Pazar évek állnak mögöttetek Shane-nel, pedig London után sokan féltettek, mondván, nem lesz jó, ha a barátod lesz a trénered is. Végül sikersztori lett a tiétek, de mégis, hogy kezdődött mindez?
Rögtön a pekingi olimpia után, 2008-ban kezdtem el járni a Dél-Kaforniai egyetemre, Shane is az egyetemi csapatban úszott. Találkozásunk után nem sokkal össze is jöttünk, azóta együtt vagyunk. Ő már úgymond akkor jelen volt a pályafutásomban, próbált segíteni az étrendet összerakni, a szárazföldi edzéseket megtervezni. A londoni ötkarikás játékok után döntöttük el, hogy ketten folytatjuk.
Egyik napról a másikra határoztatok így?
Nem, ez egy hosszú folyamat volt. Nem akartam visszamenni Los Angelesbe, de nem tudtam, hogyan tovább. Shane mondta nekem, hogy támogat, bárhogyan is döntök. Elkezdtünk gondolkozni. Nem ismertem olyan magyar edzőt, akivel dolgozni szerettem volna. Nézelődtünk amerikai edzők közül is, de velük ugyanaz lett volna a probléma, mint Dave Saloval, hisz nekik az a fontos, hogy az olimpián az amerikaiak ússzanak jól. Közben elkezdtünk a világkupán versenyezni és idővel kialakult, hogy ketten is meg tudnánk csinálni. Ugyanakkor Shane félt attól, hogy neki nincs elég tapasztalata, nem szeretett volna játszani a karrieremmel.
És hogyhogy hazajöttetek? Elvégre Shane amerikai.
Nem én javasoltam, hogy tegyük át székhelyünket Magyarországra, hanem ő. Úgy gondolta, hogy a pályafutásomnak az lenne a legjobb, ha minél közelebb lennénk a Magyar Úszó Szövetséghez, részese lennék a válogatottnak. Itthon készülünk az év nagy részében, persze sokat járunk külföldre edzőtáborba, de a bázis itt van.
Ő mikor járt először Magyarországon?
2012-ben, mikor Debrecenben volt az Európa-bajnokság. Dave volt még akkor az edzőm, de Shane kísért el a megmérettetésekre.
Hogyan néz ki egy átlagos napod?
Attól is függ, hogy milyen időszakban vagyunk. Nagy versenyek előtt már kicsit könnyebb a napirend. Amikor kemény edzés van, hatkor kezdünk a tornateremben egészen fél kilenc-kilencig, majd fél tizenkettőig úszom, és délután négyre megyünk vissza. Ott van még egy óra szárazföldi edzés, és körülbelül hét-fél nyolcra végzünk.
A szárazföldi edzés miből áll?
Az titok! Nem, csak vicceltem. Heti ötször csinálunk szárazföldi edzést. Azért ilyen sok, mert szinte mindent takar. Ebben van súlyzós edzés, van benne TRX, van benne minden.
Emlékszel az első edzésre, amit Shane tartott neked?
A londoni olimpia után volt, akkor nem voltam benne biztos, hogy szeretném ezt folytatni. Nem voltam valami jó tanítvány. Az elején közös megegyezésen alapult az edzés, nehéz dolgokat nem csináltam meg akkor. Ez is folyamatosan alakult. Ahogy jöttek a sikerek, jobban hallgattam rá, mondhatom azt, hogy egyre jobban megmondta, hogy mit csináljak. Mostanra már az uszodában ő az edző, én pedig az úszó.
Ő az oktatód és a férjed is. Otthon is szoktatok szakmázni?
Óhatatlanul szóba kerül. Külön nem vigyázunk rá, hogy nem beszélhetünk az úszásról. Néha előjön a téma, de nekem ez nem fárasztó. Hogyha elegem lenne belőle, akkor szólnék, hogy állj. Fél szavakból megértjük egymást, úgy tudunk úszásról beszélgetni, hogy sokan meg sem értenék, miről diskurálunk éppen. Arra figyelnünk kell, hogy néha kikapcsolódjunk, elmenjünk vacsorázni vagy épp moziba, amikor tényleg férj és feleség vagyunk, mert napi 24 órát együtt töltünk.
Lazán tudjátok ezt kivitelezni? Nem túlzok, ha azt mondom, te vagy ma Magyarországon a legnépszerűbb sportoló. Ha kiszabadultok a négy fal közül, biztos vagyok benne, hogy sokan megállítanak autogramért, közös fotóért.
