2024. október elsején lépett érvénybe az úgynevezett kötöttártörvény, amely szerint az újonnan kiadott könyvekre a megjelenést követő egy évben maximum tíz százalék kedvezmény adható. A Kulturális és Innovációs Minisztérium deklarált célja a szabályozással az új termékek, a kisebb könyvesboltok és a sokszínű piac védelme volt, hiszen a nagyobb piaci szereplők könnyebben tudnak élni a nagyobb mértékű akciózással. A törvényről azonban előzetesen nem egyeztetettek a szakmával, a törvényjavaslat tavaly tavaszi benyújtásakor is csak néhány napot hagyott társadalmi egyeztetésre (nem túl szerencsés módon épp a húsvéti időszakban).
A több száz kiadót képviselő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke, Gál Katalin akkor úgy fogalmazott, az új törvény legfájóbb pontja a kisebb kiadók ellehetetlenítése: azok ugyanis a saját felületeiken adott jóval nagyobb kedvezményekkel tudták csak felvenni a versenyt a nagyobb forgalmazókkal. Az MKKE a törvényjavaslat megjelenésétől fogva folyamatosan küldött visszajelzéseket, és igyekezett párbeszédet kezdeményezni a minisztériummal, erre azonban végül csak a törvény hatályba lépésének napján, október 1-jén került sor.
Ekkor az MKKE Novák Irén művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkárral tárgyalt, a megbeszélés azonban kimerült a kötöttártörvény működésének felvázolásában.
Több mint nyolc hónapja van tehát érvényben a jogszabály, ezért ismét felkerestük Gál Katalint, hogy a tapasztalatokról, a fejleményekről kérdezzük.
„Mindenki nagyon jóindulatú, csak nem történik semmi”
Noha Gál Katalin az októberi megbeszélés során biztató visszajelzéseket kapott – egészen pontosan abban egyeztek meg akkor, hogy jelen formájában „próbaidőn” lesz a törvény, igaz, ez csak szóbeli ígéret volt –,
„Végrehajtási rendelet mind a mai napig nem született, így – mint az elmúlt időszakban készült jogszabályok többségével – itt is az a probléma, hogy nem egyértelmű a megfogalmazás. A leveleink ennek ellenére rendre nem érnek célba, nem kapunk választ a kérdéseinkre. Talán nem látják szükségesnek a végrehajtási rendeletet; azt érzékeltetik, hogy minden benne van a törvény szövegében” – mondta lapunknak az MKKE elnöke.
Ahogy már októberben is említette, nem világos például, hogy pontosan mi számít a megjelenés dátumának, azaz honnan kezdődik az egyéves intervallum. A törvény ezt a nyomdai teljesítést követő tizedik napként határozza meg, a gyakorlatban viszont nem ritka, hogy ennél sokkal később kerülnek forgalmazásba a könyvek (mondjuk a karácsonyi adagot már nyáron, egy kedvezőbb ajánlattal kinyomtatják). De az sem világos, hogy a nyomtatás és a tizedik nap között milyen szabályok érvényesek.
Ezernyi módon értelmezik ezt a kiadók, és azóta is rendszeresen érdeklődnek, hogy akkor most mi van ezzel a tíz nappal. Én nem tudok erre válaszolni, én is ugyanazt a törvényt olvasom, amit ők. Annyit tudunk mondani, hogy próbálják meg értelmezni
– mondja Gál Katalin. A kiadók ennek ellenére nemigen mernek próbálkozni, mert az itthoni törvénykezésben egy dolog azért nagyon alaposan ki lett dolgozva: hogy miként büntessék azt, aki elkövet valamilyen mulasztást.
Az MKKE egyelőre nem tud büntetésekről – jelenleg egyébként is zajlanak még a fóliázós törvény miatt kiszabott bírságokkal kapcsolatos tárgyalások.
Október óta az egyesülés több kérdésben is kereste a minisztériumot, ám a megkereséseikre nem kaptak választ. A munkatársak között nagy a fluktuáció; akivel még tavaly tavasszal elkezdtek egyeztetni, már nem dolgozik ott. A zűrzavaros helyzet Gál szerint már hosszú évek óta tart. „Jelenleg a könyvkultúra vagy egyáltalán a kultúra egy kategóriában van az oktatással és az egészségüggyel: központi támogatás szempontjából egy teljesen elsivatagosodott terület.”
Az októberi első – és egyben utolsó érdemi – megbeszélésre így emlékszik vissza:
Az államtitkár-helyettes nem volt járatos a könyvszakmai kérdésekben, de jóindulattal fogadta a bejelentéseket. Valahogy úgy néz ki a dolog, hogy mindenki nagyon jóindulatú, csak nem történik semmi.
Egyes kiadók máris vészhelyzetbe kerültek
Az új törvény kapcsán leginkább hangoztatott aggodalom, miszerint a nagyobb akciózási lehetőség megvonása a kisebb kiadókat fogja kivéreztetni, beigazolódni látszik: „Nagyon kértük, hogy a saját könyvek esetében mentsék fel a kiadókat a 10 százalékos maximum alól, hiszen a kisebb kiadók így tudtak versenyben maradni a nagy kereskedelmi hálózatokkal szemben. Ez nem történt meg, tudok is olyan kisebb és közepes kiadókról, akiket végzetesen érintett a törvény” – mondja Gál, aki szerint az elmúlt évben egyébként is körülbelül 10 százalékkal csökkent globálisan az eladott könyvek száma, amit nagyon megszenved a szakma.
