Mindig nagy öröm, ha valaki újítani próbál a politikai elemzés világában, veszi a fáradtságot, és adatokat gyűjt, feldolgoz, tanulmányt ír, konferenciát szervez. A konkurens Political Captalt (PC) fogom promózni, de megérdemlik, mert láthatóan sok munkát fektettek be az un. szélsőjobboldali eszmék iránti keresletet mérő index (Demand for Right-Wing Extremism Index, DEREX) megalkotásába, kiszámolásába, és a kapott eredményekből következtetések levonására. A teljes tanulmány itt olvasható, tegnap pedig konferencián is ismertették a kutatást, amelynek vitájában én is részt vettem.
A vita szó szerint is volt köztünk egy-két pontban (a panel további résztvevői Magyar Kornélia és Szigetvári Viktor voltak). Minden empirikus kutatás szépsége, hogy – félretéve az esetleges módszertani fenntartásokat – a tényekkel nem érdemes vitatkozni, azok ott állnak szilárdan, és kitöltik a találgatások általában túlságosan is szélesre nyitott terét. Elég csak a Magyarországot támadó külföldi újságcikkek egyik népszerű állítására utalnom: Magyarországon nő a szélsőségesség, a szélsőjobb iránt egyre nagyobb az igény.
Nézzük, mit talált a PC ezzel kapcsolatban. 2009-ben a DEREX alapján számított un. attitűd-szélsőségesek aránya 21 százalék volt, ez az érték 2010 őszére 11 százalékra csökkent. A tanulmány szerzői ezzel együtt nem fogadják lelkesen a szignifikáns visszaesést a szélsőjobboldali eszmék iránti keresletben, hanem olyan, az adatfelvétel idején meghatározó egyéb tényezőkre hivatkoznak, amelyek miatt szerintük nincs ok az örömre. Nem vonom kétségbe, hogy van jelentősége az egyéb körülményeknek, de azt is hiszem, hogy ha már rendelkezésre áll egy ilyen számítási modellt, nem baj, ha – minden fenntartás mellett is – figyelembe vesszük a kapott eredményt. Akkor is, ha az esetleges várakozásoktól eltérő a kapott adat, és nehezen illeszkedik a magyar kormánnyal szemben kritikus véleményformálók által alkotott keretbe.
Hasonlóan kiugrott ebből a sokat hivatkozott keretből az a találata is a kutatásnak, amely szerint az attitűd-szélsőségesség egyik komponense, az előítéletesség a szocialista pártválasztók körében feltűnően magas, nem marad el jelentősen a Jobbik szavazóiétól, és szignifikánsan magasabb, mint a Fidesz táborában. Egy további alindex, a rendszerellenesség mértékében is közelebb állnak egymáshoz a szocialista és jobbikos szavazók, mint a Fidesz és a Jobbik támogatói. Jobboldali értékorientációban nem meglepő módon a Jobbik és a Fidesz mögött állók ugyan közelebb állnak egymáshoz, de itt is érdekes a képlet: a vallásosságot is figyelembe vevő mutató magasabb értéket mutat a fideszeseknél, a jobbikosok kevésbé vallásosak, ebben a dimenzióban a Fidesz és az MSZP között állnak.
Több tekintetben is megerősítik ezek a találatok azokat az eddig megérzés szintjén jelen lévő elgondolásokat, hogy a szélsőjobb iránti igény bizonyos komponensei erőteljesebben találhatók meg a magyar baloldal támogatói között, míg a hagyományos jobboldali értékek iránti magasabb elkötelezettség nem váltható át automatikusan a szélsőjobb iránti nyitottságra. Fontosak ezek a megállapítások, ha meg akarjuk érteni, hogy a magyar szélsőjobb honnan tudta eddig gyarapítani támogatói számát, és hogy valójában melyik nagy választó csoporttal alkot inkább kulturális közösséget.
