Poszt ITT
Budapest, 2018. július 17.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. július 17-én.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Karafiáth: Ha a barátod Orbán, beszélhetsz, ha nem, kussolj

Karafiáth Orsolya
Karafiáth Orsolya

író, költő, publicista. 2018. 07. 22. 12:36

A rendszer a saját gyermekeit kezdte harapdálni.
Korábban a témában:

Teremtik és formálják a világot, a világunkat a szavaink, melyeket használunk rá – ezt most (nem először a történelmünk folyamán, de először a rendszerváltás után) valóban széles tömegen tesztelték a hatalom gyakorlói, gondolok elsősorban a migránskampány (eddigi) levezénylésére.

De a folyamatos formálás nem áll, nem állhat le.

„Centralizált rendszerek Achilles sarka” – nevezi így Szőcs Géza minapi interjújában a mai magyar valóságot, mint a világ legtermészetesebb dolgát, és mi elfogadjuk. Hogy igen, centralizált rendszerben élünk, ebben kell boldogulni, ezek a koordináták, és aki nem igazodik, az sajnos kiesik belőle.Megvannak a szabályok, gondolhatja az idomuló, amire, ha figyelünk, amiket, ha szolgai módon betartunk, akkor a rendszer, a centrum megtart minket magának, biztonságban lehetünk.

De az utóbbi hetekben meginogtak ezek a cölöpök, a rendszer a saját gyermekeit kezdte harapdálni, ráadásul a saját pártlapja hasábjain.

Ókovács Szilveszter, Baán László, Hammerstein Judit – az egyik a meleglobbi szekerét tolja, a másik a trockista démon kiállításával propagálja az életveszélyes ideológiát, a harmadik olyan művészeket juttat külföldi megszólalási lehetőséghez, akik kritikus hangon mernek megszólalni Orbánról.

És a legszörnyűbb, hogy a többség helyénvalónak tartja azt a logikát, hogy „a kutya nem harap az őt etető kézbe” meg „a madár sem szarik a fészkébe”, és elhiszi, rendben van az, ha alkotóként pénzt (támogatást) kapsz a regnáló hatalomtól, akkor egy a dolgod: rettentően vigyázni, nehogy sértőt mondj, írj, ábrázolj. És nem villog a piros jelzőfény, hogy ez az autokrata rendszerek sajátja, vigyázat!

Budapest, 2017. november 26.
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója egy páholyban 2017. november 22-én. A főigazgató 2018 februárjától újabb öt évig vezetheti az intézményt.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Tilos belemenni ebbe a játékba, mert nem játék. Amikor a lojalitás lesz a legfőbb érték, akkor a léc nagyon máshová kerül. És nem biztos, hogy művészi eszközökkel lesz megugorható.

Egy korábbi riasztó üzenet az irodalom felől érkezett. Hallhattuk kormányoldalról, hogy olyanokat írni, amiket nem ért meg minden embertársunk, hú, az elitizmus, az ellen kézzel lábbal tiltakozni kell. Az irodalom nem lehet egy szűk rétegé, az ilyet vissza kell szorítani! Legyen az irodalom közérthető, azon belül szórakoztató.

Nos, csak szólok, a művészet „feladata” nem a szórakoztatás, hanem megmutatni a világból, az emberből valami fontosat; amin nem biztos, hogy halálra röhögjük magunkat.

De ahol az irodalmat (is) elsősorban politikai célokra szeretnék használni, ott természetes, hogy direktívák, tervek és célkitűzések születnek. Ott ugyanaz az út vége, a szavak szerepe, mint kampányidőben. Lemenni az aljára, és ehhez minden eszköz engedélyezett.

És az már kiderült, hogy nem a felemelés, az edukáció a cél, hanem a belőtt szint megtartása; mindössze annyi, hogy a sulykolás technikájával küldött primitív üzenetek eljussanak az agyakba.

Hiszen, hogy ismét Szőcsöt idézzem:

Nem minden nemzettársunk magasan képzett politológus vagy esztéta, a kormányzatok megpróbálnak minden egyes választóra hatni, a leghatásosabbnak remélt eszközöket vetve be, hogy meggyőzzék őket, a tömegeket arról, mi a helyes.

Amiben a legveszélyesebb, ha ez az ütvefúró-technika kitartással párosul, elérhető, hogy ami addig kőfalnak (kőbe vésettnek), morális alapértéknek tűnt, lerombolható, kikezdhető. Ha buldózerrel nem ment, akkor majd kövenként.

Gyerekek kellenek, terelhetőek. Szőcs, miként a barátja, Orbán is kegyekben és lekenyerezésben gondolkodik. Elborzadtam, amikor jóságának bizonyítékaként említette, hogy ő tudta, hogy egy bizonyos szerző nem él jól, ezért személyesen ösztöndíjat ajánlott neki. És a szerző ezt nem merte elfogadni. Nehogy a liberális barátai elítéljék emiatt.

Fel sem vetődik Szőcsben, hogy a szerző nem emiatt utasított vissza egy ilyen ajándékot. (Ismerem az illetőt, legalábbis egy ilyen megkeresett szerzőt ismerek.) Hanem mert esetleg úgy gondolja, demokráciában nem kegyekkel, bonbonokkal és személyes apanázsokkal kellene művészt venni, hanem átlátható kultúra-finanszírozással, tiszta pályázati rendszerrel, a művész értékét nem törleszkedési képességeiben mérve.

Van művészi szabadság, igen: bizonyos művészeknek van szabadsága. Szőcs szájából természetesen gurult ki, hogy van olyan viszonyban a Főnökkel, hogy az elnézi neki a viccelődést. Vagyis: aki nincs ilyen nexusban az első számú vezetővel, az inkább a hallgatás művészetében jeleskedjék.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.