Hat éve egy nyári táborban akadt meg az Alcoa FKC edzőinek a szeme egy nagyon ügyes pázmándi kislányon, aki ma már egyre több szerepet kap a felnőtt csapatban, s utolsó korosztályos válogatott meccsén a hétvégén világbajnoki bronzérmes csapattag lett.
– Milyen volt ez a vb, nehéz meccseik voltak a bronzcsatáig?
Tipikus első mérkőzés volt Uruguay ellen, elég nehezen sikerült felpörögnünk, és a nagy tudáskülönbség ellenére is sokáig viszonylag szoros volt az állás, de végül legyűrtük őket, ráadásul négy góllal tudtam hozzájárulni a sikerhez. A második találkozót a spanyolok ellen játszottuk, ezt csak az utolsó másodpercekben tudtuk megnyerni Klivinyi Kinga góljával. Nagyon nagyot küzdöttünk, de még mindig messze nem voltunk attól a csapattól, amilyen a végére lettünk! A szerbek ellen a szünetben még négy góllal vezettünk, de a végén bravúrosan pontot kellett mentettünk. Sajnos ezt követően a dánoktól vereséget szenvedtünk, ám a kínaiak fölényes legyőzésének köszönhetően a csoport második helyén zártunk.
– Utána a házigazdákkal kellett játszaniuk.
Mindkét csapat győzelmi reményekkel lépett pályára, de az elejétől kezdve a mi akaratunk érvényesült, és végül magabiztosan jutottunk tovább. Ezzel a győzelemmel teljesítettük a szövetség által kitűzött célt, a nyolcba kerülést, de mi semmiképp nem akartunk ennyivel megelégedni!
– Milyen volt a folytatás?
Az elődöntőért Lengyelország ellen játszottunk, és nagy csatában nyertünk két góllal. Ekkor örültünk, hogy így majd azokat a franciákat kell legyőznünk a döntőbe kerülésért, akiket júniusban az üllői felkészülési tornán fölényesen megvertünk. Jött azonban egy nagyon váratlan fordulat, a franciák nagy különbséggel győztek ellenünk. Természetesen csalódottak voltunk annak ellenére is, hogy előzetesen mindenki elégedett lett volna az elődöntőbe jutással. Szerencsére volt egy nap szünetünk, ahol sikerült újra feltöltődnünk, majd a harmadik helyért újra a szerbekkel mérkőztünk. A rendes játékidő most is döntetlent hozott, de a kétszer ötperces hosszabbításban mi nyertünk két góllal. A legszebb pillanat az volt, amikor a nyakunkba akasztották az érmet, ezt biztosan sosem fogom elfelejteni.
