A mai kölkök szemtelenek, tiszteletlenek, a nemzeti együttműködésre alkalmatlanok. Ezért törvénybe foglaljuk a szófogadást, a tiszteletadást, valamint felsejlik az a bizonyos makarenkói pofon. Akár még az iskolában is.
„Üss a kölökre!
Üss a kölökre!
Üss a kölökre!
A lapátnyéllel
jó nagyot!
Sózz oda! Ohó!”
/Beatrice: Üss a kölökre/
Napi tapasztalat, hogy egyre több az erőszakos, tiszteletlen gyerek. Tanárverésekről, diákok közötti balhékról (sokszor nagyon durva, erőszakos cselekedetekről) hallani. Mi, felnőttek értetlenül bámulunk. Mi történt? Mi, szülők nem tehetünk semmiről. Mi gyerekként szót fogadtunk, tiszteltük a szüleinket, tanárainkat, a gyerekeink meg az istennek se követik ezt a példát. (Csendes kérdés: tényleg olyan jók, tisztelettudóak voltunk gyerekként? Soha nem bunyóztunk? Nem bosszantottuk a tanárokat?)
A jelenségre egy közkeletű magyarázat van: mindez a liberális szabadosság elburjánzásának eredménye. A gyereknek az „elmúltnyócévben” mindent szabad volt. A jogokat előrébb sorolták a kötelezettségeknél, s ettől neveletlenek. A jogfilozófusok időnként ugyan rámutatnak, hogy nem feltétlenül van szoros összefüggés a jogok és a kötelezettségek között. Az esetek jó részében nem azért rendelkezünk bizonyos jogokkal, mert teljesítettük bizonyos kötelességeinket. A jogaink egy részét (például az emberi jogainkat) nem kell megszolgálnunk, azok ember mivoltunkból következően biztosítottak a számunkra.
A gyermekeink erkölcsiségének fejlesztésére az új válaszok egyértelműek: a büntetés, az iskolai buktatás, az eltanácsolás, a tankötelezettség leszorítása stb. Egyiknek sincs köze a korszerű pedagógiához. A családjogi törvénybe hamarosan bekerül, hogy a gyereknek kötelező együttműködnie a szüleivel, azaz szót fogadni nekik. A köznevelési törvényből – legalábbis, ha elfogadják a KDNP-s Michl József módosító javaslatát – a számos büntető intézkedés mellett viszont akár kikerülhet a testi fenyítés tilalma.
A gyermekek testi fenyítését tiltja több nemzetközi jogszabály, szeptemberben, egy konkrét eset kapcsán Hoffmann Rózsa is kiállt a fizikai bántalmazás ellen. „A nevelés célja nem a félelemkeltés, hanem az egészséges erkölcsiséggel rendelkező személyiség kibontakozásának segítése” – írta közleményében.
Pedig, ahogy a vicc mondja: volna rá igény. Nem is olyan régen volt egy médiahack, amelyben egy „cég” vállalta, hogy „szakszerűen, megfelelő engedélyek birtokában testi fenyítést hajt végre a kiszemelt fegyelmezhetetlen gyerekeken”. Egy egyszeri fenyítés (kisebb pofonok, hideg zuhany, esetleg lekötözés) 5-10 ezer forintot kóstált, a komolyabb beavatkozások megrendelésére mélyebben kellett volna a szülőknek a zsebükbe nyúlniuk. És volt rá nem egy jelentkező! Nem biztos, hogy ha népszavazást tartanánk, elbukna egy ilyen ötlet. Sokan ma is úgy gondolnak vissza a régi szép idők egy-egy atyai vagy tanári pofonjára: „Nem haltam bele, segített, hogy becsületes ember váljon belőlem!”
Az agresszív felnőttek 85 százalékát, a felmérések szerint, verték gyermekkorában – mutatott rá az idén elhunyt kitűnő Ranschburg Jenő. A gyermekpszichológus azt is hozzátette, hogy az idő kerekét nem lehet ötven évvel visszaforgatni. A mai gyerekek már nem „nyelnék le” ugyanúgy a körmöst, a pofont, mint a nagyszüleik generációja. Ő úgy vélte, ha ismét élhetnének a pedagógusok a testi fenyítéssel, annak fokozódó erőszak lenne a következménye.
Reméljük, ezt nem kell megtapasztalnunk.
