Poszt ITT
holding a glowing earth globe in his hands

Csizmadia Ervin: Fogalmunk sincs, kik irányítják a világot

24.hu
24.hu

2018. 09. 08. 09:02

Nem, nem csupán a nemzeti kormányok. Méltányosságos elemzés.
Korábban a témában:

Izgalmas és megválaszolandó kérdés: hol fészkel a hatalom?

Adható sablonos válasz: természetesen a választásokon megválasztott kormányokban. Azaz, ellentétben a régi mondással, miszerint „akié a föld, azé a hatalom”, manapság „akié a választási győzelem, azé a hatalom”.

S valóban, az ellenzékben maradottak szeretnek is erre a hatalomra rámutatni, s ezen a hatalmon számon kérni túlkapásait – értve ez alatt a nem demokratikus és nem liberális módszereket, a korrupciót, az elnyomást és szinte mindent, amit egy klasszikus értelemben vett hatalmon számon kérni szokás.

Nem is lenne mindezzel baj, amennyiben a régi, nemzetállami keretek között élnénk: a nemzetállamokban a hatalom is nemzetállami, aki tehát választást nyer, annak minden eszköz a rendelkezésére áll megszerzett hatalma gyakorlásához.

Ámde bájos az az attitűd, hogy miközben úgy tudjuk, a világ globalizálódik, a hatalmat továbbra is, mint valami nemzeti keretek között mozgó instanciát emlegetjük. Nem múlik el nap, óra, perc anélkül, hogy a globalizáció áldásairól s ezzel szemben a nemzetállam agylágyító korszerűtlenségéről ne hallanánk, miközben a globalizáció úgy tűnik fel, mint aminek nincs hatalmi vonatkozása, hatalmi struktúrája. Néha az az érzés keríthet hatalmába minket, hogy a globalizáció egy sajátos tünemény, amely mindent felfal, magába olvaszt – az egy szem hatalmat kivéve. Amiből az következik, hogy a globalizált világrendben talán nincs is hatalom.

A globális világban egyszerűen csak minden megtörténik, a globalizáció a hatalommentes, a hatalmat nem érintő történések özöne maga.

A hatalom nélküli világértelmezést alátámasztani látszik a politikatudomány is. Nemrégiben megjelent egy amúgy kiváló könyv a politikai vezetésről. A tanulmánykötet szerzői, miközben részletesen beszámolnak a mai világ eseményeiről, s hosszasan írnak Merkelről, Berlusconiról, Orbánról, egyáltalán nem beszélnek arról, hogy a hagyományos, nemzeteken belüli hatalmon kívül, mellett van egy másik is, mely éppenséggel ezt a globális világrendet szimbolizálja.

Berlin, 2018. július 5.
Orbán Viktor miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár érkezik a megbeszélésüket követõ sajtótájékoztatóra Berlinben 2018. július 5-én.
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd
Orbán Viktor miniszterelnök és Angela Merkel német kancellár érkezik a megbeszélésüket követő sajtótájékoztatóra Berlinben
(Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)

Hogyan lehetséges ez? Hogyan történhet, hogy a politikatudomány legjobb szerzői a politikai vezetést csupán nemzeti keretek között tartják vizsgálhatónak, miközben szüntelenül azt halljuk, hogy a nemzetállami fejlődés fázisából már réges-rég átléptünk a nemzetek feletti fejlődés korszakába? Nincs itt valami ellentmondás? Vagy a globális világrend, mint utaltam rá, mindent magába szív, egyetlen területet, a hatalmat kivéve?

Ha ez utóbbi az igaz, abból meglehetősen súlyos következtetések adódnak. Például az, hogy a globális világrend egy vezetetlen folyamat, minden ahogy esik, úgy puffan, s a politika feladata pusztán az utólagos menedzselés. Ezt akár logikus felfogásnak is tekinthetjük, hiszen a nemzetállam buzgó kritikusai a nemzetállammal együtt szeretnék kidobni a hatalom fogalmát is. Ha tehát nincs nemzetállam, nem marad meg annak édestestvére, a választások útján megszerzett hatalom sem. A dolog logikus végiggondolásából azonban egy meglehetősen nihilista következtetés adódik: nemcsak nemzetállamra, hatalomra, hanem politikusokra sincs szükség a továbbiakban. Utóbbiakra miért is nincs? Azért, mert a politikus örökké „visszaél” a hatalmával. Ha választáson szerzi, még inkább, mert akkor tud a népi felhatalmazásra hivatkozni.

Vesszen hát a hatalom is!

Rendben, vesszen. De ha nem hatalmi struktúrák, akkor mi irányítja a mai globális világrendet? S ezzel visszatérhetünk első mondatunkhoz: hol van a hatalom fészke a globális világban? S ha nincs hatalom: hol van az azt helyettesítő „valami” fészke?

Ezekre a kérdésekre egy látszólag tautologikus fogalommal kell válaszolnunk: informális hatalom. Ha a formális, választások útján megszerzett hatalom „veszélyes” (mégpedig azért, mert lassan ez is a régi, letűnt világ csökevénye), akkor arra nincs is szükség. De mellette vagy inkább helyette kell valami más, ami mégiscsak kiadja a globális világ értékrendjét, ami a globalizáció folyamatát beágyazza a mindennapokba. Máskülönben a globalizáció nem fenntartható és főképpen nem igazolható.

Nagyon úgy tűnik: az informális hatalom a globális világrend legerősebb támasztékainak egyike. Ez elsősorban azt jelenti, hogy horribilissé duzzad a mindennapi folyamatokra befolyással lévő nem választott, hanem a társadalmi és gazdasági élet különböző területein tevékenykedő személyek és szervezetek száma. Logikus mindez? Rendkívüli mértékben, hiszen éppen a globalizáció szüli meg a határokat átívelő szervezetek sokaságát. Ezeket pedig nem lehet távol tartani attól, hogy a folyamatokra (akár pénzzel, akár civil befolyással vagy bármi mással) hatást gyakoroljanak.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy ezt a hatalmas informális szférát alig-alig ismerjük. Egy-egy képviselőjét, mint például Soros Györgyöt már meg tudjuk nevezni, de messze nem értjük az informális szféra hatalmi összefüggéseit.  Ami nem csoda, ha a politikai vezetést, mint fentebb láttuk, megválasztott nemzeti vezetők ténykedéseként értelmezzük.

Mindebből az következik, hogy éktelenül le vagyunk maradva a világ fejlődésére hatást gyakorló struktúrák értelmezésében. Ehhez hozzájárulnak persze maguk az érintettek is, akik a legritkább esetben ismerik el a politika formálásában játszott informális szerepüket, s a közönség pedig végképp nincs tisztában ezzel a szereppel. Így eshet meg, hogy a hatalomról továbbra is egy archaikus, nemzetállami felfogásunk van, miközben boldog dalnokai vagyunk a globális új időknek.

 

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

WASHINGTON, DC - SEPTEMBER 06:  Supreme Court nominee Judge Brett Kavanaugh organizes his desk before testifying to the Senate Judiciary Committee on the third day of his Supreme Court confirmation hearing in the Hart Senate Office Building on Capitol Hill September 6, 2018 in Washington, DC. Kavanaugh was nominated by President Donald Trump to fill the vacancy on the court left by retiring Associate Justice Anthony Kennedy.  (Photo by Chip Somodevilla/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.