Poszt ITT

A Jobbik esete a demokráciával

A Jobbik fejlődik, egyre ügyesebben gazdálkodik meglévő erőforrásaival. Ez az új, most megütött hang is ennek a jele.

Vona Gábor pártja szombati rendezvényén grandiózus, egy óránál is hosszabb beszédet mondott. Igazi hír viszont csak egyetlen bekezdésből, annak is egyetlen mondatából lett, amelyet alább kiemelek.

„Nem vagyunk kommunisták, mert a mi szellemi centrumunkban nem az osztályhatalom áll, nem vagyunk fasiszták, mert a mi szellemi centrumunkban nem az államhatalom áll, és nem vagyunk nemzetiszocialisták, mert a mi centrumunkban nem a faji hatalom áll. De nem vagyunk demokraták sem abban az értelemben, amit ez mára jelent, mert a mi szellemi centrumunkban nem a pénz és a haszon áll”

Ahogy tegnapi bejegyzésem főszereplője, az LMP attól volt érdekes, hogy döntése jelentős hatással lehetett a formálódó baloldali összefogásra, a Jobbik politikai évadnyitóját pedig az ínyencek azért várhatták nagy figyelemmel, hogy megtudják, milyen új ötlettel, gondolattal fog neki a párt annak az időszaknak, amelyben elvileg nagy lehetőségek állnak nyitva előtte. Mik ezek a lehetőségek? A kormányzó mérsékelt jobb hozzáfogott egyfajta konszolidációhoz, csökkenti a konfliktusok számát, a frontvonalak hosszát. Ha ezt a konszolidációt nem sikerül érthetővé és szimpatikussá tenni, ha a mérsékelt spektrum szélei felé csalódást kelt ez az új hang, akkor elvileg a Jobbiknak megnyílhat ez a pálya.

A politikai haszonszerzést azonban nem adják ingyen, különösen egy olyan, hagyományosan jól védett szférában, mint a Fidesz jobb széle. Azért is tartottam fontosnak, hogy mit mond Vona Gábor a teljes beszédében, hogy megtudjam, mire készülnek, mivel próbálják kihasználni a megnyíló lehetőségeiket. Az egész felvételt végignézve azt gondolom, hogy a Jobbikkal gyakran valóban nem túlságosan méltányos hírmédia ezúttal jól emelte ki a beszéd vége felé elhangzott bekezdést, mert valóban az ebben foglalt állításban volt az igazi újdonság.

Nem állítom, hogy a beszéd többi része irreleváns lett volna, de a Jobbik már jól ismert politikai téziseinek adta egyfajta összefoglalóját a pártelnöktől megszokott, a magyar mezőnyben kifejezetten jónak számító rétori teljesítménnyel, időnként megcsillanó stand up comedys ambíciókkal is.

Nekem izgalmakat csak a külpolitikai rész okozott, a keleti orientációra, a keleti fordulatra vonatkozó több kiszólás, és hosszú, összefüggő érvelés. Érdekes volt az Iránnal szembeni olajembargó elutasítására vonatkozó felszólítás. Érdekes volt Oroszország és Törökország kiemelése, amely gondolatot érezhetően még a hűséges közönségnek is szoknia kellett. Érdekes volt végül az EU elhagyása melletti érvelés is, az EU-s támogatások rendszerének sajátos leleplezése.

Mindezek mellett azonban kétség kívül címlapot az a kijelentés ért, amely szerint a Jobbik nem demokrata párt. Meglepőnek semmiképp nem tekinthető ezt az állítás. Egyik oldalról erre ösztönözhette Vona Gábort és pártját az az aktuális közbeszédet jellemző fejlemény, amely szerint a „demokrata” az, aki Orbán Viktor politikai vetélytársa – balról nézve. Ettől a körtől racionálisan szeretné megkülönböztetni magát a jobbról előzni próbáló párt.

Van azonban egy másik ösztönző erő is. A pártelnök a mai reggeli közszolgálati tévéműsorban is olyan érveket hozott, amelyek megerősítik azt a feltevésemet, hogy a Jobbik rá szeretne ülni a szűkebb, procedurális értelemben vett demokráciával szembeni meglévő ellenérzésekre. Arra a legkülönbözőbb szinteken és helyszíneken – kocsmától egyetemi szemináriumokig – felbukkanó gondolatra utalok, amely szerint még sincs az rendben, hogy Magyarországon mindenkinek van választójoga. Ez a felvetés jól beilleszthető a Jobbiknál most is nagyon élénk, és nagygyűlés közönségéből továbbra is a legnagyobb ovációkat kiváltó cigányellenes retorikába. Vona Gábor egész konkrétan arra gondolt, hogy a nyolc általános elvégzése legyen a választások minimum feltétele – könnyen dekódolható üzenet.

A Jobbik fejlődik, egyre ügyesebben gazdálkodik meglévő erőforrásaival. Ez az új, most megütött hang is ennek a jele. A demokrácia tagadása – gondoljon bárki, bármit is e szó jelentéséről – olyan témaválasztás, olyan kijelentés, amely tökéletesen megfelel a figyelemfelkeltésre, mivel normasértő, szembe megy a fősodorral, első hallásra meghökkentő. Kis hatásszünet után azonban elkezdhet a céloknak megfelelően működni.

Kérdés, hogy készen áll, kidolgozott-e az az érvkészlet a jobboldal nagyobb, mérsékelt részén, amely védelmébe veszi a demokráciát. A válság elbizonytalaníthat sokakat az alapvető értékekben, ha pedig az az állítás, hogy a demokrácia is hibás, akkor nem árt jó érvekkel felkészülni a védelmében.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.