Belföld

Csizmadia Ervin: Miért olyan a Fidesz, amilyen?

Nagy József
Nagy József

újságíró. 2014. 03. 27. 10:05

A bal még arra is képtelen, hogy legalább a saját táborában egységesen elfogadott vezetőt találjon, a Jobbik puhul, a Fidesz pedig állampárt, plusz oligarchizálódik, viszont megújult. Nagykoalíciót követel politológus alanyunk, kinek a minap jelent meg kötete Miért "alaptalan" a magyar demokrácia? címmel.

Korábban a témában:

Ön azt kérdi a minap megjelent könyve egyik fejezetcímében, „Miért olyan a Fidesz, amilyen?” Miért olyan?

A Fidesz kizárólag a magyar rendszerváltás természetéből érthető meg. Pontosabban: a mindenkori magyar rendszerváltások természetéből, melyeket mindig hihetetlenül nagy várakozások kísértek, hogy másfél-két évtized múltán a csalódásnak adják át helyüket, s nyomukban állampártok jöjjenek létre.

A Fidesz állampárt?

Igen, ma a Fidesz az aktuális állampárt.

csizmadia ervin (csizmadia ervin, )
Fotók: Berecz Valter

Egypártrendszerben lenni állampártnak, az üzemszerű. Na de egy demokráciában.

Állampárt alatt azt értem, hogy adott alakulat dominanciára tör, és azt képes is megszerezni. Az igazi kérdés az, hogy a rendszerváltás után huszonöt évvel, egy demokratikus rendszerben miért erősödhet dominánssá egy párt.

Miért?

Mert legyengült a magyar társadalom ezirányú ellenálló képessége. Mára szinte megszűnt az a közvélemény vagy micsoda, ami a liberális demokrácia őrzője, fenntartója lehetne. Ez nem alkalmatlanság, hanem adottság. A magyar társadalom ilyen. Nem úgy működik, mint a nyugat-európaiak.

Hanem? Putyinosan?

A TÁRKI egy 2009-es kutatásában nyugtázta meghökkenten, hogy társadalmunk értékrendje bizánci típusú, az emberek szabadságigénye szerény.

Közhely: 1989-ben nem szabadságot akart a magyar, hanem burgenlandi életszínvonalat.

Burgenlandban és nyugatabbra a szabadság nemcsak a fogyasztás szabadságát jelenti, hanem az önkifejezés szabadságát is, az arra való vágyat, hogy a társadalom értékes tagjaként kiteljesíthetem magam. Csakhogy ehhez egyebek mellett magas iskolázottság kell, ám a magyar iskolarendszer bezárkózott, az értelmiségi réteg önmagát termeli újra, nincs mobilitás. Az állam, pontosabban egy eleve erős párt ebben a helyzetben érezheti: az ő dolga pótolni mindazon társadalmi mozgást, ami normál esetben alulról, a társadalomból ered.

Nem inkább abból nő ki állampárt, hogy egy ügyes, az önkorlátozást nem ismerő társaság, fajsúlyos ellenfél híján begyűjti mindazt a gazdasági és politikai hatalmat, ami szembejön vele?

Részben. De ez igazán nem ok, hanem következménye a sikertelen rendszerváltásnak. Sokan érzik úgy, hogy az életük rosszabbra fordult, s ez kitermelte a most a Fideszben megtestesülő igényt.

„El lett ez fuserálva” – nyilatkozta nekünk Kövér László a rendszerváltásról, meg az azóta eltelt évekről.

Ellenzéki politikusoktól is hallottam ilyesmi szöveget.

„Elkúrtuk”?

Maga Gyurcsány Ferenc is fogalmazott ennél szalonképesebben, valahogy úgy, hogy újra kell gondolni a rendszerváltás bizonyos céljait. Csakhogy a szó kevés, a gyakorlatban a balliberális oldal lemaradt a versenyben, hagyva, hogy a Fidesz kisajátítsa a politikai innovációt.

csizmadia ervin (csizmadia ervin, )

Mi számít innovációnak? A közgépesedés?

A politika oligarchizálódása aligha minősíthető innovációnak. Az viszont igen, hogy a Fidesz ideológiailag és szervezetileg is megújult. Eközben a bal még arra is képtelen, hogy megfelelő, legalább a saját táborában egységesen elfogadott vezetőt találjon.

Talált többet is. Most épp ötnél tartanak. Ha Bokrost nem számolom bele.

Jó, hát legyünk igazságosak: azért csak van egy első számú vezető, Mesterházy Attila. Ő a miniszterelnök-jelölt, ő Orbán Viktor kihívója.

Meddig áll állampárt Magyarország élén?

Míg egy ellenerő nem képes az államon kívül valami más integráló elvet említeni, ezzel adva alternatív választ az említett polgárosodási deficitre.

