Nagyinterjút adott az Indexnek Kovács Ákos, akinek nemrég jelent meg a legújabb albuma, Metropolis címmel. Az interjú az albumra érkezett reakciókra készült, valamiféle válaszként, hiszen rögtön az első kérdés nekiszegezi a művésznek, hogy eddig is megosztó volt, „de ami a Metropolis című dupla albumra érkezett az egyik oldalon, az minden eddigi reakción túlmegy”.
Ákos rögtön az interjú elején leszögezi, hogy sosem akart megosztó lenni, de nem tehet róla, ha mások nem értenek egyet az őszinteségével. Az viszont szerinte már más kategória, ha a lemezéről megjelent kritika átcsúszik a személyes támadás területére, és arra a felvetésre, hogy a megnyilvánulásai egyértelműen besorolhatók a kormánypári kategóriába, az énekes így felelt:
Aki pártpolitikát vizionál a dalaimba, az számomra vitaképtelen: vagy meg se hallgatta, vagy tele van előítélettel. Arról beszélek, amiről akarok, ebbe senki nem szólhat bele. Bob Dylannek megmondta valaki, mire gondolhat? A Rolling Stones megrendelésre aggódott, hogy csak egyetlen puskalövésnyire vagyunk a háborútól? Ne vicceljünk már. Ideológiavezérelten nem lehet érvényes dalt írni. Ezt csak szerelemből, meggyőződésből lehet csinálni.
Ákos elmélkedik egy sort az interjúban a transzneműekről is, felteszi az obligát kérdést, hogy „Mégis milyen világot szeretnénk hátrahagyni a gyerekeinknek?”, és aztán, váratlan kanyarral, a tudománytagadók ellen fordul (ami az ő coviddal kapcsolatos elméletei ismeretében legalábbis meglepő):
Ma már a tényekkel is vitatkoznak, egyre többen, a biológiával, a matematikával, a történelemmel. Szobrokat döntenek le, regényeket írnak át, mindezt zavaros ideológiák alapján. Olyan dolgokat erőszakolnak ránk, amit tíz évvel ezelőtt még körberöhögtünk volna. Ezt értelmetlennek és rendkívüli veszélyesnek tartom, ebből így katasztrófa lesz.
Az énekes-dalszerző szerint joga van a dalaiban arról beszélni, ami őt foglalkoztatja, és visszautasítja, hogy mások transzfóbnak bélyegezzék emiatt, szerinte ez
az elnyomás gesztusa, a nyilasok, a kommunisták, a nácik, a maoisták jelrendszere: nem tűrik az ellenvéleményt, kizárólag azt lehet gondolni, amit ők előírnak.
Amikor szembesítik azokkal a vádakkal, miszerint ő a NER seggnyalója, Ákos az alábbit válaszolja:
Harminchat éve vagyok a pályán. A következő miniszterelnökök alatt töltöttem meg sportcsarnokokat: Antall József, Boross Péter, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon. Én játszottam a legtöbbször az egykori Budapest Sportcsarnokban, lassan már hazajárok koncertezni a Papp László Arénába. Ezek után nyugodtan kijelenthetjük, hogy aki szerint az én sikerem a NER-nek köszönhető, az egyszerűen nem beszámítható.
Szerinte is léteznek talpnyalók, de ő nem tartozik közéjük, és már 34 éve megírta a Megváltó című számot, mely bizonyítja, hogy nem tegnap óta konzervatív. Ákost a Szerencsejáték Rt. támogatásáról is kérdezik, amire azt feleli: „Büszke vagyok rá, hogy van szponzorunk. Mindenkinek lehet, aki ilyen eredményeket produkál. Ez nem ajándék, nem segély, hanem kölcsönös gazdasági előnyökön alapuló, szerződéses jogviszony, komoly feltételekkel, becsületes elszámolással”. Szerinte bárki utána csinálhatja, és kezdettől fogva nagy cégek szponzorálták, mert a példányszámok meggyőzték őket.
Szóba kerül Ákos nagy sérelme is, amikor a női princípiumról szóló elmélkedései hatására a Telekom felbontotta a támogatási szerződést: szerinte ez arról szólt, hogy „ki akarták nyírni”, és „ugyanez a pusztító szándék és löttyös indulat tükröződik a »nyugatellenes« és az »oroszbarát« jelzőkben, amelyek ma »lemezkritika« címszó alatt jelenhetnek meg. Az ’50-es évek szelleme kísért: szilencium jár annak, akinek nem tetszik a dumája, a Szabad Nép meg szépen lehozza, hogy az illető »feketéző« meg »szovjetellenes«, aztán kész is”. Az MTVA-szignálokért kapott pénzről is megkérdezték, mely Ákos szerint „nyerészkedés nélküli, tisztességesen elvégzett és jelentősen túlteljesített feladat volt”.
Ákos aztán arról is beszél, hogy gyakorlatilag ellenszélben érte el eredményeit, hiszen az ő sikere „totál organikus, alulról jövő kezdeményezés”, sőt:
Az érdeklődők rendszeresen megtöltik az Arénát, amiről a sajtó egy része egy árva sort sem ír, de ha a megfelelő művész pukizik egyet a pinceklubban, akkor garantált az Index-címlap. Tudok én ezen változtatni? Nem. Természetesen szeretnék én is mindenkihez szólni. Milyen jó lenne békességben élni, önmagunkkal, a világgal, egymással. Nehéz megbékélni a helyzetünkkel? Persze, hogy nehéz. Ez az emberi sors.
Ez a sérelem később is előkerül, amikor egy róla készülő portréfilmről van szó, melynek forgatókönyvírója ugyan előítéletekkel érkezett Ákos szerint, de pár együtt töltött nap meggyőzte őt az ellenkezőjéről:
Végül azt mondta, megdöbbenti, hogy egyszerűen semmi nem igaz abból, amit rólam korábban olvasott. Az is elhangzott – nem tudom, ezt le lehet-e írni egyáltalán –, hogy »Ákoskám, ha neked tisztességes sajtód lenne, akkor nem dupla koncertet adnál az Arénában, hanem évente tízszer töltenéd meg sorozatban«.
