Fotók: Kummer János
Arra vállalkoztunk, bemutatjuk a manapság legnépszerűbb társasokat, hús-vér emberekkel leteszteljük őket, véleményt mondunk, kritizálunk, dicsérünk, ahol épp amit. Összegyűjtöttük hát szerkesztőségünk néhány játékkedvelő és játékutáló tagját, újságírókat, fotósokat, szerkesztőket és barátaikat, cinikusokat, lelkeseket, geekeket, megszállott zsugásokat, értetleneket és okoskodókat, aztán elmentünk kipróbálni, értékelni és lepontozni néhány társasjátékot. Cikksorozatunk második részében az Isla Doradát, a Piszkos Fredet és a Kabaleót boncoljuk fel.
Egyre hidegebb van, látszik a lehelet, a nap is nehéz volt, fáradt a csapat. Újabb játéktesztre érkezünk a Gémklubba. Megígértem, hogy a bonyolultnak ígérkező társasok mellett egyszerűbbek is lesznek, de ez nem mindenkit villanyoz fel. Sokan gyanakszanak. Joggal. A játékosaink nem változtak: köztünk van Csilli, a csaló, Juci, a zsugás, Zsan, a közösségi élményt kereső, Marci, a kütyümán, Vitya, a hobbista, illetve Pali, aki utál játszani, de már nem annyira, mint eddig. A foglalkozás a kezdeti morgás ellenére is eléri a célját: egy idő után mindenki belemerül a társasokba.
ISLA DORADA, WANNABE KALANDOROKNAK
Az 1930-as évek közepén kincsvadászok kis csapata Zeppelin-balesetet szenved a semmi közepén, egy olyan szigetecskén, mely ősi civilizációk évszázados kincseit rejti. A felfedezők bár annyira rettegnek, hogy összebújva próbálják elkerülni a rájuk leselkedő veszélyeket, a kapzsiság felülkerekedik a félelmükön és elhatározzák, megtömik zsebeiket a mesés kincsekkel. Mindenki a sajátját, persze. A sztori inkább egy B kategóriás kalandfilmbe illik, mint egy társasjátékba, a kiherélt Indiana Jones-történet azonban jó keretet ad az Isla Dorádának. Tesztelőink nem villanyozódnak fel az idióta nevű települések láttán, az apró jeti (vagy Nagy Láb, ahogy tetszik) és a leviatán figura azonban rögtön felkelti érdeklődésüket. A játék kezdetén még némi értetlenkedéssel párosul a miniatűr óriással való hülyéskedés, de a rengeteg kártyalap és az egyre bonyolódó licitek miatt szép lassan mindenki elkezd a játékra koncentrálni. Nagyjából két óra és pikkpakk: megvannak a kincsek. Nem Marci nyer.
Együtt a csapat, de nem egyfelé (Fotó: boardgamegeek.com)
Az Isla Dorada egy közepesen nehéz táblás társasjáték, melynek célja a kincsvadászat. A lényeg: a körök elején mindenki kap meghatározott számú kincskártyát településnevekkel, ebből tudja, hol vár rá mesés vagyon vagy esetleg átok. A játékosok licitálni kezdenek mindenféle szállítóeszközzel és pénzzel döntve el, hogy kis, összekötözött csapatuk melyik irányba is induljon Dorada szigetén. A tevés-jakos-kajakos menetelést megszakíthatják vuduvarázslatok, sámánok, makákók, leviatánok és persze Nagy Láb is.
