Mi legyen Kim Rasmussen sorsa a világbajnokságon elért 14. hely után? Ez a kérdés foglalkoztatja a közvélemény kézilabdáért rajongó részét. A női válogatottól előzetesen azt vártuk, hogy férjen be a 2-7. hely közé, ezáltal pedig kivívja a részvételt a jövő évi olimpiai selejtezőre, de ettől messze voltunk.
„Ha a világbajnokságot a jövő válogatottjának építésére használjuk fel, akkor nem tehettem meg, hogy leveszem a fiatal csapat válláról a terhet azzal, hogy azt mondom, mindegy, mi lesz, csak szerezzetek rutint. Pont azt a nyomást kellett megélniük a lányoknak, amit az eredménykényszer miatt cipelniük kellett, és semmi kétségem afelől, hogy a kudarc ellenére nagyon sokat épült a csapatunk (…)
A nyomás és az eredménykényszer mellett az is fontos tapasztalatokkal látta el a játékosokat, hogy láthatták, hiába bombaerős a magyar bajnokság, nemzetközi szinten nem sokat jelent, ha valaki az NB I-ben tucatszámra dobálja a gólokat. Ezeket a tapasztalatokat már nem veheti el senki a lányoktól, és biztos vagyok benne, hogy később nagy hasznukat vesszük
– nyilatkozta a Hosszabbításnak Pálinger Katalin, a Magyar Kézilabda Szövetség női szakágért felelős szakmai alelnöke.
Az egykori klasszis kapus szerint Rasmussen nem lett rosszabb edző, mint amilyen a tavalyi, hetedik hellyel végződő Eb után volt, de elismerte, hogy követett el hibákat a torna során a szövetségi kapitány. Pálinger elsősorban a játékosok véleményére kíváncsi, ha azt tapasztalja, hogy megingott a bizalom a csapaton belül Rasmussen irányába, az megpecsételheti az edző sorsát. Pálinger azt mondta, megfelelőnek érezte a vb-keretet, és a szövetségen belül úgy kalkuláltak, a most szerepet kapó, korábban juniorként nagy sikert arató fiatalok a 2024-es párizsi olimpiára érhetnek be igazán.
„Látni kell, hogy két teljes generáció hiányzik a magyar női szakágból, és bár mehettünk volna rutinosabb csapattal a vébére, én is azt gondoltam, hogy eljött az idő a juniorok számára. Annál is inkább, mert semmi garancia nincs rá, hogy egy rutinosabb csapat jobb eredményt ért volna el. Ha lenne egy teljes sorunk azokból a 30 körüli játékosokból, akiket kiegészíthettek volna a fiatalok, más lenne a helyzet, de ilyesmiről nem beszélhetünk. Kiállok a döntésünk mellett: ez a torna, ha az eredmény csalódás is, így volt előremutató”.
A kapitánykérdést boncolgatva Pálinger megjegyezte, nehéz helyzetben vannak, mivel rengeteg pénz áramlik a sportágba, emiatt pedig eredményeket kell felmutatni.
A legfontosabb kérdésre még nincs válaszunk, hiszen azt sem tudjuk, hogy a következő 3-4 hónapra kell egy szövetségi kapitány mellett hitet tennünk, vagy a következő olimpiai ciklus négy évére. Azt kell mérlegelni, mi a jobb a csapatunknak. Én hiszek abban a munkában, amit Rasmussen végez, szerintem jó úton jár a csapatunkkal, és ezt a tavalyi Európa-bajnokság is bizonyította. Látható, hogy nüanszokon múlik a siker, illetve a kudarc, egy-egy játékos formája is elbillentheti valamelyik irányba a mérleg nyelvét, így igazságtalan lenne pusztán az eredmények alapján ítélni
– magyarázta Pálinger.
Ha a Svédország-Montenegró mérkőzésen az északiak pontot szereznek, akkor a középdöntő végére biztossá válik, hogy jövőre mi is az olimpiáért játszhatunk. A dán Rasmussen most biztosan nagyon szurkol a svédeknek.
