Sport
pattantyús ádám (pattantyús ádám, asztalitenisz)

A szépségszalonból az olimpiára pörgette magát

Négy éve még mellőzték, mert védőjátékost nem divat Magyarországon favorizálni. Aztán felkérték a válogatott edzőpartnerének, majd kerettagként bizonyított. Nem kicsit. Sokak szerint teljesen váratlanul jutott ki a londoni olimpiára. Az egyik pillanatban recepciós a vállalkozásában, a másikban elmegy úszni a négyórás edzés végén. Pörög. Pattantyús Ádám, a négyfős londoni asztalitenisz-küldöttség és a magyar olimpiai csapat meglepetésembere.

33 évesen első olimpiájára készül (Fotó: Kummer János)

Jelenleg 137 magyar sportoló rendelkezik olimpiai kvótával. Végignézve többször is a névsoron, tényleg te vagy az, akire senki sem számított.

Többen is így gondolják, és valahol egyet is értek ezzel, váratlan volt a kvalifikáció. Zwickl Dani kijutása is szenzációszámba megy, de ő az elmúlt 6-8 évet a válogatott mellett töltötte. Épp mostanában gondoltam át, hogy én tíz éve még a magyar női válogatott edzőpartnere voltam…

Ez nem feltétlenül degradál egy sportembert, vagy mégis?

Természetesen nem, ezt csak azért teszem hozzá, mert miután a serdülő és ifi korosztályban annak idején jó eredményeket értem el, a felnőtt mezőnybe érve volt egy elég nagy mélyrepülésem. Nem voltam elég erős, és hiába tud egy védő az ifiknél érvényesülni, eggyel feljebb már óriási a különbség. Akkoriban a magyar ranglista 20-30. helyén lavíroztam, az elmúlt években sikerült ezen változtatni. Tudni kell, hogy a magyar asztaliteniszezőkről az járta, hogy a védekező típusú játékosokat könnyen megverik. Aztán 5-6 éve épp Zwickl Dani kikapott egy védőtől az Eb-n, és kiestünk az A csoportból. Akkor döntött úgy a szakmai stáb, hogy kell a válogatotthoz egy védő is, felkértek edzőpartnernek. Onnantól kezdődik a fejlődésem.

Meg a magyar csapat fejlődése is.

A moszkvai csapat-vb-n, amikor a válogatott a szenzációs 8. helyen végzett, én még nem játszottam nagy szerepet. Pontosabban mesélték a többiek, hogy itthon, a tévéközvetítésben csak az én hangomat lehetett hallani, annyira szurkoltam a többieknek. Jakab Jani és Kosiba Dani vitte ott a csapatot előre, én a lelkesedésemmel próbáltam kompenzálni a hiányosságaim. Volt, hogy a vizet hordtam, volt, hogy masszíroztam. Aztán a lengyelországi Eb-n, a dortmundi vb-n már nagyobb szerepet kaptam, nyertem a meccseket is.

Feladták neki a labdát, lecsapta (Fotó: Kummer János)

Az, hogy te vagy a küldöttség meglepetésembere, felelősség vagy éppen az ellenkezője, leveszi a terhet a válladról, merthogy neked úgyis mindenki mindent elnéz majd.

Emögé nem bújhatok, már csak azért sem, mert elég jó feltételek mellett készülhetünk az olimpiára, a Sportkórházban például személyre szabott fizikai felkészítő-programot kapunk, speciális, dinamikát fejlesztő feladatokat, de ugyanúgy felmérik a vitaminigényeinket is. Nem tehetem meg, hogy nem teszem magam oda, de egyébként sem erről vagyok híres. A lelkiismeretemre bízom a dolgot, az biztos, hogy görcs nem lesz bennem. A mai edzés előtt például eldöntöttem, elmegyek úszni, aztán baromira elfáradtam, de úgy voltam vele, a francba is, olimpiára készülök, irány az uszoda. Az önbizalmammal nincs gond, inkább a robbanékonyságomon kell javítani.

Nemrég Budapesten rendezték a World Tour sorozat egyik állomását, az utóbbi évtizedek legszínvonalasabb hazai eseményét. Azon részt vettél, ez segített a pozíciód megszilárdításában?

