Poszt ITT

Az alternatív gyógyítás apró szépséghibája

Boldogkői Zsolt
Boldogkői Zsolt

2013. 06. 23. 14:24

Hová lett a gyógyhatás?

Az alternatív medicina számos ágát már évszázadok óta művelik, maga a kifejezés azonban kevesebb, mint harminc évvel ezelőttre datálható. Az elnevezés rendkívül becsvágyó, hiszen a hivatalos orvoslás helyett ajánlja magát, s egyben támadó is, mivel implicite kétségbe vonja a rivális megközelítés hatékonyságát. Ha az ugyanis hatékony volna, akkor nem lenne szükség alternatívára.

Az alternatív orvoslás legfőbb problémája azonban éppen az, hogy létezik egy olyan módszer, amely a betegségeket egyre eredményesebben gyógyítja. E helyzet miatt viszonya a hagyományos orvostudományhoz erős ambivalenciával terhelt. A hatóságokkal való barátkozás és a kudarcoktól való félelem motivációi szülték a manapság divatos alternatív és komplementer medicina (CAM) megnevezést. Komplementer, tehát csupán kiegészíti, de nem helyettesíti a hagyományos beavatkozásokat. Közbevetőlegesen jegyzem meg, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világ népességének 80%-a számára ez a „gyógymód” nem kiegészítést, hanem elsődleges orvosi ellátást jelent.

E jelentős pénztömeget mozgató területen manapság új ambíciók keletkeztek: bezsebelni a valóban hatékony orvostudomány eredményeit. A trükk egyszerű: karon fogjuk a jó öreg ortodox medicinát, s siker esetén együtt állunk ki a rivaldafénybe. Ha esetleg mégsem él túl a beteg, akkor visszavonulunk a színfalak mögé, s ujjal mutogatunk. E vadonatúj megközelítés neve integratív medicina (IM), melynek alkotói ismét a szómágia módszerét alkalmazták: valós újdonság helyett csupán újrapozícionálták magukat. A helyzet azonban az, hogy a karolkozni vágyó ara egy hamis illúzióval igyekszik e frigybe, azt hiszi ugyanis, hogy a vőlegény hozomány nélkül is el fogja majd venni. A tudományban azonban a hozományt nem bankjegyekben, hanem hitelességben mérik.

Szabályok és törvények

A természettudományos törvények a megfigyelt jelenségek közötti szabályszerűségeket írják le. A természet törvényeit logikai úton nem tudjuk levezetni, ezért kísérletek és megfigyelések szükségesek ezek megismerésére. A törvényeket egzakt módon fogalmazzuk meg, s ez alapján vagyunk képesek megjósolni, hogy adott feltételek esetén mi fog bekövetkezni. A világot és annak részeit azonban észlelnünk kell az érzékszervekkel és/vagy műszerekkel ahhoz, hogy törvényszerűségeket állíthassunk fel. Amit nem tudunk detektálni azt célszerű nem létezőnek tekinteni egészen addig, amíg észlelhetővé nem válik. Az elméleti fizika nem tartja be ezt a szabályt, a különféle elméletek előre megjósolják például bizonyos részecskék létezését (lásd például Higgs bozon). Itt azonban az elmélet többi része bizonyítékokon alapul, csak hiányzik még valami, ami teljessé tenné a képet. Az ezoterikus energiamezők, az aurák, a rezonanciák, az éter, az univerzális gyógyító erők, valamint az életerő azonban nem észlelhető entitások, s így nyilván nem is koherens, evidenciákra alapuló elméletek részei, hanem csupán katyvalékok.

A gyógyszerek hatékonyságát tudományos alapon vizsgáljuk, melynek lényege a kontrollált körülmények között végzett statisztikai analízis. Az alternatív terápiákkal nem végeznek megfelelő teszteket, vagy ha mégis, akkor rendre elbuknak ezeken.

