A magyar női tornacsapat a kilencedik helyen végzett a csapatversenyben a bakui 1. Európa Játékokon. Az első nap után még a harmadik helyen álltak a mieink, de aztán a gerenda- és a talajgyakorlatok után lényegében helyreállt a világ rendje. Divéky Luca (ő volt az a tornászunk, aki rajta volt a szinkronúszókat elgázoló buszon, borzasztóan meg is viselte a történet), Makra Noémi és Böczögő Dorina képviseli hazánkat, előbbi a felemáskorlát, utóbbi az összetett döntőbe is bekerült.
Éppen eltévedtünk az egészen csodás, a világ legdrágább tornacsarnokának számító bakui létesítményben, amikor betértünk az úgynevezett Media Lounge nevű helyiségbe, a tövében található lelátón ült magyar mezben Kalmár Zsuzsanna.
A korábban csapatban világbajnoki 4., gerendán Eb-4., világkupa 3. helyezett tornász, aki később többek között Varga Adrienn és Nyeste Adrienn edzője volt, majd 1997 és 2000 között a válogatott szövetségi kapitánya, már a londoni olimpián is ott volt a pontozóbírók között, és mivel továbbra is a tornasport gépezetének egyik elismert és megbecsült tagja, Bakuból sem hiányozhat.
„Nagyon sok verseny van manapság, ezzel mi annak idején küzdöttünk, most inkább a másik véglet jellemző. Így fordulhat elő, hogy a nagyobb nemzetek egy-egy versenyzőt most otthon hagytak a nagyon közül, ez persze nem kisebbíti a lányok érdemeit. Ráadásul a megítélésünk szempontjából sem mindegy, hogy itt vannak-e, helyt állnak-e vagy sem” – mondta Kalmár Zsuzsanna.
Fotó: Sport24
A kérdésre, miszerint az állandó jelenlét a pontszámokat befolyásolhatja-e felfelé, nagyon egyértelmű választ kaptunk.
„Nem, hiszen gyakorlatok vannak, azokat kell pontozni. A szubjektivitás ebben a sportban minimális szinten mindig meg fog maradni, és ezzel nincs is semmi baj, amíg valaki ragaszkodik a szabályokhoz. És általában mindenki nagyon vigyáz magára, amivel a tornasportra is vigyáz, hiszen meg kell őrizni a tekintélyünket. Ha valaki félrepontoz, nagyon keményen megóvják, és így a személyes karrierje is veszélybe kerül, nem beszélve az adott nemzet megítéléséről” – tette hozzá a 2001 óta a TF-en oktató szakember, aki 2014-ben kapta meg a Kemény Ferenc-díjat.
„Gyermekkorom óta benne vagyok a tornasportban, itt mindenki ismer, és ez bizony számít, sokat számít a sportdiplomácia tekintetében, és abban, hogy adott esetben technikai, gyakorlati problémákat könnyebben megoldjunk” – tudtuk meg.
Kíváncsiak voltunk, milyen a megítélése szerinte ma a magyar tornasportnak.
„Aki egy kicsit is objektíven nézi a helyzetet, az tudja, hogy a magyar tornasport merítési lehetősége sokkal kisebb, mint mondjuk, az amerikaié vagy a kínaié. Tudják, hogy jó munkát végzünk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mindig vannak hullámzások. Az oroszokat „szétbombázták”, az ukránok elszálltak, és mélyponton vannak a litvánok, a lettek és a beloruszok. De ez nem lesz állandó, mindig vannak folyamatok, amik sajnos gazdaságpolitikai, politikai okokra is visszavezethetők” – tette hozzá
Ami pedig a jövőt illeti: kétségtelenül Makra Noémi és Böczögő Dorina pályafutása alakulhat jól a folytatásban.
„Egyéniben, ha minden jól alakul, mindketten kijuthatnak Rióba. Ami Noémit illeti, már 18 éves…” (Igen, itt megálltunk egy pillanatra, hiszen a „már 18” furán hangzik a sportban.) „…mi már 14 éves korunkban versenyeztünk, most már hoztak egy szabályt, 16 év alatt nem lehet elindulni felnőtt versenyen. Bizony, sokan abbahagyják 18-19 évesen, bár manapság már 23-30 év közöttiek is tornáznak, a feltételrendszer, az új szerek ezt lehetővé teszik. Noémi tehát ígéret, de már egy ideje az, reméljük, elkapja a fonalat. Dorinának is voltak hullámvölgyei, ő fejben is tudja, mit köszönhet ennek a sportágnak. Jó alkat, most újra pörög, szurkolok neki is” – kaptuk az összegzést.
Majd folytattuk a gyönyörködést a tornacsarnokban.
Dobos Sándor, Baku
