Poszt ITT

Litkai: Bizonytalan kormányt!

litkai-gergely
litkai-gergely

2013. 06. 24. 09:49

A párt célja a bizonytalanság vagy bármi, ami jobb annál. Már ha van ilyen. De ki tudja... A kampány vezető szlogenje: A jövő esetleg, ha minden jól alakul, akár el is kezdődhet!, illetve a Ha minden rendben lesz, akkor elképzelhető, hogy mások megcsinálják!

Egy júniusi közvélemény-kutatás szerint a választók 47 százalékának nincs pártpreferenciája. Ennél valamivel rosszabb a pártoknál az arány, mivel ezek 99%-ának nincs választópolgár preferenciája, hanem kellemetlen, zavaró tényezőnek tartják őket, akik megnehezítik a hatalomra kerülést vagy a hatalmon maradást, esetleg megkérdőjelezik a lopáshoz való jogukat.

Javaslatom egy Bizonytalan Párt alapítása, amelynek elképzelései homályosak, jelöltjei nincsenek meggyőződve arról, hogy amit tesznek, helyénvaló, programja 30 oldal, ebből 28 oldal át van húzva, egy oldal még csak korrektúrázott verzióban létezik, egy oldal pedig nyilvánvalóan plágium. A párt alapszervezetei kizárólag külterületen működnek, így az időközi választások helyett a helyközi választásokra fókuszál.

A párt célja a bizonytalanság vagy bármi, ami jobb annál. Már ha van ilyen. De ki tudja.  A bizonytalanság természetesen nem anarchia, hiszen az anarchia valami ellen jön létre, míg a bizonytalanság magát szüli és egyre jobban erősíti a kétséget önmaga iránt. A kampány vezető szlogenje: A jövő esetleg, ha minden jól alakul, akár el is kezdődhet!, illetve a Ha minden rendben lesz, akkor elképzelhető, hogy mások megcsinálják! A gazdaságpolitikában a restriktív élénkítés és az inflációösztönző árstabilitás jár majd kéz a kézben, de az is lehet, hogy nem. Megszorítások nem ezen a néven lesznek, az már bizonyos; nagyon sok szinonima kidolgozására kapott megbízást valaki, akitől később ezt még vissza is lehet vonni.

mi?! (transzparens, mi?)
Fotó: Berecz Valter

Oktatáspolitikánk célja a tanulók elbizonytalanítása abban, amit tanulnak, önmagukban és az őket nevelő pedagógusban, ha még a szülőkben is sikerül megingatni hitüket, győztünk ezen a fronton is, ami nem célunk, csupán véletlenszerű velejárója a lavinaszerű kishitűségünknek, amit nagyzolással palástolunk.

A kultúrpolitika lényege a tudatlanság és a vakszerencse kombinációja, hiszen a szakpolitikáért felelős és a miniszteri poszt várományos postás egyelőre esélyes a külügyi és a belügyi tárcára is, mivel jól áll neki az egyenruha. Természetesen ennek az ellenkezője is elképzelhető, amennyiben lesz valaki , aki megfelelő képzelőerővel rendelkezik.

Magyarköztársaságország, amelynek neve eleve tartalmaz helyesírási hibát, még nem végleges, de igény esetén lehet hosszabb, vagy magától értetődőbben frappáns. A legfőbb változás azonban az, hogy a törvényhozás szerepét átveszi a Kenó-sorsolás. A rózsaszín szőrös genya lesz a köztársasági elnök, hacsak nem lesz a Skandináv lottónak addig valami ütősebb kabalaállata. Az értékek, amelyek mentén a párt szerveződik, folyósak, zselatinszerűek, a trutymó és a megkocsonyásodott amőbaplazma közötti halmazállapotúak, amelyeket az a fajta opportunizmus tart össze, amely saját kis hasznát akarva sok és súlyos kárt okoz.

A harc helyét a tanácstalanság, a dilettantizmusét pedig a halogatás veszi át, némi felelősség alóli kibúvással. Véget ér a sógor-komaság korszaka, de legalábbis egy olyan újnepotizmus kezdődik, ahol nemcsak a foci vagy a közös kolis vagy illegál múlt számít, érni fog a tollas, a társasjátékozás vagy az óvodai közös apukaság során kovácsolódott ismeretség is. Szalonnasütés és asztalos légfoci pluszpont.

A magyarság és a kozmopolitizmus dilemmájában a lustaságot ötvözzük a kivagyisággal, a kreativitást az bűnözéssel. Az agresszivitást megkíséreljük véletlenszerű irányokba fordítani, megalázva a fodrászokat, málnatermelőket és a kultúrantropológusokat. Új ellenségekre van szükség, a zsidók már lejárt lemez, a kommunistákból már alig van hiteles, a nácik pedig lejáratták magukat a béna pólófelirataikkal. Ellenségeink a határozottak, akiknek vagy meg kell halniuk, vagy olyan életet kell élniük, mint a Bizonytalan Párt tagjaié. Ez pedig rettenetes, egy bevásárlás négy óra, és még mindig üres a kocsi. Bizonytalannak lenni nagyon rossz, bár ki tudja.

A bizonytalanságnak ugyanis két oka lehet, a választási képesség vagy a választási lehetőség hiánya. A Bizonytalan Párt lehet, hogy esetleg véget vet ez utóbbinak! Talán.  Hajrá és szégyelljük magunkat!

A POSZT itt! rovat már a Twitteren is! Kövess ott is minket!

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.