Korábbi cikkeinkben több alternatív gyógyászati módszert ismertettünk (a cikkeket, a gyógyászat misztikus energiáiról itt, a csontkovácsokról itt és a homeopátiáról itt érheti el.). Végezetül nézzük meg e megközelítések legnagyobb bevételét produkáló ágát, a gyógynövény terápiát. A gyógynövény terápia (fitoterápia, herbális medicina) mintha kivétel lenne a globálisan hatástalan alternatív medicina eszköztárában. A kínai változat hozzávetőlegesen 4000 éves, az európai pedig valószínűleg Egyiptomból terjedt el, s minimum 3500 éve létezik. A kínai válfaj lényege az energia (Chi) egyensúly helyreállítása, az európai verziónak nincs ilyen filozófiai jellegű háttere, hacsak a modern válfajainak a természetességre és népi bölcsességre való utalásait nem soroljuk ide.

Gyógynövények

Az Egyesült Államokban a gyógyszereket és az élelmiszereket az FDA (Federal Drug Administration) engedélyezi. A gyógynövény iparban érdekelt vállalatok a fogyasztókon keresztül elérték, hogy e szerek jelentős részét táplálékkiegészítőként sorolják be, s így lényegében vegyék ki e jogot az FDA hatásköréből (egy 1994-es törvény szabályozza ezt). Innentől ugyanis alaposan megfordult a logika, most már nem a gyártónak kell bizonyítania, hogy a terméke hatásos a kérdéses betegségre, hanem az FDA-nak, hogy az mérgező.

A hatékonyság vizsgálatára azonban nyilvánvalóan nincs pénze e szervezetnek. A gyógynövényekkel kapcsolatban számos klinikai vizsgálat zajlott, melyek zöme negatív eredményt adott. Például, az ezernyi panaszra alkalmazott páfrányfenyő (Gingko biloba) hatástalannak bizonyult minden javallatra, csakúgy a vérnyomás és koleszterin-csökkentő hatásúnak vélt fokhagyma, vagy a kankalin, melyet a pre-menstruációs szindrómában véltek hatásosnak. A kínai gyógynövények vizsgálata érdekes eredményeket produkált. Egy tajvani felmérés szerint a vér ólomszintje korrelált a kínai gyógynövény termékek fogyasztásával. Ugyancsak ez a vizsgálat mutatta ki, hogy a gyógynövény kivonatok 24%-a hagyományos gyógyszereket is tartalmaz.

A fitoterápia fő érvrendszere azon alapul, hogy sok hagyományos gyógyszert is gyógynövényekből állítottak elő. Ez valóban igaz valóban, említsük csak például a gyűszűvirágot (szívgyógyszer) és a kamillát (gyulladásgátló). Jegyezzük meg azonban, hogy a gyógyszeripar kinyeri (és dúsítja) a valóban hatékony vegyületeket, s ezáltal megszabadul az esetlegesen toxikus egyéb molekuláktól. Továbbá, a legtöbb természetes hatóanyagot kémiailag is átalakítja, s így teszi még hatékonyabbá. A gyógynövény terápiával kapcsolatos fontos kérdés az, hogy klinikailag tesztelt eredmények alapján érvelünk-e a hatékonyság mellett, vagy ismeretlen eredetű mítoszokra hivatkozunk.

Tények helyett legendák

Ebben a pontban adódik a fő kritika, a természet patikájából származó készítmények túlnyomó többségének csupán legendák nem pedig tények szolgálnak az alapjául. Ez a helyzet a súlyos betegségek (például rák) esetén válik különösen kritikussá. A kétségbeesett betegek vagyonokat költhetnek a hatástalan készítményekre pedig ilyenkor lenne éppen a legnagyobb szükség a pénzre. Nem ismerek statisztikát arra vonatkozóan, hogy hányan választják az alternatív gyógyítást az ortodoxszal szemben, de már egyetlen áldozat is túlságosan sok.

Lassanként összeérnek a dolgok: gének, őssejtek, genetikailag módosított szervezetek, vakcinák és gyógyszer lobbik konspirálnak a természetesség, az évszázados népi bölcsesség és hagyományok, valamint a rendíthetetlen meggyőződés ellen. Többünknek kellene a tudomány elefántcsonttornyából lelátogatni a Földre, s elmagyarázni a népnek, hogy a tudás teszi a jól működő társadalmat. A tudatlanság melegágyat vet a prekoncepciók és a gyűlölködés számára is, s védtelenné teszi az embert a különféle csatornákon áradó manipulációkkal szemben.

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója.


vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Fotó: Farkas Norbert / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.