Nagyon sok rossz élményem nem volt ilyen téren. Ha ketten vagyunk Shane-nel és épp ebédelünk, akkor nem jönnek oda aláírást kérni. Én akármelyik áruházba bemegyek és nyugodtan sétálok. Általában megállítanak gratulálni, ami jólesik az embernek. Többnyire Shane szokta észrevenni, hogy nézd, ők is rólad beszélnek, de engem nem zavar.
És ezt már magyarul szokta mondani?
Megmondom őszintén, hogy az első évben nagyon sokat próbálkozott, de nagyon nem megy neki. Vannak, akik könnyen megtanulnak nyelveket. Ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Mondok neki egy szót, próbálja visszamondani, de olyan rossz a kiejtése, hogyha megtanulna magyarul, akkor se értenénk meg, hogy mit szeretne. Kávét tudna már kérni, de sok rossz tapasztalata volt ilyen szempontból.
Mire gondolsz vissza legszívesebben az Amerikában töltött éveidből?
Nem tudnék egyet kiemelni. Az a négy év, amit kint töltöttem nagyon fontos volt sok szempontból nekem. Az egész személyiségem fejlődött, az egész szemléletem változott. Nem azt mondom, hogy Amerika átformált, de 19 évesen fogtam egy bőröndöt és kimentem a tengerentúlra, ahol angolul kellett boldogulnom egyedül. Rengeteg barátot sikerült szereznem a világ minden tájáról. Tudjuk, hogy az amerikaiak másként látják a világot, abból is ragadt rám valami. Hálás vagyok, hogy ott járhattam egyetemre.
Milyen időközönként jártál haza?
Csak karácsonykor és nyaranta egy-két-három hetet.
Nem volt honvágyad?
De, nagyon. 2008. szeptember elején költöztem ki. Ötösre érettségiztem angolból, gondoltam baj nem lehet, de rá kellett jönnöm, hogy ez a tudás bizony kevés. A nehézség az volt, hogy nem tudtam senkivel egy komolyat beszélgetni, poénkodni. Hívtam is anyukámat, hogy ez nekem nem tetszik. A repülőjegyem úgy szólt, hogy karácsonyra mentem haza. Anyukám mondta, hogyha majd az ünnepekre hazajövök, és még mindig nem tetszik, akkor maradjak is. Addigra persze minden megoldódott, de kritikus időszak volt. A negyedik évre már kevésbé volt honvágyam. Amikor pedig hazaköltöztem, már Los Angeles hiányzott.
Azóta voltál már a második otthonodban?
Igen, egyszer. Edzőtáborozni és Shane szüleit látogatni is járunk Amerikába, áprilisban voltam Los Angelesben. Barátnőimmel találkoztam, jólesett újra ott lenni.
Shane szüleit mikor ismerted meg?
Fél évvel azt követően, amikor elkezdtünk járni. Ők azért közelebb voltak hozzánk, lejártak versenyekre, többször is találkoztam velük onnantól kezdve.
Múlt héten érted el a százezer like-olót a Facebookon.
Az nagy siker volt!
Gondoltad volna? Mikor indult ez a rajongói site?
Nem! Amikor egyetemre jártam, nem is akartam semmi ilyen facebookos dolgot. 2012. májusa környékén, diplomázásomkor indult az oldal, persze az is Shane ötlete volt. Én nagyon ellene voltam. Kit érdekel, hogy én mit csinálok? Majd én Facebookra fogok feltölteni képeket? Biztos azt hiszik majd, hogy nagyképű vagyok. Aztán idővel rájöttem, hogy szeretnek az emberek. Ha jól tudom, tavaly még csak ötezer követőm volt, mostanra már százezerre ugrott ez a szám. Még most sem fogtam fel igazán.
Két dolog jutott hirtelen az eszembe: Rómában Federica Pellegrinivel csak ketten úsztátok le a versenyt egy vihar miatt önszántatokból, a napokban pedig áramszünet volt az uszodában, de mégis edzettél. Ember legyen a talpán, aki ezt utánad csinálja.
Pont múlt héten volt, hogy nem volt áram az uszodában. Ahogy mentem fel a Komjádiban, mindenki jött lefelé, és örült neki, hogy nincs edzés. Shane-nel mindent elterveztünk Londontól Rióig. Ma már hosszabbodik ez a bizonyos terv, úgy érzem, nem csak Rióig fogok úszni. Mindennek megvan az oka, hogy mit miért csinálok. Például azon a hétfői délután, mikor nem volt áram, tudtam, hogy milyen edzés van, és hogy az mire való. Látom, hogy azon a héten még mit fogunk csinálni és minden kapcsolódik. Nem tehetem meg, hogy azt a hétfői délutánt kihagyom. Abban hiszek, hogyha egyet ellazázok, akkor a hét már nem olyan lesz. Az én fejemben ez így épül fel.
