Meghalt Szolnoki Péter – közölte a Bon-Bon zenekar a Facebook-oldalán.
Mély fájdalommal a szívünkben tudatjuk, hogy Szolnoki Péter szeretett apa, társ, barát, énekes-dalszerző, előadóművész a mai napon, életének 57.-ik életévében súlyos betegség következtében elhunyt.
„Megkérünk minden kedves rajongót, ismerőst, barátot és a sajtó munkatársait, hogy tiszteljék a család és a Bon-Bon zenekar mély gyászát ezekben a nehéz napokban, és részvétnyilvánításukat a közösségi oldalakon fejezzék ki. Az űr, amely most keletkezett nem fejezhető ki szavakban, a fájdalom mérhetetlen a szívünkben” – fogalmazott Szolnoki Péter családja és Török Tamás.
Fuvola, zenekar, szinkron
Szolnoki Péter 1970. május 22-én született Debrecenben, gyerekkorától zenésznek készült, de nem feltétlenül énekesnek: a Duna Ridikül című műsorában korábban arról beszélt, hogy hatéves korától zenei általános iskolába járt, és már korán kiderült, jó a ritmusérzéke és a hallása.
Fuvolaművész szerettem volna lenni
– idézte fel, hozzátéve, hogy a tanári pálya is közel állt hozzá, hiszen a családjában több pedagógus is volt. Szolnoki a nyolcvanas években a Zalka Máté Zenész Tiszthelyettesképző Szakközépiskolában tanult, klasszikus zenei képzést kapott, közben pedig már a könnyűzene felé is kacsintgatott. Később katonazenészként végzett, majd a rendőrség zenekarában dolgozott hosszú éveken át.
A kilencvenes évek elején aztán elkezdődött az a történet, amelyből később Bon-Bon lett. Szolnoki 1993-ban találkozott Török Tamással, méghozzá a Jászai Mari téren. A későbbi zenésztárs Hrutka Róbert ajánlására hívta vokálozni Szolnokit akkori zenekarába, a Bang Bangbe.
A Bon-Bon végül 1995-ben alakult meg, eredetileg trióként, de Magyar Zsolt billentyűs rövid idő után Amerikába távozott, így maradt a máig ismert alapképlet: Szolnoki Péter és Török Tamás.
A zenekar neve is a korszakra jellemző játékosságból született: Török egy 2014-es visszaemlékezésben arról beszélt, hogy meg akarták tartani a Bang Bangből ismert duplázást, emellett a Bon-Bon könnyen kiejthető névnek tűnt, és még azt az utólagos ideológiát is rá lehetett húzni, hogy a lemezek olyanok, mint egy bonbonos doboz: minden dal más ízű és formájú.
A nagy áttörésre 1999-ig kellett várni. Ekkor érkezett A sexepilem, amely azonnal beazonosíthatóvá tette a zenekart. Szolnoki Péter később egy interjúban azt mondta, hogy a dal szinte az utolsó pillanatban került rá a lemezre, és egy régi Four Seasons-sláger, a Walk Like a Man feldolgozásötletéből nőtt ki. A zenekar főcímdalt írt az Európa Expresszhez, majd a Valami Amerika filmzenéje még nagyobb közönséghez vitte el őket.
Szolnoki 2004-ben az Artisjus Zenei Alapítvány díját is megkapta a magyar zeneművek bemutatása és megismertetése érdekében végzett munkájáért. Színházi munkái között szerepel a Bőröndmese, a Haverok, Buli, Bon-Bon, és több színpadi feladatban zeneszerzőként, zenei vezetőként vagy szereplőként is megjelent.
A szinkron szintén fontos volt számára: 1998 óta több mint húsz rajzfilmben énekelt, szinkronizált filmekben és sorozatokban.
Három gyermeke született.
A zenész 56 éves volt.