Szerintünk ilyen
“Szórakoztató volt, igényes, a cél: hogyan tudunk a másikkal minél jobban kicseszni és érvényesíteni a saját akaratunkat. Ha mégsem erről szólt volna, bocsi, utólag megkövetem magam. Én mindenesetre ezen a vonalon haladtam.” (Csilli, a kis csaló)
“Könnyed, szórakoztató játék, a kivitelezés és a figurák szépek, közösségi élménynek talán kevésbé átütő, mint a Bang. Jakot kedvelő gyerekeknek és családjaiknak ajánlanám.” (Zsan, a szociális)
“A magam részéről körről körre kaptam a szívrohamokat, hogy egyre távolabb kerülünk az áhított kincseimtől, bár utólag belegondolva már a játék elején fel kellett volna térképezni, hogy kivel lehet szövetséget kötni az ideálisabb útvonal érdekében.” (Marci, a kütyümán)
Felfoghatóság: 4/5
Kivitelezés: 5/5
Fun-factor: 4/5
Ötletesség: 4/5
Hangulat: 4/5
PISZKOS FRED, MATEKSZAKKÖRÖSÖKNEK
Bozontos, kávébarna, csapzott szakáll, fekete szegélyű saskarmok, szemölcsös pofa, kosz, cserzett bőr, apró szemek, melyben ravaszság csillog. Piszkos Fred nem egy jóvágású ember, azt meg kell hagyni. Rejtő egykori szépreményű fregattkapitánya ihlette a Gémklub egyik saját fejlesztésű játékát. A táblát kihajtogatva feltárulnak a kocsmák, melyek stilizált látványától felcsillan tesztelőink szeme. Aztán kiderül, hogy a Piszkos Fredben számolni kell, ráadásul elég sokat – ez már leombozza a kedélyeket. A szabályok gyorsan elsajátíthatók, a pontok kikalkulálásához azonban rendre segítség kell. Az öt kör nagyjából egy-másfél óra. Közben deriváltunk is, asszem.
Piszkos Fred, Fülig Jimmy és Vadsuhanc középről figyel
A Piszkos Fred egy blöffölős stratégiai játék, melynek lényege, hogy meg kell szerezni a többséget különböző kikötői kocsmákban, így döntve el, hogy a felcsapott pontkártyákat ki viszi. A Nagy Balhé csak ezután jön. A begyűjtött rosszarcúakat ugyanis sorba kell rendezni, felhasználva a többiek lapjait is, így gyűjtögetve a pontokat különböző szabályok szerint. És kérem, az sem másodlagos, hogy kit kedvel a legjobban Piszkos Fred, Fülig Jimmy és Vadsuhanc.
Szerintünk ilyen
“Eleinte vártam arra, hogy hátha lesz valami fordulat, de nem… Lapfelcsapás és báburakosgatás, csekély stratégiai megfontolással 5 körön keresztül.” (Csilli, a kis csaló)
“Bár a játék kidolgozása és rajzai süvegelendőek, az összesen öt kör alatt nem kis fejtörést okoz, hogy utolsó is legyél, meg nem is, mert előnyhöz is juthatsz általa meg nem is. Na ezt kapd ki, mert én azt hiszem nem fogom többet. Maradok a zsírozásnál.” (Juci, a zsugás)
“A közösségi élmény kicsit a dobozban ragadt, kevés a társas interakció, így nálam Fred közepes osztályzatot kap. Ajánlom a Gordiusz matematikaverseny lelkes résztvevőinek…” (Zsan, a szociális)
Számolunk nagyon, kevés sikerrel
“Mindenki számolgatta, hogy hol és hogyan tudná a legtöbb pontot elérni, aztán mindenki számolgatta, hogy hol és hogyan nem annyi pontot ért el és akkor mégis mennyit és miért és egyáltalán. A ’10 éves kortól’ megjelölés valószínűleg szuperszámítógépekre vonatkozik.” (Marci, a kütyümán)
“Kevesebb játékosra tervezve, egyszerűbb pontozással remek kis játék lehetne, így viszont egy kissé kaotikus. A kivitelezés és a hangulat csillagos ötös: a rajzok zseniálisak, a körítés pedig jól idézi a Rejtő-regényeket.” (Vitya, a hobbijátékos)
“A makaó jobb. Ezzel nem nyert volna Fülig Jimmy Nobel-díjat. Legalább 4 féle változót kell fejben tartania a játékosnak. Ez olyan lehetetlen feladatnak tűnt, hogy egy idő után feladtam.” (Pali, a játékutáló)
Felfoghatóság: 3/5
Kivitelezés: 5/5
Fun-factor: 2/5
Ötletesség: 4/5
Hangulat: 4/5
KABALEO, BÁRKINEK
Némi egészségügyi szünet után tesztereinket is meglepi: apró gúlák sorakoznak az asztalon. Különböző színű, egygyűrűs, kétgyűrűs, pici gúlák. Meg egy fekete zsák. Az első látásra túl egyszerűnek tűnő Kabaleo eddig nem látott koncentrálásra készteti a játékosokat. Még Pali is csendes, figyel, számol. Juci, Marci és Vitya némán gondolkodik. A többiek az első körből kimaradnak, a Kabaleót maximum négyen játszhatják. A gúlák összekoccanása töri meg a csendet, a játék gyorsan, 10 perc alatt ér véget. Marci is lelkes, majdnem nyert.