A bal azt ígéri, hatalomra jutása esetén helyreállítja az alkotmányos rendszert. Ez nem elég?

A liberális demokrácia szempontjából ez jó válasz, de a társadalom regenerálódó képességét nem befolyásolja. Ma két Magyarország létezik. Az egyik fasisztázza a másikat, a másik kommunistázza az egyiket. Mindaddig ezt játszhatják, amíg Magyarország nem kerül a tönk szélére.

Tönk?

A tönk a polgárháború. A tönk széle pedig a polgárháború előtti állapot. Szoktam hozni a holland példát. Ott a huszadik század elejére szétesett a társadalom, s csak azért nem tört ki a valóban véres polgárháború, mert a politika nagykoalíciós kormányzást izzadt ki magából. Megjegyzem, a mi intézetünk, a Méltányosság évek óta sürgeti a magyarországi nagykoalíciót.

Mettől meddig érne az a nagykoalíció?

Ha győz is a jövő héten a Fidesz, bizonyos, hogy egymaga nem fedi le a teljes társadalmat, de még a választóközönséget sem. A nagykoalícióhoz, szerintem, kell a mai Fidesz és kell a balliberális oldal.

Politológusi találgatás szerint Orbán úgy tervezi, hogy miután végképp kivéreztette a „kommunistákat”, néhány „renitens” fideszes létrehozza a „konstruktív nemzeti baloldalt”.

Nem hiszem, hogy így történne. Ha a baloldal veszít, erőteljes belső átalakulásnak néz elébe, mely során szükségszerűen előtérbe kerülnek új szereplők.

Kik?

Sokan.

Konkrétan?

Szerintem például Braun Róbert, meglehet, a jövőben nagyobb szerepet vállal.

Ő egyelőre a monori választókerületben hajt a második helyre.

Valószínűleg nem a parlamenti frakcióból, hanem a pártból érkezhetnek a megújulás emberei. Ma még nem tudni, mi lesz az átalakulás katalizátora. Ott van például a Welsz-ügy. Jó ideje látni jelét annak, hogy az MSZP bizonyos csoportjai és a Fidesz bizonyos csoportjai kapcsolatban állnak egymással. Ki tudja, a Welsz-ügy milyen mélységben és milyen szélességben érinti majd a magyar politikai elitet?

Afrikai útlevél Orbán Viktor nevére?

Az talán nem. De láttam már karón varjút, söpört át európai országon – teszem azt, 1993-ban Olaszországon – az átrendeződésnek oly hatalmas hulláma, mely szőröstül-bőröstül elsöpörte az egész politikai elitet. Más kérdés, hogy aztán mi lett az olasz politikával.

Velünk mi lenne?

Nem tudni. Az lenne érdekes, ha valaki a parlamenten kívülről kerülne be.

Ami a rendszerváltás óta csak 2010-ben sikerült két pártnak.

Jobbik és LMP, igen. Sajnos a magyar társadalom rendkívül zárt, ezért borzasztó nehéz megmozdítani az 1990-ben létrehozott pártrendszert. De tán a Welsz-ügy segítheti a vérfrissítést.

csizmadia ervin könyvbemutató (csizmadia ervin, )

Vona Gábor nagyon mosolyogna.

Gyanítom.

Négy vagy nyolc év múlva befuthat a szélsőjobb?

Nem kizárt.

Ön hisz az újsütetű, pizzafutáros, cicasimogatós, talicskatologatós Vona-imidzsnek?

Kampány van.

Csak píár? Vagy most, hogy a legvadabbak kikerültek, kikerülnek a frakcióból, most, hogy Vona óvatosan eltolja magától a gárdát, a párt politikája is puhul?

Az eredeti Jobbik-retorikával lehetetlen megnyerni az eddigi 15-18 százalékon túli új szavazókat. Bizonytalanokat kell megszólítani, az MSZP-től csábítani át szimpatizánsokat, ami a radikális szöveggel lehetetlen.

Radikális vagy szélsőjobb?

Definíciós kérdés.

Ön melyiket használja a Jobbikra?

A radikális jobb és a nemzeti radikalizmus kifejezést szoktam rá használni. Hiszen a szélsőjobb kifejezésnek van egy igen kemény jelentése a magyarban, amit a párt egészére nézve nem látok igazolva. Amúgy sem termékeny megoldás újnácizni a Jobbikot, hiszen azzal elhárítjuk magunktól a problémát. Elemezni kell, törekedni a probléma megoldására, nem pedig eltartott kisujjal kijelenteni, hogy nem állunk szóba velük.

Szóval csak píár, vagy valóban puhul a Jobbik?

Ez is, az is. S mindez egy jobboldali kormány idején. Egy baloldali kormányzás esetén bizonyosan egész más lenne a Jobbik képlete.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

2018.12.07. Semmelweis Budapest Award.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.