Poszt ITT

Darvasi: Megint egy okos férfi

Kitalálta a felesége ajándékát, mondta. Szempilla 542.

Mivel idáig (55) figyelemben és alázatosan éltük az életünket, nagyon sok okos férfit láttunk. Prófétákat, napkeletieket, politológusokat fürtben, kerületi bizalmiakat. Ezer sebből vérzik az ország, azonban bárhogyan is alakul, okos magyar férfi mindig lesz. Világszabadalom, mint a tarack. Megnyugtató érzés. Ebből erőt lehet meríteni, nyugodtan lehet közlekedni, bárhol belebotolhatunk egy filozófus hímbe, piac, kocsma, Balatonakarattya, irodalmi szalon, patyolat, parlament, felcsúti teakonyha. Mindazonáltal mi szeretünk mosogatni. Amíg nem volt gép, gyakran tányértisztogatás közben írtunk novellát, verset, drámát, vagy tárcát. Lehet így is nyúlkálni a Múzsa tüllszoknyája alá. Súrolod a vájdlingot, költöd a nagyregényt. Szemedbe csap a súrolópor hója, biztosan vers lesz. Az egyik gyerekkönyvünket aprószentek zsúrja után találtuk ki, sok megrágott tányér és elgörbített kiskanál maradt ránk, egy apuka kiesett, vérben forgó szemgolyója pont olyan volt, mint málnaszem a csokitortán, írtuk is a kismesét, reggelig. Mindez onnan jutott az eszünkbe, hogy találkoztunk Endrével. Régi barátunk, rendőr. És már alezredes, csillagokkal a vállán. Nem értünk mi a rendvédelemhez, de Endre minekünk úgy van az életünkben és a tapasztalatunkban, mint az egyik legokosabb magyar férfi, és akkor is így van, hanem éppen nem értünk vele egyet. Mint mondtuk, mi szerettünk mosogatni. Hanem Endre. Harmincöt éve nősült. Szerelmi házasság, azóta is virul a házastársi kert, táncolnak benne boldogan az évszakok, nem volt szökőév egy szál se. Endre úgy kezdte, hogy a nászéjszakát követő reggelen, talán még hatott a három vödörnyi pezsgő, el akarta mosni az ajándékba kapott herendi teáskészletet. Olyik darabot sikerült is. Olyikat nem. Álldogált a herendi törmelékben bokáig! Akkor a felesége családja, neje erős helyeslésével úgy döntött, többé, míg együvé tartoznak, neki nem kell mosogatnia. Éltre szóló fölmentés! Amikor tegnap találkoztunk Endrével, ziláltnak tűnt. Szórakozottan számolt be arról, hogy vallomást tett a feleségének. Miről? Megcsalás, balági gyermekáldás? Nem, dehogyis. Az történt, elévültnek hitte a herendi tányérkák törését, ami akkor, régen, direkt történt. Szándékosan ejtegette alá a fél készletet. Tanácsolták neki, egy gyilkossági főnyomozó. De hát nem évült el. Felesége sírt, tombolt, sírt. Úgyhogy két hete mosogat büntetésből. Naponta kétszer. Viszont itt a karácsony, mondta csillanó szemmel. Kétségtelenül, bólintottuk. Kitalálta a felesége ajándékát, mondta. Igen? Mosogatógép, és hogy nem kísérnénk-e el, tudjuk, oda, ahol nem a hülyék vásárolnak.

Kiemelt kép: Altobello Melone/A Loving Couple részlet

Ajánlott videó

Olvasói sztorik