Mindenképpen. Általában egy ilyen versenyen az már eredménynek számít, ha valaki a főtáblára jut, szerencsére nekem ez sikerült. Ott aztán kifogtam a kínai világbajnok Ma Lint, de ennek ellenére sokan gratuláltak a szereplésemhez. Ott egy kicsit a kétkedőket sikerült megnyugtatni. Korábban a TOP12-győzelemmel, majd az olimpiai kvótával meg végképp, kicsit elégtétel ez az embernek, ezt nem tagadom. Meg Harczi Zsoltnak, a válogatott kapitányának, Aranyosi Péternek, és Volper Laci bácsinak, aki annak idején szorgalmazta, hogy egy védőjátékost is vegyenek a válogatott mellé. Sokat kritizálták őket azért, amiért engem vittek ilyen-olyan nemzetközi versenyekre.

A védők játéka rettentően idegesítő lehet az ellenfelek számára.

Talán inkább egy idegi harcra késztet ez a stílus. Nekem is az lehet az erősségem, hogy váratlanokat tudok húzni. Egy védő lassítja a játékot, és arra vár, hogy majd az ellenfél elrontja a poént. Egyre többen, így én is, próbálok védő-támadójátékkal élni, nem olyan agresszíven még, de igyekszem javítani a robbanékonyságon. Ha ez így lesz, tényleg nem tudhatja az ellenfél, mi következik. Ez lehet egy ütőkártya.

Már a World Touron is sokan csodálkoztak a teljesítményén (Fotó: Kummer János)

Miért lettél védőstílusú játékos?

Mert a BVSC-nél Dobrotka György, akinek sokat köszönhetek, azt mondta mikor lementem egy gyakorlóedzésre, hogy annyira kuszák a támadóütéseim, és annyira komoly berögződéseim vannak, hogy többet ér megtanítani ezt a stílust, mint kijavítani azokat a hibáim. Édesanyám, aki levitt az edzésre, csak bólogatott, neki az volt a fontos, hogy hetente kétszer-háromszor mozogjak. A tenisz, a foci és az úszás után jött a pingpong, talán azért, mert a Balatonon van egy nyaralónk, ahol rendszeresen rendeztük családi bajnokságokat. Ott jött az ötlet a keresztanyámtól. Ott ragadtam a BVSC-ben, majd aztán hol Németországban, hol Ausztriában játszottam, egészen mostanáig.

Merthogy?

Most még a Stockerau játékosa vagyok, de jövőre Franciaországban, St. Louis csapatában szerepelek majd. Ugyanúgy csak a mérkőzésekre járok majd ki, csak nem vonattal, hanem repülővel. A francia bajnokság színvonalasabb és jó ajánlatot kaptam.

Kevesen gondolnák, hogy azon túl, hogy a 30. nyári olimpiai játékokra készülsz, mellesleg törülközőket pakolgatsz egy belvárosi szépségszalonban.

Lehetséges, hogy kevesen, de jó pár éve gondolkodom azon, hogy a sporton túl mivel foglalkozzak. Kell is ezen gondolkodni, szeretek több lábon állni. Kilenc éve párommal, Nikolettel nyitottunk egy szépségszalont. Eleinte kevés szolgáltatással, aztán egyre többel. Szerencsére elég kreatívnak tartom magam, sok ötlettel fejlesztettük egyre feljebb.

Teljesen aktívan részt veszel a mindennapi teendőkben?

Abszolút. Fél napot elvesz a pingpong, az edzések, de napi 3-4 órát ezzel foglalkozom. 60-70 százalékban itthonról, de van, hogy a recepción veszem fel a telefonokat vagy éppen wc-papírt viszek be. A könyvelés, a marketing, a partnerek felkutatása, a weboldal működtetése is hozzám tartozik, én látom át az egészet, mindenes vagyok. Még saját kezdeményezésünk is volt, a Tánciskolák éjszakája. A párommal egy tánciskolában ismerkedtünk meg, a rendezvény alatt pedig a programban részt vevő iskolák ingyenes bemutatókkal és oktatással várják az érdeklődőket. Szerencsére sokat gondolkodom, ötletelek. Lehet, hogy néha már kicsit túl is pörgetem magam.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.