Gyakran hallunk olyan történeteket, különösen a sport világában, amelyekben egyetlen napot említenek sorsfordítóként a főszereplők. Egy napot, amely meghatározta későbbi pályafutásukat. Nos, van, akinek ez a nap már hároméves korában eljön.
Laczkó Máté ennyi idős volt, amikor egy kecskeméti vásárban (amelyet mellesleg a gokart pálya mellett rendeznek hétvégenként) meglátott egy kismotort (szaknyelven pocket bike-ot), és feltehetően boci szemekkel ránézett édesapjára. Ő azt mondta neki, ha megtanul biciklizni, meglesz a motor is. Még azon a délelőttön sikerült „legyőzni” a bicajt, majd zárás előtt visszaérni a piacra. Laczkó Lajos beváltotta ígéretét, fia, Máté pedig a hozzá fűzött reményeket szeretné.
„A gyöngyösi pályát szeretem a legjobban, mert ott lehet leginkább gyakorolni a féktávokat, nagyon technikás. Egyébként Hernádon, Kakucson és a kecskeméti gokart pályán szoktunk gyakorolni” – mondja természetes magabiztossággal Máté, aki mint hozzátette, kipróbálta a focit is, de nem szerzett sikerélményeket abban a sportágban.
A világbajnok jó barát és példakép társaságában:
De vajon mi vezetett odáig, hogy hetente a legjobb magyarországi pályákon gyakoroljon Máté?
Történt, hogy ötéves korában a család ellátogatott egy budapesti motorkiállításra, ahol találkoztak Talmácsi Istvánnal, aki gyermekmotoroztatást és -oktatást hirdetett az eseményen. Naná, hogy Máté és édesapja élt a lehetőséggel, és hetente kétszer feljártak a világbajnok pilóta édesapjához gyakorolni. A kapcsolat aztán odáig erősödött, hogy Kecskeméten, a gokart pályán szerveztek edzéseket a kicsiknek. A hírös városban később megszűntek az oktatások, a Talmácsi Motoros Iskolában azonban sokan, sokat, profi körülmények között foglalkoznak a gyerekekkel – immár Hernádon.
„Akkor a legjobbak a gyakorlások, ha Gábor is ott van” – mondja Máté, akinek édesapja hozzáteszi, a példaképet, Talmácsit imádják a gyerekek. Cikkünk főszereplője kezdetben csak a pacsira és az autogramra várt a motoros eseményeken Talmától, ma pedig már egyik legkedvesebb tanítványa a világbajnoknak. Mellesleg abban a sisakban motorozik, amelyet Talmácsi Gábor a Moto GP-ben, azaz a királykategóriában viselt, tőle kapta a nyolcadik születésnapjára.
Máté minden mozdulatán és pillantásán érződik a vagányság, amely ehhez a sportághoz bizony elengedhetetlen. Az évek során – milyen furcsa ezt leírni egy kilencéves srác esetében – nemcsak egyre gyorsabb és gyorsabb lett a pályán, de megfontolt és tudatos is.
„Sokan kérdezik tőlem, hogy nem féltem-e a fiam. Azért nem, mert olyan régóta motorozik, hogy tudom, hülyeséget nem csinálna a pályán. Az persze előfordult, hogy tízcentis hóban az utcánkban motorozott, de ezt elnéztem neki” – így Laczkó Lajos. S, hogy Máté fél-e a járgányokon?
„Nem igazán. Egyszer buktam eddig, egy TTR 50-es félautomata motorral véletlenül kisodródtam a pályán, behúztam az első féket és keresztbe állt a kormányom. Egyébként legtöbbször énekelni szoktam magamban. Nyugodtabb és gyorsabb vagyok így” – árulja el a titkot a PV 50-es kategóriát lassan kinövő srác, akinek anyai dédapja eredményes motorversenyző volt (egy 1956 szeptemberében kapott kupára 50 évvel később, 2006-ban rávésték Máté nevét és eredményét, igazán szép családi ereklye ez a tárgy).
Egy videó Laczkó Mátéról:
Adódik a kérdés, hogyan lehet ezt bírni – anyagilag?
Nehezen, hiszen Máté gyorsan nő, a ruháit folyamatosan kinövi, és minden új szerkó borsos árral bír, a legutóbbi például hat számjegyű összeget emésztett fel. Ehhez jönnek az utazási költségek, az egyéb felszerelések, a gépek esetleges cseréje.
„Próbálunk mindent előteremteni a fejlődéshez, de az biztos, hogy nem könnyű. Pénz nélkül nem lehet boldogulni, ezért örülünk, hogy egy egyéni szponzor nemrég Máté mellé állt, reméljük, majd újabbak is követik őt. Jó lenne, ha több utánpótlásverseny lenne az országban, ahol építkezhetnénk tovább” – fogalmazott Laczkó Lajos.
Máté jelenleg a Magyar Motoros Szakközépiskola által szervezett MAMI Kupán vesz részt, emellett gyorsulási versenyekre jár, ezeken leginkább a jó rajt elsajátítását gyakorolja.
„Nem görcsösen akarunk előrejutni, hanem megfontoltan, lépésről lépésre. Ahogyan Gábor is mondja, mindig a képességeinek megfelelő motort kell használnia Máténak, sőt, igazából gyengébb motorral lehet fejlődni. A lényeg, hogy mindig érje el a kockás zászlót a versenyek alatt. Nem követelünk eredményeket, irreális célokat, és a motort sem reszeljük, babráljuk az eredményesség érdekében. Ez akár tragédiához is vezethetne” – mondja az édesapa, aki a tanulás fontosságára is ügyel, a motorozás nem mehet annak a rovására.
A legendás Drapál János járgányán (a Közlekedési Múzeumban):
S a végén egy példa, mi mindenre képes egy szenvedélyes motoros. A helyi rádiót hallgatta a család az autóban, amikor egy beteg lajosmizsei kisfiú megsegítéséről esett szó az egyik műsorban. „Miért nem motorozunk érte?” – kérdezte Máté édesapjától. „És mégis hogyan, fiam!” – jött a válasz. „Azt majd te kitalálod” – vágta rá cikkünk főszereplője, aki világbajnok szeretne lenni és akinek Valentino Rossi a kedvence a legnagyobbak közül. A Laczkó család kezdeményezésére végül a kakucsi pályán 12 órás motorozást rendeztek a kisfiú megsegítésére. 240 ezer forintot sikerült összegyűjteni a gyógykezelésre.
