(Fotó: Pál Anna Viktória)
Vannak, akik meg akarják nehezíteni az emberek életét, csupán azért, hogy felajánlhassák nekik utólag receptjeiket az élet megkönnyebbítésére, például keresztény hitüket.
(Fotó: Neményi Márton)
Ti mai magányosok, ti elkülönülők, egykoron nép lesz belőletek.
(Fotó: Pál Anna Viktória)
A nihilizmus normális állapot. Lehet az erő jele: a szellem ereje, annyira fokozódhat, hogy számára az eddigi célok aránytalanul csekélyek. Másrészt a nem elégséges erő jele szintén lehet, mely erő elégtelen ahhoz, hogy produktív módon tűzzön ismét maga elé valamely célt, miértet, hitet.
(Fotó: Neményi Márton)
Ha egyszer meghoztuk a döntést, a legjobb ellenérv előtt is be kell zárni a fület: ez az erős karakter jele. Tehát az ostobaság alkalmi akarása.
(Fotó: Neményi Márton)
De az embernek ne legyen túl sok igaza, ha a nevetőket a maga oldalán akarja látni; valamennyire ne legyen igaza, ez hozzátartozik a jó ízléshez.
(Fotó: Pál Anna Viktória)
Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék.
(Fotó: Neményi Márton)
Minden mély gondolkodó jobban féli, hogy megértik, mint hogy félreértik. Az utóbbitól talán a hiúsága szenved; az előbbitől azonban szíve, együttérzése, mely mindig így beszél: “ó, miért akartok magatoknak oly súlyos sorsot, mint az enyém?”
(Fotó: Pál Anna Viktória)
Az olyan ember, aki valami nagyra tör, mindenkit, akivel pályáján találkozik, vagy eszköznek tekint, vagy késleltetésnek vagy gátnak – olykor átmeneti pihenőhelynek. Az őrá jellemző magasan szabott jóság embertársai iránt egyedül akkor lehetséges, ha már a csúcsra ért és uralkodik.
(Fotó: Neményi Márton)
A hasonlóbb, a szokványosabb emberek voltak mindig és vannak előnyben, a válogatottabbak, kifinomultabbak, ritkábbak, nehezebben érthetőek könnyen egyedül maradnak, magányukban baleseteknek kiszolgáltatottabbak, s utódokban ritkán szaporák.
(Fotó: Pál Anna Viktória)
Gyakran ellentmondunk egy véleménynek, holott tulajdonképp csak a hang ellenszenves nekünk, melyen elmondották.
(Fotó: Neményi Márton)
Aki parancsolásra lett rendelve és teremtve, az önmegtagadás és a szerény háttérbe húzódás nem erény volna, hanem egy erény eltékozlása.
(Fotó: Pál Anna Viktória)
Lemondani valamiről, ami a tulajdonunkban van, feladni birtoklása jogát – örömet okoz, ha nagy gazdagságra utal. Ebben áll a nagylelkűség.
(Fotó: Neményi Márton)
Aki a világba mélyen belelátott, nyilván kitalálja, mennyi bölcsesség is rejlik abban, hogy az emberek felszínesek. Önfenntartási ösztönük tanítja őket, hogy legyenek illékonyak, könnyűek és hamisak.
(Fotó: Pál Anna Viktória)
Függetlennek lenni, a keveseknél is kevesebbek dolga: – ez az erősek előjoga.
(Fotó: Neményi Márton)
Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran tulajdonkép nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság nyilvánulása, amelynek egész más okai vannak.
(Fotó: Neményi Márton)
Az embernek magának kell próbák elé állítania magát, kiderítendő, függetlenségre és parancsra termett-e; méghozzá idejében. Nem kitérni saját próbatételeink elől, noha talán ez a legveszedelmesebb játék a játszhatók között, s végtére is csak próbák, melyeknek magunk vagyunk a tanúi, s kívülünk nincsen bírája.
(Fotó: Neményi Márton)
Minden sorsdöntő dolog a “csakazértis”-ből jön létre.