És meg is van az eredménye.
Rengeteget fejlődtem emiatt. A világkupaversenyeken lehet ezt a legkönnyebben lemérni: kétszáz háton hét másodpercet javultam 2012 óta. Idén mind a hét állomást megnyertem ebben a számban. Nagyon motiváló, hogy jönnek a sikerek. Két-két és fél évet megcsináltunk ebből a programból, számomra már nagyon közel van Rió. Az a nagy cél, hogy amikor Rióban odaállok a rajtkőre, akkor halál nyugodt legyek, mert én mindent megtettem. Amikor sötét volt, akkor is edzettem, amikor vihar volt, akkor is edzettem. Mindenféle versenyszituációt kipróbáltam. Egy erőpróba előtti éjjel gyomorrontásom volt, mégis elindultam, mert arra gondoltunk, mi lesz, ha az olimpián is ez történik. Visszalépek? Akkor nem lenne értelme a négy évnek.
Fáj a londoni negyedik hely?
Fájt. Ma már hálás vagyok, hogy így történt, mert valószínű, hogy nem lennék ilyen motivált. Nagy kudarc volt számomra. Úgy mentem ki, hogy ez az én időm, az én olimpiám. Shane már akkor is mondta, hogy a negyedik helyből még profitálhatok. Szerintem nem lennék ilyen sikeres, ha ott bronzérmes lettem volna, mert megelégedtem volna vele.
Jót mosolyogtam a minap, mikor azt olvastam, tíz kiló érmet nyertél idén. Kinek az ötlete volt, hogy mérjétek le a díjakat?
Állandóan ilyeneken megy a vita, például hogy hány aranyérmet nyertem. Az egyik újság azt írja, hogy ötvenegyet, igazából pedig ötvenkettőt, és a többi. Csurka Gergő azt mondta, az a legegyszerűbb, ha lemérjük. Ez jó, mert megmaradt az emberek fejében.
Könyvkiadásra készültök, ami november 22-től kapható majd a BioTech boltokban. Miről szól, kinek pattant ki a fejéből az idea?
Shane anyukájától származik a felvetés. Shane eleinte ellenezte, majd elkezdett ezen gondolkozni. Nem egy életrajzi könyvről van szó, hisz reméljük a pályafutásomnak közel sincs még vége. Maga a könyv arról szól, amit a legtöbben kérdeznek tőlem: mi történt a 2012-es olimpia óta. Főleg a mentális részről szól. Az iromány célja, hogy legalább egy valakit inspiráljon, bár remélem többeket is sikerül. A 2012-es londoni olimpiával kezdődik és a barcelonai világbajnoksággal van vége a történetnek. Nekem a fő pontja a könyvnek, hogy ma már nem félek a kudarctól, ami Londonban nagyon ott volt velem. Kétségekkel álltam fel a rajtkőre, ami nagyon visszatartott.
Ha jól tudom, turnéztok is a kötettel.
Igen, dedikálások lesznek egy roadshow keretében. November 22-ével indul, aztán megyünk országszerte, próbálunk minél több városba eljutni. Mivel már közeledik a vb, így nem olyan hosszúak az edzések, ergo nem lesz olyan fárasztó. Bízom benne, hogy nem csak egyedül fogok ülni az asztalnál órákon át. A mi cégünk adta ki a könyvet, mindent nekünk kellett intézni. Olyanokat tanultam, amiről életemben nem is hallottam. Kérdezték például, hogy hány grammos legyen a papír, erre mondtam, hogy fogalmam sincs.
Mennyibe kerül egy példány?
3999 forint, tehát négyezer.
Ha egyszer a családalapítás mellett döntötök, mi az a tanács, mik azok a tanácsok, amiket a gyerekeidnek biztosan átadnál?
Szerintem elég sok lesz. A legfőbb, hogy ha valaki keményen dolgozik, az kifizetődik. Lehet, hogy nem olyan formában, ahogy szeretnénk, de visszaköszön majd.
Úszózsenik lesznek?
Szeretném, hogy sportoljanak, de majd ők döntik el. Örülnék, ha megtanulnának úszni, hisz az úszás jó alapsport bármilyen más sportághoz is. Ha lesz fiunk, jó lenne, ha kosárlabdázna, mert imádom!
Van kedvenc csapatod?
Én változtatom a kedvenceimet, mert LeBron James-fan vagyok. Miami Heat-rajongó voltam, most Cleveland-rajongó vagyok. A Heat játékát nagyon szeretem, Cole-t, Wade-et és Bosht imádom. Sokszor voltunk kint Heat-meccsen.
