Felvette a dzsúdóruhát a magyar válogatott keretedzésén, és felment a tatamira Lackfi János a Magyar Judo Szövetség felkérésére. Élvezte, komolyan vette.
A kollégáknak is lelkesen, nagy hévvel beszélt, ahogy láttam. Ezek szerint még mindig jelen van az életében a cselgáncs.
Nekem a cselgáncs mindig A sport marad, 15 évig űztem. Versenyzőként nem vittem sokra igazából, mert nagyon izgulós voltam. Az edzésteljesítményemhez képest 50-70 százalékot tudtam hozni. Később nagy örömmel tartottam gyerekeknek edzéseket, egyetemistaként ez ösztöndíj-kiegészítésnek nagyon jó volt.
Van, amit át tudott vinni az irodalmi munkásságába?
Abszolút, a szemléletet, a fegyelmet, a gyakorlás szükségességét. Nem várhatjuk, hogy az ihlet lepottyanjon valahonnan. Ha befordulok egy edzésen 500-szor egy dobásra, azért, hogy beidegződjön az a mozdulat, akkor biztosan a szavakkal is így van, így kell velük bánni.
A képre kattintva galéria nyílik!
Fotó: Berecz Valter
A dzsúdóban a fegyelem a fontos, egy vers megírásában inkább a szabadság…
Mindenhez kell fegyelem, így a költészethez is, a termékeny szabadsága annak van meg, aki profi bizonyos értelemben. A Pázmányon tanítok, és a hallgatóknak gyakran hozok sportos hasonlatokat az írás mikéntjének a megértéséhez: egy rögzített helyzetet kigyakorolhatunk ezerszer, például egy szabadrúgást a fociban, de hogy Ruud van Nistelrooy füléről hogy pattant be a labda a gólvonal mögé, azt nem lehet gyakorolni. Ott kell lenni, fejben is, egy váratlan megoldásra
készen állni, ami többre visz, mint a bevált receptek.
Írt már verset sportról?
Igen, elég sokat, fociról, cselgáncsról is. De nem azzal a szándékkal ültem le az asztalhoz, hogy most sportról írok majd. A regényemben is esett szó sportról, és nem kizárt, hogy később is lesz ilyen. Volt egy ötletem, ami egy öltözői szövegre épült volna, de aztán láttam, hogy egy kolléga hasonló témában írt drámát, így elvetettem.
Akkor is kiment volna az Eb-re, ha nem kérik fel, hogy népszerűsítse az Eb-t?
Nem tudom, egy napra, vasárnap tudok majd kimenni, remélem, lesznek még érdekeltségeink. Szoktam követni a híreket az interneten, a nagyobb versenyek videóanyagait végignézem. Egy-két komolyabb versenyzőre rászállok, és végigkövetem, mit művelnek. Elég jó csapatunk van, Mészáros Anettet (ő nem került végül az Eb-csapatba – a szerk.) vagy éppen Ungvári Miklóst nagyon szimpatikusnak tartom. Sok izgalmas arc van, kicsit jobban belemélyedek majd a mieink szereplésébe, nagyon várom a tornát. Ha nem is vagyok benne a csónakban, de megtisztelő, hogy az itthoni Eb egyik arca lehetek.
