Szerda reggel van, egy órája adtam le a kölyköt a budapesti óvodában, és már Balatonkenesén, a Pörc bisztróban ülök egy akkora hentestál előtt, ami ebben a napszakban akkor is sűrű pislogásra késztetne, hogyha szoktam volna reggelizni. A nyáron túl is látogatható Balaton szerelmesei idén másodszor rendezik meg a Taste Balatont, azt a nevéhez hűen túlnyomórészt evésre épülő, térben és időben is elnyújtott fesztivált, ahol nem food truckok parkolnak egy udvarba, hogy a környékbeli éttermek leegyszerűsített ételeket osszanak műanyag tányérokban, hanem
(Vagy, hozzám hasonló tömegiszonyosoknak: akkor van csak igazán.)
Ennek idén is volt egy, a sajtónak meg influencereknek szánt előzetese, és a tavalyiból okulva (amikor az első napon délután kettőre mozdulni is alig bírtam az áldozatkészen lecsekkolt menüktől) most megfontoltan kóstolgatom a sonkákat a sokadgenerációs hentesüzletben, ahol kolbásztöltés, disznóvágás és fülétől a farkáig vacsora is lesz a fesztivál alatt. Ellenben a húsok mellé kínált savanyított sütőtököt mind úgy eszem fel, ahogy van, és így derül ki számomra, hogy a sütőtöknek van finom formája, amit nulla éves korom óta tagadtam.