Picik, gúlák, sokan vannak (Fotó: Gémklub)
A Kabaleo egy valóban egyszerűségétől nagyszerű logikai játék, melynek lényege: a kör legelején mindenki kap egy titkos színt, melyet úgy, hogy a többiek nem jönnek rá melyik is az, próbálnak egy gúlatorony tetejére játszani. Akinek a színe a legtöbb építmény tetején szerepel a végén, nyert. Ennyi.
Szerintünk ilyen
“Már majdnem felér egy jó kör pókerrel, mert bár egyszerűnek tűnik, mégis percekig agyalhatunk azon, vajon ki miért oda rak, ahova, meg persze mikor blöfföl és mikor nem. Nyolcéves kortól ajánlott, de szerintem nyugodtan lehetne az nyolcvannyolc is. Gúlára fel!” (Juci, a zsugás)
“Kicsi gúlákat pakolsz egymásra síri csendben törekedve arra, hogy a te színed legyen legfelül…nem hangzik túl érdekesnek, a Kabaleo valamiért mégis leköti a figyelmet és jó szórakozást nyújt arra a 10 percre, amíg játszod. Csendesülős, 6-tól 99 éves korig.” (Zsan, a szociális)
“Zseniális, fantasztikus, abszolút meggyőző, de sajnos csak alkoholmentes és áramtalanított estéken igazán ütős, különben félő, hogy bármi megzavarná a zen állapot elérését.” (Marci, a kütyümán)
Egyszerű játék, még egyszerűbb szabályokkal
“Már az első parti után kiderült, hogy, aki utoljára rakja a süvegét (kúpját, bójáját), az rendkívül előnyös helyzetbe kerül a végjátékban. Na, én egyszer sem voltam ebben a helyzetben, szóval a harmadik menet már kínlódás volt a számomra.” (Vitya, a hobbijátékos)
“A Kabaleo kedves kis játék. Egyszerű dizájn és nem túl bonyolult. Két kör alatt már stratégiát is lehet kitalálni hozzá. Egyetlen hátránya, hogy ha győzni akaró újságírókkal játssza az ember, síri csönd lesz az asztalnál.” (Pali, a játékutáló)
Felfoghatóság: 5/5
Kivitelezés: 3/5
Fun-factor: 3/5
Ötletesség: 4/5
Hangulat: 3/5
Összességében
Három hét, hat játék, tucatnyi telefon, néhány munka- és rengeteg játékóra. A Hír24 társastesztjének nincsenek nyertesei vagy vesztesei, minthogy tesztelőink véleménye sem nevezhető reprezentatívnak. Egyáltalán nem. Ha mégis összegeznünk kellene, akkor azt mondhatnánk, hogy a kipróbált hat társas (Dixit, Csótány Póker, Bang!, Isla Dorada, Piszkos Fred, Kabaleo) közül játékosaink legszívesebben a lövöldözős Bang!-et vagy a kalandozós Isla Doradát vennénk le újra a polcról. A legegyszerűbb szabálya szerintünk a bogaras Csótány Pókernek és a bárkinek ajánlott Kabaleónak van, a legjobb kivitelezése a Piszkos Frednek és az Isla Doradának, míg ötletességben, illetve fun-factor alapján egyértelműen a Bang! viszi a prímet. A westernjáték hangulatügyileg is a topra került, mellette a különc Dixitnek sikerült megszereznie a megosztott első helyet.
(A játékok tesztelésében partnerünk a Gémklub játékbolt és webáruház.)
