Sport

15 éve fejeződtek be a “különleges játékok”

1996-ban Atlanta adott otthont az Egyesült Államok negyedik nyári olimpiájának, ami a rendezést tekintve nem volt a legdicsőségteljesebb.

Az események július 19-én rajtoltak, és több mint két héten át, egészen augusztus 4-ig zajlottak. Az amerikai várost 1990-ben jelölték helyszínnek, amely nagy meglepetést okozott.

1996 az újkori olimpiai játékok kezdetének 100.évfordulója volt, és mindenki azt gondolta, hogy Athén lesz a befutó. A döntéshozók máshogy gondolták, így 1996 nyarán Georgia állam fővárosában versenyezhettek a sportolók. A szervezésben sok fennakadás volt, már a nyitóünnepségen is nehézséggel néztek szembe a sportolók. A ceremónia négy órás késéssel kezdődött, majd utána közel 10 ezer résztvevőt egyetlen szűk kapun akarták a buszokhoz engedni, hogy az olimpiai faluba visszatérhessenek.

Sokaknak ez csak a hajnali órákban sikerült, ami hatalmas felháborodást keltett. Az olimpia biztonságát az FBI felügyelte, de az Olimpiai parkban egy pokolgépes merénylet történt, amelyben ketten életüket vesztették. Az amerikai merénylőt később az Appalache-hegységben találták meg 2003-ban.

Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke zárónapi beszédében ironikusan “különleges játékoknak” minősítette az olimpiát, utalva a szervezési hibákra.

Ami a sportolókat illeti, 10 318-an kvalifikálták magukat, összesen 197 nemzet polgárai versenyeztek. A legnagyobb sztár az a Carl Lewis lett, aki már a negyedik bajnoki címét szerezte meg távolugrásban, és összességében kilenc olimpiai aranyat nyert. Az amerikai atlétának az atlantai volt a negyedik ötkarikás szereplése.

Hazánkat 212-en képviselték, a nyitóünnepségen kardozó olimpiai bajnokunk, Szabó Bence vitte a magyar zászlót. A mieink jól szerepeltek: 21 érmet szorgoskodtak össze, ebből hét arany, négy ezüst és tíz bronz volt a medáliák megoszlása. Három úszónk is a csúcsra ért, Rózsa Norbert Güttler Károlyt megelőzve csapott az első helyen célba a 200 méteres férfi mellúszásban, Egerszegi Krisztina ötödik aranyát nyerte harmadik olimpiáján, míg Czene Attila a nyolcas pályán a 200 vegyes döntőjében legyőzhetetlennek bizonyult.

Kalapácsvetésben Kiss Balázs szállította a negyedik aranyunkat, ezzel 1976 után újra szólhatott a magyar himnusz az atlétikai stadionban. Kovács “Kokó” István amatőr pályafutásának megkoronázásaként harmatsúlyban megverte a döntőben kubai riválisát, így az ő nyakába akasztották a legcsillogóbb émet.

Kenuban a Horváth CsabaKolonics György páros lapátolta az élre a magyar hajót, majd kajakban Kőbán Rita 500 méteren nem talált legyőzőre. A magyar csapat ezzel az eredménnyel a 12. helyen végzett az éremtáblázaton.

A legtöbb érmet a házigazda Egyesült Államok szerezte, megelőzve Oroszországot és Németországot.

Czene Attila nagyszerű győzelme:

A mieink legnagyobb pillanatai:

Ajánlott videó

Olvasói sztorik