Sport

Kézilabda: Világbajnoki bronzérmes Pázmándról

kaldor-andras
kaldor-andras

2012. 07. 18. 09:55

Kuhinkó Vivien jelenleg rövid pihenőjét tölti, a Fehérvár KC junior vb-n bronzérmet nyert átlövője csehországi benyomásairól mesélt.

Korábban a témában:

Hat éve egy nyári táborban akadt meg az Alcoa FKC edzőinek a szeme egy nagyon ügyes pázmándi kislányon, aki ma már egyre több szerepet kap a felnőtt csapatban, s utolsó korosztályos válogatott meccsén a hétvégén világbajnoki bronzérmes csapattag lett.

– Milyen volt ez a vb, nehéz meccseik voltak a bronzcsatáig?

Tipikus első mérkőzés volt Uruguay ellen, elég nehezen sikerült felpörögnünk, és a nagy tudáskülönbség ellenére is sokáig viszonylag szoros volt az állás, de végül legyűrtük őket, ráadásul négy góllal tudtam hozzájárulni a sikerhez. A második találkozót a spanyolok ellen játszottuk, ezt csak az utolsó másodpercekben tudtuk megnyerni Klivinyi Kinga góljával. Nagyon nagyot küzdöttünk, de még mindig messze nem voltunk attól a csapattól, amilyen a végére lettünk! A szerbek ellen a szünetben még négy góllal vezettünk, de a végén bravúrosan pontot kellett mentettünk. Sajnos ezt követően a dánoktól vereséget szenvedtünk, ám a kínaiak fölényes legyőzésének köszönhetően a csoport második helyén zártunk.

– Utána a házigazdákkal kellett játszaniuk.

Mindkét csapat győzelmi reményekkel lépett pályára, de az elejétől kezdve a mi akaratunk érvényesült, és végül magabiztosan jutottunk tovább. Ezzel a győzelemmel teljesítettük a szövetség által kitűzött célt, a nyolcba kerülést, de mi semmiképp nem akartunk ennyivel megelégedni!

– Milyen volt a folytatás?

Az elődöntőért Lengyelország ellen játszottunk, és nagy csatában nyertünk két góllal. Ekkor örültünk, hogy így majd azokat a franciákat kell legyőznünk a döntőbe kerülésért, akiket júniusban az üllői felkészülési tornán fölényesen megvertünk. Jött azonban egy nagyon váratlan fordulat, a franciák nagy különbséggel győztek ellenünk. Természetesen csalódottak voltunk annak ellenére is, hogy előzetesen mindenki elégedett lett volna az elődöntőbe jutással. Szerencsére volt egy nap szünetünk, ahol sikerült újra feltöltődnünk, majd a harmadik helyért újra a szerbekkel mérkőztünk. A rendes játékidő most is döntetlent hozott, de a kétszer ötperces hosszabbításban mi nyertünk két góllal. A legszebb pillanat az volt, amikor a nyakunkba akasztották az érmet, ezt biztosan sosem fogom elfelejteni.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.