A Telkiben megtartott sajtótájékoztatón ott volt Szappanos Péter, akivel kapcsolatban Rossi már a kerethirdetéskor elmondta, utolsó alkalommal számít rá, és biztosan pályára is küldi.
„Sokszor említettem, hogy minden összetartásra úgy jövök, hogy talán ez az utolsó. Hiszen a koromból adódóan tudtam, előbb-utóbb eljön a pillanat. Hogy most milyen feladatot kapok, a főnökön múlik. Készen állok, és hálás leszek a bizalomért, amit az elmúlt öt évben kaptam” – mondta a Puskás Akadémia kapusa.
„Aki kis korában először belerúg a labdába, mindig arról álmodik, bejöhessen ide egyszer Telkibe, majd a Puskás Aréna hangulatát is megtapasztalhassa. Nekem ez öt évig megadatott, óriási büszkeséggel tölt el, örök emlék és nagy visszacsatolás a munkámmal kapcsolatban.”
Szép meccs győzelemmel
Marco Rossi szövetségi kapitányt ezt követően értelemszerűen arról faggatták, a soron következő két meccsen milyen szerepet szán a 35 éves játékosnak.
Szapi biztosan játszik a finnek ellen, majd meglátjuk, hogy meddig. A szándékunk szerint minden kapust játszatni fogunk
– mondta.
Hozzátette, a terveikben az szerepel, hogy szép meccset játszanak, és lehetőleg nyerjenek.
„Láttuk néhány napja a németek ellen a finneket, az első félidő végéig komolyan lekötötték az ellenfelet. Olyan csapat, amely igyekszik futballozni, nem csalja a futballt, nem ül rá a labdára. Jó, de talán kevésbé ismert játékosai vannak, a két csatár, Benjamin Källman és Joel Pohjanpalo például a 16-oson belül nagyon veszélyesek. Senkit sem lehet lebecsülni, a finneket sem, maximális a tiszteletünk az irányukba.”
Sokat léptünk előre
Rossi számára a finnek elleni csata azért is érdekes, mert 2018. szeptember 8-án éppen az északiak ellen mutatkozott be a magyar válogatott szövetségi kapitányaként egy tamperei C divíziós Nemzetek Ligája-találkozón.
„Kristálytisztán fel tudom idézni a meccset, a gólt is, amelyet Teemu Pukki szerzett ellenünk. De az elmúlt nyolc év minden magyar meccsét, legalábbis azok kedvező pillanatait fel tudnám idézni. Elmondhatom, hogy a nyolc év alatt sokat léptünk előre, voltak sikereink, olyanok is, amelyeket nem lehetett volna előre írásba adni. Talán a legutóbbi vb-selejtező volt az egyetlen olyan célunk volt, amit nem sikerült abszolválnunk, és még a playoffot sem értük el.
De úgy hiszem, a hat mérkőzés során akkor is bizonyítottuk, hogy mi voltunk Portugália mögött a második legerősebb csapat, és velük is majdnem egy lapon lehetett említeni bennünket. De valóban ez volt az első igazi kudarc.
Hozzátette, ha akkor megköszönik neki a munkát, megértette volna. De maradt.
„Vannak, akiknek örömet okozott, hogy maradtam. Vannak, akik örültek volna, ha eltűnök, akár a föld színéről is. Ez benne van, én elfogadom a kritikákat. Magyarország olyan hely, ahol a vb-ezüstérmes Aranycsapatot is kritizálták, füttykoncerttel fogadták. Ha velük így bántak, akkor velünk szemben is jogos ez a kritika” – mondta.
Büszkeség, és nem ugródeszka
„Sok szempontból más ember vagyok, mint nyolc éve voltam. Szerintem jó irányba változtak, de ezt talán az eredményekből lehet igazán kiolvasni. Mindig is azt mondtam, egyfelől számomra a magyar válogatott kispadján ülni egy óriási büszkeség, és nem ugródeszka. Én erre a lehetőségre úgy tekintettem, mint ami megkoronázza a pályafutásomat. Mindig azt mondtam, nem ígérhetek nagy játékot és nagy eredményeket, csak a maximális odaadásunkat és elkötelezettségünket. Ezt még a vereség lehangoló pillanataiban is értékelték a szurkolóink. De nyilván aki csak azt várta, hogy elhasaljunk, hogy bírálhasson, neki is megvoltak a kedvező pillanatai.”
Ami a jelenlegi közös munkát illeti, úgy fogalmazott, a srácok a múlt héttől nagyon jól dolgoznak, azok a fiatalok is, akiket első-második alkalommal hívtak meg.
„Lelkesek, megvan bennük az akarás és a minőség. Hárommal kevesebb játékosunk van, Schön után Bollát és Dárdai Mártont is elveszítettük. De a többiek a rendelkezésünkre állnak, igyekszem mindenkinek lehetőséget biztosítani.”