Nehéz jegyet szerezni?
Nem nehéz, csak drága. Negyventől ezer dollárig lehet jegyet venni. Mindig február környékén szoktunk menni Miamiba, általában karácsonyra jeggyel lepjük meg egymást. Elég jó helyre váltjuk a tikettet, úgy a negyedik-ötödik sorba.
Követed az eredményeket is?
Naná! Van egy online NBA-s játék és csomó úszótársammal játszunk, van egy külön ligánk.
Jó a kapcsolatod velük?
Többnyire igen, de valakikkel kevésbé.
Kivel nem?
Annyira nem akarom ezt reklámozni, de azért elmondom. A spanyol Belmontéval nem nagyon beszélünk egymással, bár nincs köztünk harag.
Nehéz folyamatosan úton lenni?
Azért nem, mert Shane-nel együtt utazom. Nagyon jól tudok repülőn aludni, mintha megállna az idő. Ki van kapcsolva a telefonom, senki sem zavar. Az nekem holtidő, igazából élvezem. Ami fárasztóbb, hogy előtte oda kell menni, be kell checkolni, várni kell a táskára érkezéskor. De nincs elegem belőle. Az úszás monoton sport, így azért színt viszünk bele.
Városnézésre jut idő?
Próbáljuk úgy szervezni, hogy mindenhol megnézzünk legalább egy dolgot. Ha tehetem, akkor egy nappal későbbre foglaljuk a jegyet visszafelé, így marad egy lélegzetvételnyi időnk szétnézni.
Shane-en kívül szerintem senki nem látott még idegesen. Fel lehet téged egyáltalán bosszantani, vagy mindig ilyen vidám vagy, mint az elmúlt jó egy órában?
Nem könnyű engem felidegesíteni. Azt nagyon nem szeretem, ha valaki nem hallgat meg, vagy nem figyel oda arra, amit mondok.
Haragtartó vagy?
Nem. Ráadásul nagyon könnyen elfelejtek dolgokat. Shane mindenre emlékszik. Én nagyon naiv és jószívű vagyok. Ha ő nem lenne mellettem, sokan ki tudnának használni. Mindenkiben a jót látom először, és azért vigyázni kell erre. Főleg, amikor az ember sikeres lesz, sokan megtalálják olyanok is, akik csak hasznot akarnak húzni ebből.
A rengeteg sikered anyagi juttatással is járt. Mennyire változtatta ez meg az életed?
Valamilyen szinten, hazudnék, ha azt mondanám, hogy semennyire. Az elmúlt két és fél évben nagyon sok pénzdíjat nyertem, és ezáltal biztonságban érzem magam. Nekem nem kell aggódnom az anyagiakon egyáltalán. Ha okosan csináljuk, akkor nem lesz óriási problémám ilyen szempontból az életben, ami nagy szó 25 évesen. Rájöttem, hogy igaz, amikor azt mondják, a pénz nem boldogít. Nem akarok olyan életstílushoz hozzászokni, amit majd megbánok később. Baján nőttem fel, anyukám tanár, apukám kosárlabdaedző, nem engedhettünk meg mindent magunknak, úgyhogy én nagyon értékelem, ami nekem van.
Mit becsülsz meg a legjobban az emberekben?
Az őszinteséget és a hűséget. A mai világban nem egyszerű ezt a két tulajdonságot megtalálni egy emberben.
Ki a példaképed?
Úgy nőttem fel kiskoromban, hogy Egerszegi Krisztinát csodáltam, a filmjét szerintem kétszázszor láttam már, a könyvét ezerszer elolvastam. Mondhatom, hogy ő a mai napig is példaképem, viszont már próbálok arra koncentrálni, hogy magamat legyőzzem és próbáljam a maximumot kihozni. Szerepel a könyvünkben is, aminek külön örülök.
A következő úszógeneráció pedig már rád néz fel.
Amikor belépek az uszodába, érzem, hogy sok pici szem követ. Bármit csinálok, érzem, hogy figyelnek, a gyerekek odajönnek és érdeklődnek. Remélem, hogy példát tudok mutatni. Ezért tartom fontosnak, hogy mindig részt veszek az országos bajnokságon, ahol nem az a legfőbb célom, hogy egyéni és országos csúcsokat ússzak, hanem az, hogy beszélgessek gyerekekkel. Ha bármilyen kérdésük van, akkor válaszolok, amire tudok. Persze van olyan is, amire nem lehet válaszolni: miért nem úszol gyorsabban?
