális futamok a klasszikus, élő nagydíjakhoz képest értékelhetetlenül sikerültek, de a nézők körében így is elég nagy sikert arattak. Ezen a sikeren felbuzdulva a szervezők úgy döntöttek, hogy megrendezik a virtuális Forma 1-es bahreini futamot, ahol a NASCAR-hoz hasonlóan szintén profi szimulátorosok és versenyzők indultak el meghívásos alapon.
A nagydíj egyik legüdébb színfoltja a McLaren pilótája, Lando Norris volt, aki nagyon élvezte az egész felhajtást, viszont az ő esete is bemutatta, hogy egyelőre miért nem lehet a versenyzés jövője az eRacing. Norris egy szerverhiba miatt kénytelen volt verseny közben lecsatlakozni, így körökön keresztül egy robotpilóta vezetett helyette.
Mire a versenyző vissza tudott térni, a mesterséges intelligencia a harmadik helyig navigálta Norrist, akinek ezután már csak át kellett vennie a kormányt. Az már csak hab a tortán, hogy a fiatal brit végül nem lett dobogós, mivel egy szimulátoros versenyző előzés közben véletlen kilökte őt a harmadik helyről. Norris robotpilótájának ébredése itt nézhető meg:
Bár attól egyelőre nem kell tartani, hogy előbb vagy utóbb robotok és mesterséges intelligenciák veszik át a pilóták helyét, de a LandoBot kapcsán azért felmerül egy fontos kérdés.
Honnan tudjuk, ki fogja a kormányt?
Kissé paranoid azon aggódni, hogy a valódi pilóták helyett esetleg algoritmusok versenyezhetnek egymással a jövőben. Itt még nem tartunk, sőt, talán nem is fogunk soha. A fenti példák pont azt mutatják, hogy a virtuális, szimulátoros versenyzés soha nem fogja kvázi helyettesíteni az élő motorsportot. Az elmúlt hónapok tanulsága az, hogy nem feltétlen jó, ha keveredik a két világ. Szórakoztató volt nézni ezeket a közvetítéseket, de azért akadtak bőven árnyoldalai is az elmúlt hónapoknak.
Hallasz, nigger?
Kyle Larson ezzel a rasszista böfögéssel próbálta ki verseny közben, hogy működik-e a meghibásodott mikrofonja. A 27 éves autóversenyző az eset másnapján rögtön bocsánatot kért, de a csapatát, a Ganassi Racinget ez nem hatotta meg, felbontották a szerződését, a NASCAR is eltiltotta, sőt a személyes szponzorai (McDonald’s Credit One Bank) is megszakították vele a kapcsolatot. Úgy tűnik, Larson ezzel az ostobasággal jó időre elintézte magát a sportágban, mivel egyelőre csak kisebb sorozatokban engedik elindulni és nincs arra garancia, hogy ezt a bélyeget valaha le tudja majd magáról vakarni.
Az eRacing másik nagyobb botránya a Formula E körül alakult ki. A sorozat május 23-án megrendezett ötödik virtuális versenyén az Audi fiatal versenyzője, Daniel Abt nagy meglepetésre a harmadik helyen végzett. Azért volt ez sokak számára meglepetés, mert Abt röviddel a verseny előtt jelezte, hogy képtelen megszokni a szimulátoros körülményeket, nem jön be neki az eRacing. Ehhez képest a pilóta hirtelen magára talált, remekelt a futamon, dobogós helyen végzett. Mint kiderült:
Sokaknak már a közvetítés alatt gyanús volt, hogy Abt kamerája szándékosan úgy van elhelyezve, hogy ne látszódjon az arca. Az igazságra hamar fény derült, mivel Abt bevallotta, hogy helyette egy szimulátoros profi vezetett. Abtet a szövetség nem kevesebb, mint 10 ezer euróra büntette, a csapata pedig felbontotta a szerződését. A fiatal pilóta az eset után természetesen bocsánatot kért, amiért csalt, de állítása szerint nem gondolta volna, hogy ennyire komolyan fogják venni ezt az egészet.
Abt egyébként pont a napokban kapott egy második lehetőséget a Formula E-ben, a Nio 333 egyik autóját vezetheti majd a sorozat hátralévő futamain.
Jövőre ugyanitt?
Az eRacing sok rajongónak nyújtott kikapcsolódást ezekben a nehéz időkben, de ahogy az élet lassan elkezd visszatérni a rendes kerékvágásba, úgy lassan a motorsport is kezd éledezni. Nézők nélkül ugyan, de már hetek óta zajlanak a NASCAR versenyei és múlt hétvégén visszatért a Forma-1 is, igaz, egy elég kaotikus, hibákkal teli, de legalább élő futammal (ahol a karanténversenyek egyik hőse, Lando Norris megszerezte élete legelső dobogós helyezését).
Az elmúlt hónapok tanulsága semmiképp sem az, hogy a szimulátoros versenyzésnek nincs helye motorsportban vagy akár a versenynaptárban.
Források: Donut/BBC/The Drive/CNET
Kiemelt kép: Chris Graythen/Getty Images
