Szülőnek lenni jó. Szerintem a legjobb dolog, ami egy emberrel megtörténhet. Nézni, figyelni gyerekünk fejlődését, megtapasztalni, hogy a tehetetlen újszülöttből értelmes, világra rácsodálkozó csecsemő, gyerek, majd felnőtt lesz, ajándéka az életnek.
Megtanítani a jóra, szépre, megtapasztalni, ahogy fejlődik, okosodik, látni azokat a csodákat, amiket az ő új látásmódja felfedez, tanulni tőle hitem szerit ez az egyik – még ha patetikus is, amit írok -, ha nem a legnemesebb.
Családtervezés – divatos szó. Gyerekprojekt, hallom egyre gyakrabban. Kilel a hideg tőle. A projekt számomra munka ízű, kötelező elvégzendő penzum. Pont az nincs benne, ami megmelengetné az ember szívét.
A vágy egy kisbaba után, ami pedig meggyőződésem, és tapasztalatom szerint még ma is és mindig is a párok sajátja és az is lesz. Életünk két vezérösztöne a lét és a fajfenntartás. Mondhatni kódolva van az emberbe, de humán sajátosság jóval a lehetséges idő előtti vágy, ábrándozás arról, majd, ha gyerekem lesz, majd az én babám, babáim. Egy, kettő több? Mikor, hogyan, mi az optimális, van-e ilyen – nem könnyű kérdések. Kinek-kinek magának kell a döntést meghoznia.
Jó, ha tudjuk, gyerekünk, gyerekeink boldogsága, bármekkora is legyen a család, nagymértékben attól függ, mennyire leljük mi örömünket gyerekeinkben. Vannak nehéz élethelyzetek, munkahelyi, magánéleti nehézségek, de ha gyerekeink őszinte nyílt légkörben élnek, tudnak örömeinkről, gondjainkról és folyamatosan érzik állandó szeretetünket, nagy esély van rá, hogy harmonikus, szeretetteljes emberekké válnak.
Ezzel nem azt akarom mondani: csak harmonikus családban felnövő gyerekekből lesznek harmonikus felnőttek, de azért stabil családi háttérrel könnyebb a dolog.
Hány gyerek?
Ha a szülők úgy tervezik meg a családot, hogy egy gyereket akarnak – az is megfelelő, ha többet az is jó. Van azonban már itt is néhány dolog, amin jó, és érdemes elgondolkozni.
Egyke is lehet társaságot kedvelő, kedves barátságos gyerek, nem kell és nem törvényszerű, hogy az egykeség maga okozná, hogy a gyerek magányos, koravén vagy elkényeztetett. Igaz, több gyerek, testvérek mellett könnyebb megtanulni, nem én vagyok a világ közepe, hiszen nem forog mindig és minden körülöttem, de ezt a tudást a testvér nélkül felnövők is elsajátíthatják, ellenben sok testvér között is lehet a gyerek magányos, sőt, akár elkényeztetett és koravén is.
A testvér melletti döntést sok minden motiválhatja:
- egykék voltunk, sokszor hiányzott életünk során a vágyott testvér – ezért döntünk úgy, gyerekünk ne éljen át hasonlókat ”megajándékozzuk egy testvérrel”,
- sokan voltunk, mi is láttuk, éreztük előnyét, és persze megtapasztaltuk a hátrányait is – de úgy döntünk, a testvérség gazdagabbá teszi majd gyerekünk és persze a mi életünket is,
- eleve úgy akartuk, több gyerekünk legyen, és ennek ellentettjeként eleve egy gyerekre van kapacitásunk,
- az első gyerekünk fiú vagy lány lett, éppen más nemű, amit mi vagy gyakrabban férjünk szeretett volna, ezért ”megpróbáljuk”, hátha másodszorra teljesíteni tudjuk a „feladatot” (erről bővebben majd később),
- „véletlenül”- jön a következő gyerek, sem nem tervezett, sem nem ideális időpontban, de mi készek vagyunk a fogadására és örülünk neki.
Ezek mind, mind jó és elfogadható indokok, ha egyáltalán szükséges indok egy baba megszületéséhez, vállalásához.
És persze még sok egyéb is:
Volt egy beteg gyerekünk, akit elveszítettünk, volt egy vetélésünk, vagy bölcsőhalál miatt, amilyen gyorsan csak lehet „pótolni akarjuk, akit elveszítettünk” – mindezek már megnehezítik a dolgot, hiszen itt a gyereknek, a születendőnek egy eleve meghatározott feladatot kellene teljesíteni, ami szerintem nem a legjobb.
És tudnunk kell, akit elvesztettünk „elment”, ez egy másik ember. Más nemű, akár más feladattal jön az életbe egy másik lény.
És akkor pontok szerint:
- ne másik gyerek helyett,
- az elsőt meggyászolni,
- egykeség – minden első gyerek egyke egy ideig.
Sokat tehetünk azonban azért, annak érdekében, hogy a két gyerek kedvelje egymást. Nézzük mit tehetünk, hogyan segíthetünk, és akkor legyen itt egy elgondolkoztató összehasonlítás, amely talán segít megérteni akár felnőttként is az új helyzetet. Nincs szükség másra csupán egy „ játékos lehetőségre”, mi lenne, ha a férjünk az mondaná, hazahoz egy új feleséget.
- A lesz egy új babánkat helyettesítsd be: a lesz egy új feleségünkkel!
- Alig várjuk, hogy legyen még egy ilyen remek gyerekünk (feleségünk.)
- Ő a mi gyerekünk lesz ( a mi feleségünk) mindhármunké.
- Igazán kell a segítséged, majd te tanítsd meg egy csomó mindenre.
- Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, érje be velünk és ne kelljen más mellettünk, és ezzel a gyerekek is így lehetnek.
- Persze hogy nem foglak ettől kevésbé szeretni.
Ugye vicces, ha átfordítjuk? A gyerek pont így éli , élheti meg az újszülött, a testvér érkezését. Semmi esetre sem fog örülni, de megbirkózik a helyzettel.