A szakkönyveknek, tudományosabb kiadványoknak, rétegkönyveknek nagyobb mértékben csökkent az eladása. Támogatás nélkül sok kiadvány teljesen eltűnhet a piacról, ez pedig olyan vérveszteséget jelentene a tradicionális magyar kultúrának, a szaknyelvnek, ami aztán nem pótolható egyik napról a másikra. Az igényes szépirodalom és szakirodalom könyveinek életgörbéje hosszabb, míg a könnyedebb irodalmi alkotások akár nyolc hónap alatt kifuthatnak. Emiatt a szépirodalmi, szakirodalmi könyveket gyakran idő előtt »visszáruzzák« – vagyis visszaküldik a kiadónak – a kereskedelmi hálózatok.
A nagyobb könyvkereskedő hálózatokat ugyan nem sodorja a kihalás szélére, de a kötöttártörvény rájuk is plusz terhet rótt: az ügyviteli rendszereket teljesen át kellett alakítani, hogy az összes értékesítési helyen megfelelő áron adják valamennyi partner különböző időpontokban kiadott köteteit. Ezek a szoftverfejlesztések nem olcsók.
Végső soron tehát mindenkit utolér az új törvénykezés hátránya; akik azt hitték, hogy ez most már Hawaii, azoknak sem biztos, hogy hosszú távon megéri a dolog
– fogalmaz Gál Katalin.
A könyvhét is veszélybe került
A törvényben szerepelt egy olyan rész is, ami arra utalt, hogy esetenként (például nagy könyves eseményeknél) lehetnek olyan periódusok, amikor nem kell érvényesíteni ezt a 10 százalékos maximumot. Ez a héten rendezett 96. Ünnepi Könyvhetet is érinthette volna (a rendezvény programjairól itt írtunk részletesen), a korábbi években ugyanis jellemzően nagyobb kedvezményekkel kínálták itt a könyveiket a kiadók. Erre azonban végül nem kaptak jogosítványt a szervezők, nem derült ki, hogyan élhetnének ezzel a lehetőséggel.
Ezt a kiadók különböző módokon igyekeznek kompenzálni: más kiadványokra például adhatnak nagyobb kedvezményt, így csomagban már megérheti új könyvet venni.
A minisztériummal való kommunikáció hiánya egyébként a rendezvényt is közvetlenül érintette, mondja Gál Katalin: „A pályázás is reménytelen most. A nagy könyves rendezvényeinkkel próbáltunk támogatásra pályázni, a legkülönbözőbb helyekhez fordultunk, de válaszra sem méltattak – a Kulturális és Innovációs Minisztérium sem.”
Hosszú évtizedek után először fordul elő, hogy úgy indul el az Ünnepi Könyvhét, hogy semmiféle támogatást nem kaptunk az eseményhez.
A korábbi években a minisztérium mindig támogatta az eseményt; tavaly az MKKE 20 millió forintot kapott két könyvszakmai esemény megrendezésének támogatására. Ez eddig mindig miniszteri támogatás volt. Az idei események támogatása kapcsán is több mint fél éve felkeresték a minisztériumot, de azóta sem kaptak választ. Időnként azért megismétlik a kérést.
Tavaly kaptak még támogatást a MOL – Új Európa Alapítványtól is, ők azonban az idén nem kívánták támogatni a rendezvényt. Az MKKE-nek ezen kívül a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületétől (MASZRE) van még bevétele, ez a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) keresztül érkezik, és évről évre egyre kevesebb. „Manapság a teljes összeg 90 százaléka az NKA egyéb programjaira megy, és 10 százalékról dönthet csak maga a MASZRE, de azt minden évben nekünk adja. Ez 4–5 millió forint, de idén egyelőre még nem kaptunk hírt róla” – mondja Gál.
Idén az MKKE minimális tartalékaiból finanszírozzák a könyvhetet, ezek azonban végesek, és az egyesülés hosszú távon nem tudja önállóan fenntartani és megszervezni ezeket az eseményeket.
A világon bárhova megy az ember, nem talál olyat, hogy egy kulturális rendezvényre nincsen támogatás: mindenkinek az érdeke, hogy az ilyen események minél szélesebb kört érjenek el, minél többen vegyenek részt rajtuk, minél nagyobb kedvezményekkel kaphassanak könyveket és programokat a résztvevők.
Az idei rendezvényen mindezek ellenére a tervek szerint nem érezni majd változást: 187 kiállító vesz majd részt az ünnepen, ami összesen három helyszínen zajlik, és 1100 dedikálásra kerül sor a négy nap alatt.
Fontosnak tartjuk, hogy évről évre együtt ünnepeljenek az írók, a könyvek, az olvasók, és ne csak magunkat meg egymást emlékeztessük, hanem mindenkit, hogy a kultúra nem luxus, hanem létszükséglet. Amíg van, aki ír, van, aki kiad és van, aki olvas, addig azért van remény
– fogalmaz Gál Katalin.
A kötöttártörvénnyel és a könyvhét támogatásával kapcsolatban küldtünk kérdéseket a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak is, a cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk választ. Amennyiben a minisztérium válaszol, frissítünk.
Az idei könyvhéten egyébként a 24 Extra kiadványa, A tatárjárás: Magyarország élet-halál harca című kötet is bemutatkozik: az író, Bihari Dániel, a 24.hu újságírója beszélget a szerkesztőkkel, Laszlovszky József történésszel, régésszel, a CEU professzorával és Nagy Balázs történésszel, az ELTE Középkori Történeti Tanszékének vezetőjével az Ünnepi Könyvhét Vörösmarty téri színpadán június 14-én, szombaton, 17 órai kezdettel.
